A Donglaishun éttermet 1914-ben alapították, de már korábban, 1903-ban érkezett Pekingbe egy mongol a maga receptjével, ami a forrázott birkahús-szeletek elkészítésének pofonegyszerű, ám addig ismeretlen leírását tartalmazta. A híressé vált éttermet a Mongol receptre Ding Deshan alapította, és számításai teljes egészében bejöttek, a pekingiek hamar rabjaivá váltak az új ételnek. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy hosszú történelmi múltra tekinthet vissza a Donglaishun. Ez a legpatinásabb muszlim étterem Pekingben. A leghíresebb specialitásuknak egyébként a kínai néve "shuanyangrou". Angolul Mongolian Hot Pot-nak, magyarul pedig Mongol, asztalon főzött báránylevesnek hívják, rádiónk honlapján egyébként meg is találják elkészítési módját. A recept alapja mindig ugyanaz, a papírvékonyra szeletelt birkahúst fűszerezett alaplében kell megfőzni, illetve inkább csak leforrázni. A Donglaishun által használt alapléhez friss gombát, garnélarákot, és mogyoróhagymát használnak.
A puhára főtt birkahúst, amely egyébként a várakozással ellentétben egyáltalán nem faggyas, aztán falatonként ízesítőbe kell mártogatni, ami a Donglaishunnál hét összetevőből áll: szezámolaj, szójaszósz, tofu, fokhagyma, szezámkrém, garnélarák-olaj, és főzőbor. Olyannyira nevezetes ez az étel, egészen pontosan a Donglaishun-féle változata, hogy 2000 márciusában a kínai Belkereskedelmi Hivatal felvette a híres ételféleségek listájára. Nem hiába kapta tehát a Donglaishun a nevét, ami egyébként magyarul annyit tesz "Keleten jön a szerencse", valóban bekövetkezett, amiben a névadók annak idején még csak reménykedtek, szerencsések, híresek lettek, az étterem neve a hot pot szinonímája lett a pekingiek körében.
Jóllehet a Donglaishun a birka hot pot-járól a legismertebb, minthogy ez a legnevezetesebb muszlim étterem, magától értetődik, hogy Xinjiang tartomány más ételeit, illetve egyéb muszlim ételeket, sőt még pekingi kacsát is lehet enni.
A hot pot tökéletes étel a hideg téli időszakban, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy máskor nem lehet enni, illetve, hogy Kína enyhébb telű területein ne szeretnék. A pekinginél jóval enyhébb időjárású Shenzhen a jó példa erre, ahol a Donglaishun 5 üzletet is nyitott, mégis gyakran várakozniuk kell a pekingi specialitásra vágyóknak. Ezért a Donglaishun Catering Co Ltd. pekingi központja további éttermeket kíván nyitni Shenzhenben.
A Donglaishun Group egyébként az 1995-ös tulajdonjogi reform után kezdett bele a franchise-modell alkalmazásába, és folytat nagyon határozott terjeszkedési politikát. Ebbe még az is beleértendő, hogy levédették a nevüket, és nemcsak Kínában, hanem több mint 60 külföldi országban és területen is.
Az egész országban már több mint száz üzletük van, ezek összbevétele 2003-ban meghaladta a 60 millió jüant (7,23 millió dollárt). A csoport ambiciózus tervei közt szerepel, hogy 2010-re már 300 üzletük lesz, a bevétel pedig 1,5 milliárd jüan (180 millió dollár) 2005-ig, és ennek a duplája, 3 milliárd jüan (361 millió dollár) 2010-re.
Természetesen a franchise-rendszer alapján valamennyi Donglaishun-étterem nagyon szigorúan az eredeti receptet, a nyersanyagok kiválasztásának ugyanazt a módszerét használja, és a felszolgálás is mindenütt egyforma. A legfontosabb összetevő, a birkahús ráadásul minden étteremben ugyanonnan érkeznek, légiúton szállítják a Donglaishun Belső-Mongólia pusztáján található saját birkatelepéről. Azok a juhok ugyanis, amelyek itt legeltek, (egyébként a nevezetes fekete fejű Mongol juhról van szó) ízletes húst adnak, de nincs meg az erős, átható, sokak számára kellemetlen szaguk. És van még egy másik, egyébként természetesen nagyon is nyilvános, vagyis reklámozott titkuk is: azért is ilyen lágy és omlós a Donglaishun-birkahús, még hosszas forralás után is, mert még 10 hónapos koruk előtt levágják a birkahús alapanyagául szolgáló juhokat.
A déli emberek közt sokan vannak, akik nem szívesen esznek birkahúst, mert úgy tartják, hogy emeli a szervezet hőmérsékletét. A valóság viszont az, hogy a birkahús minden időben, minden területen bátran fogyasztható, hiszen a tápérték-összetétele kiváló.
|