Sichuan Kina negyedik legnagyobb tartománya, területe több mint 470 ezer négyzetkilométer. Hegységek veszik körül. Közepén termékeny sikság, illetve dimbes-dombos vidék terül el. Chengdutól, a tartomány fővárosától 28 kilométernyire északra, a mai Guanghan környékén volt az ókori Shu állam fővárosa. Ez a kis állam az időszámitásunk előtti 5000 és 3000 között urakodott a mai Sichuan tartomány területén. 1927 tavaszán egy helybéli paraszt mezei munkája közben véletlenül egy rendkivül  finoman megmunkált jádetárgyra bukkant. A Shu állam jellegzetességeit felmutató lelet rendkivüli érdeklődést keltett a régészek körében. A mult század 70-es éveiben aztán megindultak az ásatások. 1986-ban a régészek feltártak két nagyméretü oltárt, ezen kivül több mint 1000 rendkivül értékes tárgyat találtak. Ez az ásatás nagy feltünést keltett bel- és külföldön egyaránt. Sok történelmi rejtély vár megoldásra a leletekkel kapcsolatban.

Az oltárok feltárása során sok bronzból készült álarcot találtak. Ezt megelőzően a közép-kinai Henan tartományban is sok bronzedény, bronztányér, a hatalmat szimbolizáló lábasszerü bronztárgy került elő, de bronzmaszkot soha sem találtak ott. Ezek a szecsuáni bronzmaszkok mind vastag szemöldöküek, nagy szemüek, magas orruak, széles szájuak, de alig van álluk. Az arckifejezés nehezen értelmezhető: nevetnek is, meg haragszanak is. Fülükön két lyuk látható. A maszkokon ábrázolt arcok nagyon eltérnek a ma itt élők arcától. Vajon mit jelenthet ez? A regészeknek hosszu kutató munka után sem sikerült megoldani ezt a rejtélyt.

Az oltárnál egy magas, karcsu bronszobrot találtak. Stilusában hasonlit a bronzmaszkokhoz. Hosszu köpenyben, magas talapzaton áll, de mezitláb. A szobor magassága 170 centiméter. Egyik kezét magasra tartja, a másikat pedig valamivel alacsonyabban - mintha valamit fel akarna emelni. Ám a feltáráskor semmit sem találtak a kezében. Arckifejezéséből és kézmozdulatából a régészek azt feltételezték, hogy a bronzszobor nem egyszerü embert, hanem valamilyen varázslót ábrázol, aki éppen egy szertartáson vesz részt.

Az oltár környékén előkerült egy aranyból készült sétabot, egy bronzból készült kegytárgy és számos elefántcsont-tornyocska. Az arany-sétabot 1.42 méter hosszu. Rajta gyönyörü, finoman kimunkált titokzatos motivumok láthatók: két madáralak egymással szemben, két hal pedig egymásnak hátat forditva. A halak fején és a madarak nyakán egy-egy nyil látszik. Az arany sétaboton egy mosolygó arcu ember fej található. A bronzból készült kegytárgy: egy szent fa igen figyelemre méltó alkotás. Magassága közel 4 méter. Három rétegü terebélyes, kilenc águ fa. Minden ágán egy madár ül. A régészek ugy vélik, hogy ez nem egyszerü, hanem a Napot jelképező szent madár.

A szakértők szerint az itt előkerült bronztárgyak nemcsak a több mint háromezer évvel ezelőtti Shu állam jellegzetes kulturáját képviselik, hanem nyugat-ázsiai és más kulturális befolyást is mutatnak. A leletek közül főként a bronszobrok és a bronzmaszkok, valamint az arany-sétabot feltünően hasonlit a dél-amerikai maya és az ókori egyiptomi motivumokhoz. A Sanxindui ásatás során feltárt bronzkultura sok vonatkozásban eltér a Kina más vidékein talált bronzmüvészettől. Az oltár mellett például több mint 70 elefántcsonttárgyat találtak. Ez azt mutatja, hogy az ősi Shu állam kereskedelmi kapcsolatokat épitett ki Kina szomszédaival és távoli országokkal. Az itt előfordult boroskancsók alakja hasonlit az európaira. A régészek feltételezése szerint a Sanxindui bronzmüvészet a nyugat-ázsiai, a közel-keleti és az európai kulturális befolyás jegyeit viseli.

Az oltár közelében létrehozták a Sanxindui muzeumot, ahol bemutatják az előkerült leleteket. Az ősi Shu állam fővárosának romjai mintegy tizenkét négyzetkilométernyi területen találhatók. Eddig csak a két oltárt tártak fel.