Xiang Yu bátor és hősies volt, de stratégiai ismeretek terén kihívásokkal küszködött, emellett gőgös, önelégült ember volt. Ez volt vereségének közvetlen oka. Ugyanakkor a barátság és az igazságosság mellet állt, ezért az utódok megemlékeznek róla. 

Egy kínai történet idézi Xiang Yu bátorságát. A történet így hangzik: az időszámítás előtti 207-ben Xiang Yu vezetésével a csapatok a Qin-dinasztia fővárosa felé indultak, útközben átkeltek a Zhanghe folyón. Ezt követően Xiang Yu parancsára három napra előkészítették az ennivalókat, s megsemmisítették a hajókat és az összes főzőeszközt. A vezér azt mondta csapatainak: "országunk sorsa jelen küzdelmünkön múlik. Csak győzni szabad, hátrálni pedig nem!" Mivel a csapatoknak nem volt visszaútjuk, ezért rendkívül hősies és kegyetlen küzdelmeket vívtak a kormánycsapatok ellen s megnyerték a háborút. Így a fazék- és a hajómegsemmisítés a sorsdöntő csata megvívásának hasonlata lett a kínai közmondások és szólások világában.

Xiang Yunak volt bátorsága és hősiessége, de a stratégiai szempontokat hanyagolta. A parasztfelkelés két vezére Xiang Yu és Liu Bang a harcok során testvéri kapcsolatot épített ki és abban egyezett meg egymással, hogy aki elsőként behatol a Qin-dinasztia fővárosába, az lesz a király. Xiang Yu 400 ezres hadsereggel rendelkezett, kíméletlen küzdelmeket vívott a kormánycsapatok ellen, s kegyetlen elbánásban részesítette a foglyokat, ezért heveny ellenállásba ütközött az ellenség körében. Liu Bang alig 100 ezer fős hadsereggel rendelkezett, de sok barátot szerzett magának és jó bánásmódban részesítette a foglyokat, ezért a harcai során a kormánycsapatok nagyszámban adták meg magukat. Ennek köszönhetően Liu Bang csapatai elsőként foglalták el Xianyang fővárost.

Xiang Yu nagyon elégedetlen volt Liu Bang győzelmével, s a főváros környékén, a Hongmennél lakomát tartott Liu Bang tiszteletére, hogy a fogadás során megöljék őt. A lakoma során Liu Bang engedelmeskedve jelezte, hogy átadja a fővárost neki. Így sikerült félrevezetnie Xiang Yut. A lakoma során Xiang Yu emberei többször burkoltan figyelmeztették vezérüket, hogy adjon parancsot Liu Bang meggyilkolására. De Xiang Yu figyelembe véve a vele meglévő barátságot, feladta kísérletét Liu Bang megölésére. Az úgynevezett Hongmeni lakoma azt tükrözte, hogy Xiang Yu ápolta a barátságot, de önteltsége és habozása is felszínre került.

Miután behatolt a fővárosban, Xiang Yu Xichu Bawang császárnak nyilvánította magát, Liu Bangot pedig Hangwang királynak nevezte. Ezt követőn négyéves háborút vívtak egymás ellen a hatalomért. A háború elején Xiang Yu fölényben volt, de önelégültsége és makacssága miatt emberei nagyszámban elhagyták őt és átálltak az ellenséghez, emellett sok új ellenséget is szerzett a küzdelmek során. Liu Bang pedig gondoskodott embereiről, különösen a tehetségesekről, különböző eszközökkel elnyerte az emberek bizalmát, is így egyre inkább az ő javára billent a mérleg a háború során. Az időszámítás előtti 202-ben a két fél a Jiexia vidéken döntő csatát vívott egymás ellen. Liu Bang csapatai körülvették Xiang Yuéit. Li Bang parancsára csapatai éjszaka megénekelték a Chu régióban, azaz Xiang Yu csapatainak szülőföldjén elterjedt dalokat. Ennek hallatára a körülvett katonák azt hitték, hogy elfoglalták szülőföldjüket, s hozzátartozóikat, földijeiket a harctérre szállították, ezért teljesen lelankad a harckedvük, s számosan elmenekültek. Innen eredt a „minden oldalról hangzanak a Chu vidék dalai" szólás, amely azt jelenti, hogy minden oldalról támadnak egy kritikus helyzetben.

Nagyon szeretett felesége, Yu Ji öngyilkos lett annak érdekében, hogy nőként ne okozzon gondot férjének akkor, amikor áttör az ellenség gyűrűjén. Xiang Yu tábornok nehéz szívvel búcsúzott feleségétől s 800 lovas katonájával sikerült áttörnie a gyűrűn. Az üldöztetés elől a Wujiang folyóhoz érkezett, s egy halász segítségével átkelhetett volna a folyón, amelynek túlpartja a szülőföldje volt, de nem fogadta el a halász segítőkészséget, s saját kardjával kioltotta életét, alig 31 éves korában.