 A Nádsíp-barlang (Ludiyan) a Guangxi Zhuang Nemzetiségi Autonóm Terület méltán világhírű Guilin városában a Taohua folyó jobb partján elterülő Guangming-hegység belsejében kanyarog. A cseppkőbarlang már ősidők ismert Kínában. A vadmacskák gyakori felbukkanása miatt csak macskabarlangként szokták emlegetni. A Nádsíp-barlang nevének eredete a következő: a barlang kapuját egy-egy bokor nádfű borítja, és az ebből készült síp igen szépen szól. A régen vadállatok által lakott helyiség ma olyan, mintha tündérvilág lenne; föld alatti palotaként is emlegetik.
A Nádsíp-barlang egy zsákhoz, vagy egy cipőhöz hasonlít. Kelet-nyugat irányban hossza eléri az 500 métert, dél-észak irányban a szélessége pedig 50 és 90 méter között van. A barlang magassága általában 10 méter, és legmagasabb pontja megközelíti a 20 métert. Bejárata a tengerszint fölötti 176 méteren található, a völgy fölött csupán 27 méterre helyezkedik el. Az eldugott bejárat elég nagy, mely egy tágas, közel 15 ezer négyzetméter kiterjedésű terembe nyílik. Ennek falai szabálytalanok, hiszen ezeket számos sziklaüreg tarkítja, így például a terem dél-nyugati felén két kisméretű járat található. Az egyik 90 méter hosszú, és folyamatosan emelkedik felfelé, melynek vége a barlang nagy terméhez viszonyítva 29 méterre található. A másik üreg viszont lefelé kanyarog, és olyan mintha a cseppkőbarlangban egy mély szakadék tátongna. Ennek igen fontos szerepe van, hiszen a barlangba zúduló víz ezen keresztül távozik.
A Nádsíp-barlangban hatalmas mennyiségben rakódtak le ásványi anyagok. A sziklaformák lenyűgöző látványt nyújtanak. A cseppkő a karsztvíz kiválása révén keletkezik. Különösen gazdag sztalagmitokban, vagyis álló cseppkövekben. Sőt a hatalmas, mennyezetig nyúló álló cseppkő szintén sztalagmit típusú képződmény. A cseppkőbarlang alján a víz által idegörgetett apró kövek csak a keleti teremben találhatók meg nagyobb mennyiségben.
A Nádsíp-barlangban a bejárattól befelé az első látnivaló az úgynevezett „oroszlánerdő". A sztalagmitokból álló „erdő" sűrűjében a földből sok-sok „oroszlán" nőtt ki, amelyek olyanok, mintha épp ébredeznének, miközben a hajnali napfény ragyogja be őket. A mennyezetről csepegő víz olyan hangot hallat, mint a harkály kopácsolása. Ez csak fokozza az érzést, hogy egy erdőbe érkeztünk.
Előbbre található az úgynevezett „felhős oltár", ami fentről nézve olyan, mintha egy nagy kert, és ha beleéljük magunkat, még a kert illatát is érezhetjük. Kelet felől nézve egy „lótusz-tó" látható, melyben még halakra emlékeztető formák is vannak. A „felhős oltár" tulajdonképpen egy nagy mészkőszikla, melyet 15 méter vastag lerakódás borít.
A „felhős oltár" előtt, egy kissé bentebb egy „primitív dzsungelbe" ütközik a látogató. Ezt egymás mellett sűrűn elhelyezkedő oszlopok, sztalagmitok tarkítják, melyek mérete a lehető legváltozatosabb. 
Ettől távolabb áll a „Kristálypalota". Ez egy káprázatos nagy terem, melynek közepétől kezdődően folyamatosan csökken a belmagasság. A szélső falak mentén cseppkövek függnek, amelyek olyanok mintha lampionok lennének. Ebben a teremben különösen hegyesek a sztalagmitok.
A Nádsíp-barlangban látható nevezetességeken kívül még sok más érdekesség is látható, melyek mind természetes képződmények.
A cseppkőbarlangban sok barlangrajz is látható. Elődjeink különböző nevekkel illették a jellegzetes képződményeket: „pagoda", „vízmedence", „a barlang hasa". Statisztikai adatok szerint az eddig felfedezett legkorábbi falfestményt 792-ben, a Tang-dinasztia korában készült, melyet a barlangban ideiglenesen megszálló emberek hagytak hátra. Összesen 83 barlangrajzról tudunk, melyből mára 77 maradt fenn. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a Nádsíp-barlangot immáron több mint 1200 éve látogatják.
|
