Augusztus 11-Ă©n a „Kilátás KĂnára - a KĂnai Nemzetközi RádiĂł (CRI) tudĂłsĂtĂłi Ăştja a határterĂĽleteken" elnevezĂ©sű program heilongjiangi delegáciĂłja az Ă©szakkelet-kĂnai Daxing'anling prefektĂşra terĂĽletĂ©n fekvĹ‘ szĂ©p, határ menti kisvárosba, MohĂ©be Ă©rkezett. Itt kezdtĂĽk meg kilencnapos munkánkat. Mohe arrĂłl hĂres KĂnában, hogy itt van KĂna legĂ©szakabb pontja, Ă©s a kĂnaiak Ăşgy tartják, hogy csak az Ă©szaki pont megtalálása után tudjuk a helyes irányt. ValĂłjában oroszkĂ©nt nekem nem fontos az Ă©szaki irány megtalálása, ám annál kedvesebb a kisváros egyszerű hiedelme. Ide Ă©rkezve közelebb Ă©reztem magam hazámhoz, Oroszországhoz is. ElĹ‘ször esett meg, hogy egy folyĂł választott el hazámtĂłl.
FĹ‘ Ăşti cĂ©lunk KĂna határvárosai, hogy beszámoljunk az Ăşj KĂna megalakulásátĂłl eltelt 60 Ă©v során törtĂ©nt nagy változásokrĂłl a telepĂĽlĂ©seken, Ă©s megkeressĂĽk a kĂnai-orosz baráti kapcsolatot tĂĽkrözĹ‘ elemeket, hiszen utazásunk összekapcsolĂłdik a kĂ©t ország közötti diplomáciai kapcsolatok lĂ©tesĂtĂ©sĂ©nek 60. Ă©vfordulĂłjával is. DĂ©lután három Ăłrakor a repĂĽlĹ‘gĂ©p gond nĂ©lkĂĽl landolt Mohe tavaly átadott repĂĽlĹ‘terĂ©n, ahol tipikus orosz stĂlus Ă©pĂĽletek állnak. A pekingi nyĂĽzsgĂ©sbĹ‘l egy csendes kisvárosba Ă©rkeztĂĽnk, a friss levegĹ‘ hirtelen megcsapta arcunkat. Ezzel kezdetĂ©t vette legĂ©szakiabb látogatásunk KĂnában. Ennek az Oroszország határvonalát Ă©rintĹ‘ városnak szĂ©p neve van: Mohe. KiejtĂ©se az orosz nyelvre emlĂ©keztet. ElĂ©g egyszer eljutni ide Ă©s az ember máris beleszeret a telepelĂĽlĂ©sbe. A repĂĽlĹ‘tĂ©rtĹ‘l a belvárosig csupán hĂşsz percet kell autĂłzni. ElĹ‘ször jártam Mohe belvárosában. Az Ă©pĂĽletek majdnem mind orosz stĂlusĂşak, teljesen elĂĽtnek más kĂnai városok Ă©pĂtĂ©szeti stĂlusátĂłl. A város hosszĂş mĂşltra tekint vissza, ám Ăşgy tűnhet, hogy Ăşjonnan felvirágzott városban járunk, amit nagyon furcsának találtam. KĂ©rdĂ©semre a daxing'anlingi erdĹ‘tűz emlĂ©kĂ©re lĂ©trehozott mĂşzeumban kaptam választ. A 1987. Ă©vi nagy erdĹ‘tűz OroszországbĂłl terjedt át MohĂ©ra. A 28 napos nagy erdĹ‘tűz 211 áldozatot követelt, Ă©s több mint 50 ezer ember otthona vált a tűz martalĂ©kává. 1988-ban a mohei kormányzat megkezdte az ĂşjjáépĂtĂ©st. A helyi kormányzat Ă©s nĂ©p törekvĂ©sĂ©nek eredmĂ©nyekĂ©nt ĂşjjászĂĽletett a határ menti kisváros. A szĂ©les Ă©s csendes Ăşton állva nehĂ©z elkĂ©pzelni, hogy itt 22 Ă©vvel ezelĹ‘tt fájdalmas tragĂ©dia törtĂ©nt. Aznap ellátogattuk a mohei Napsugár lakĂłnegyed bizottságának irodájába is. Ez egy piros szĂnű kis Ă©pĂĽletet, amely bár kicsi, minden van benne: kĂłrház, sportközpont, társalgĂł, szolgáltatási központ Ă©s tanulĂłszoba. Itt a telepĂĽlĂ©s lakĂłi gyĂłgykezelĂ©st is kaphatnak, ingyenesen használhatják a sporteszközöket, szĂłrakozhatnak. Itt találkoztam a 78 Ă©ves Wang Xikuival, aki 2004 Ăłta önkĂ©nteskĂ©nt közvetĂt a lakĂłk közötti vitás ĂĽgyekben, hogy ezzel segĂtse a lakĂłk nehĂ©zsĂ©geinek megoldását. Miután megtudta, hogy OroszországbĂłl jöttem, az idĹ‘s azonnal beszĂ©lgetĂ©sbe elegyedett velem, mintha rĂ©gi barátok lennĂ©nk. Az idĹ‘s moheiekben ott Ă©l az Oroszország iránti mĂ©ly szeretet.
|