Az időszámításunk előtti 206 és az időszámításunk utáni 25 között urakodott Nyugat-Han dinasztia korában élt egy kiváló tábornok, név szerint Li Guang. Életében hadseregének élén több mint 70 csatát vívott a hun csapatokkal. Magas beosztásban volt és számtalan érdemet szerzett hazája védelmében, de mindig szerény és kedves maradt. Osztozott katonái örömében és bánatban; a dinasztia által neki adományozott jutalmat szétosztotta a katonái között. Néha az utánpótlás hiánya miatt kialakult helyzetben együtt nélkülözött a menetelések és a küzdelmek során. A fronton személyesen irányította csapatait, s mi több: hősies harcot vívott az ellenséggel. Ezért minden katona igyekezett az ő példáját követni, s nagy áldozatkészséggel, határozott elszántsággal harcoltak az ellenség ellen. A tábornok elnyerte az emberek nagyrabecsülését és tiszteletét.

Később, miután halálhíre csapatainak laktanyáiba érkezett, szinte minden katona sírt, mély fájdalmat érezve. Azok a polgárok is gyászolták, akik nem ismerték. Az emberek szemében Li Guang tábornok a nép nagy hőse volt.

Az időszámításunk előtti 145 és az időszámításunk szerinti 90 között élt Si Maqian, a Han dinasztia nagy történésze. A tábornok emlékére a következőket írta: „az őszibarackfa és a szilvafa nem tud beszélni, de mégis ösvényt taposnak hozzájuk". Ez azt jelenti, hogy az őszibarack fa és a szilvafa zamatos virágaival és finom termésével annyira csábító az emberek számára, hogy utat taposnak hozzájuk. Li Guang tábornok becsületes és tiszteletreméltó magatartással, egyéniségével elnyerte az emberek bizalmát és tiszteletét.

„Az őszibarackfa és a szilvafa nem tud beszélni, de mégis ösvényt taposnak hozzájuk" mondást Si Maqian történetírónak a „Történelmi feljegyzések" című történettudományi művéből idéztük. A közmondás lényege, hogy az ember öszinteségével, becsületével és az önmagával szembeni szigorúsággal elnyerheti mások szeretetét, tiszteletét és nagyrabecsülését.