Több mint 2000 évvel ezelőtt a Yanguo fejedelemség Shouling körzetében élt egy fiatalember, akinek nem volt gondja az étkezéssel, és a ruházkodással. Külső megjelenése sem volt rossz, de az önbizalom hiánya miatt mindig kisebbségi érzés gyötörte. Úgy érezte, hogy mások ruhája, konyhája jobb az övénél, és mások testtartása is szebb. Mindent, amit csak látott eltanult másoktól, de mind el is felejtette. Mindent meg akart tanulni és meg akart csinálni, de semmit sem tudott jól elvégezni. Nem tudott helytállni a társadalomban.

Hozzátartozói arra szólították fel, hogy javítson hibáin, amit ő túlzott törődésként élt meg. Rokonai és szomszédjai azt mondták róla, hogy úgy viselkedik, mint a medve, amely hiába pakolja hóna alá a letört kukoricacsöveket, ha mindig leejti az előzőt. Ezeket a szavakat sem fogta fel. Végül odáig ment, hogy még a járásában is kételkedett, mondván, nagyon csúnya a járása.

Egy nap az utcán pár emberrel találkozott, akik vidáman, jókedvűen nevetgéltek, beszélgettek.  Tőlük hallotta, hogy a handani embereknek különösen szép a járásuk. Ennek hallatára azonnal hozzájuk ment, hogy erről érdeklődjön. Ámde a járókelők mit sem törődtek vele, csak nevettek rajta, és otthagyták.

Vajon hogyan járnak a handani emberek? - morfondírozott magában, azonban el sem tudta képzelni. Egyik nap családtagjai tudta nélkül elutazott a messze fekvő Handan városba, hogy eltanulja a szépjárást az odavalósiaktól.

Handanban minden új volt neki. Azt látta, hogy a gyerekek fürgén járnak, szaladgálnak. Tanult tőlük. Az idősek magabiztosan jöttek-mentek. Tanult tőlük. Különösképpen tetszettek neki a nők, akik légiesen lépdeltek, feneküket riszálták járás közben. Persze a nőktől is nagyon akart tanulni. Mindennek az lett a vége, hogy már járni sem nagyon tudott. Minden pénze elfogyott, s kénytelen volt hazaporoszkálni.

A „Járástanulás Handanban" (Han Dan Xue Bu) című közmondás jelentése szerint ha gépiesen tanulunk és utánozunk másokat, nemcsak hogy nem tudjuk elsajátítani mások erényeit, erősségeit, kitűnő tulajdonságait, épp ellenkezőleg, elveszíthetjük saját erényeinket, tudásunkat és jó teljesítőképességünket.