|
Augusztus 11-én a "Kilátás Kínára - a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) tudósítói útja a határterületeken" elnevezésű program heilongjiangi delegációja az északkelet-kínai Daxing'anling prefektúra területén fekvő szép, határ menti kisvárosba, Mohébe érkezett. Itt kezdtük meg kilencnapos munkánkat. Mohe arról híres Kínában, hogy itt van Kína legészakabb pontja, és a kínaiak úgy tartják, hogy csak az északi pont megtalálása után tudjuk a helyes irányt. Valójában oroszként nekem nem fontos az északi irány megtalálása, ám annál kedvesebb a kisváros egyszerű hiedelme. Ide érkezve közelebb éreztem magam hazámhoz, Oroszországhoz is. Először esett meg, hogy egy folyó választott el hazámtól.
Fő úti célunk Kína határvárosai, hogy beszámoljunk az új Kína megalakulásától eltelt 60 év során történt nagy változásokról a településeken, és megkeressük a kínai-orosz baráti kapcsolatot tükröző elemeket, hiszen utazásunk összekapcsolódik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok létesítésének 60. évfordulójával is.
Délután három órakor a repülőgép gond nélkül landolt Mohe tavaly átadott repülőterén, ahol tipikus orosz stílus épületek állnak. A pekingi nyüzsgésből egy csendes kisvárosba érkeztünk, a friss levegő hirtelen megcsapta arcunkat. Ezzel kezdetét vette legészakiabb látogatásunk Kínában.
Ennek az Oroszország határvonalát érintő városnak szép neve van: Mohe. Kiejtése az orosz nyelvre emlékeztet. Elég egyszer eljutni ide és az ember máris beleszeret a telepelülésbe.
A repülőtértől a belvárosig csupán húsz percet kell autózni. Először jártam Mohe belvárosában. Az épületek majdnem mind orosz stílusúak, teljesen elütnek más kínai városok építészeti stílusától. A város hosszú múltra tekint vissza, ám úgy tűnhet, hogy újonnan felvirágzott városban járunk, amit nagyon furcsának találtam. Kérdésemre a daxing'anlingi erdőtűz emlékére létrehozott múzeumban kaptam választ. A 1987. évi nagy erdőtűz Oroszországból terjedt át Mohéra. A 28 napos nagy erdőtűz 211 áldozatot követelt, és több mint 50 ezer ember otthona vált a tűz martalékává. 1988-ban a mohei kormányzat megkezdte az újjáépítést. A helyi kormányzat és nép törekvésének eredményeként újjászületett a határ menti kisváros. A széles és csendes úton állva nehéz elképzelni, hogy itt 22 évvel ezelőtt fájdalmas tragédia történt.
Aznap ellátogattuk a mohei Napsugár lakónegyed bizottságának irodájába is. Ez egy piros színű kis épületet, amely bár kicsi, minden van benne: kórház, sportközpont, társalgó, szolgáltatási központ és tanulószoba. Itt a település lakói gyógykezelést is kaphatnak, ingyenesen használhatják a sporteszközöket, szórakozhatnak. Itt találkoztam a 78 éves Wang Xikuival, aki 2004 óta önkéntesként közvetít a lakók közötti vitás ügyekben, hogy ezzel segítse a lakók nehézségeinek megoldását. Miután megtudta, hogy Oroszországból jöttem, az idős azonnal beszélgetésbe elegyedett velem, mintha régi barátok lennénk. Az idős moheiekben ott él az Oroszország iránti mély szeretet.
|
