A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2008-07-31 13:29:15    
Műugrás

CRI
Eredete

A svédek és a németek tették népszerűvé a sportágat a 18. és a 19. században - a tornasport egyébként is népszerű volt ebben a két országban, ebből a kultúrkörből fejlődött ki a medencés változat. Az első ismert, műugrással foglalkozó könyv 1843-ban jelent meg, német nyelven - ugyanakkor a versenyszerűen - hol máshol? - Nagy-Britanniában kezdték űzni az új sportágat, az 1880-as években. Történt mindez azok után, hogy svéd műugrók csoportja bemutatókörútra utazott a szigetországba, ahol annyira lenyűgözték a helybélieket, hogy azok rögtön elkezdték produkálni magukat, és jó brithez méltóan rögtön versengeni is kezdtek - a mozgalom pedig az amatőr műugró-szövetség 1901-es megalakulásához vezetett.

Olimpiai múltja

Annak idején "fancy diving"-ként került az olimpiai műsorba 1904-ben, amit kissé szabad fordításban "tetszetős ugrásként" adhatnánk vissza. A keresztapák nyilván arra gondoltak, hogy a kor embere számára igazán tetszetősnek hatott, amint a korábban csak tornászoktól látott mutatványokat most vízbe zuhanó emberektől láthatta - korántsem mellékesen a műugrás a bátrak sportja, hiszen a 10 méterről aláhulló test 55 km/órás sebességre gyorsul, amikor a víztükörhöz ér! Magas szinten űzve a műugrás egyike a legkimerítőbb sportágaknak, hiszen ahhoz, hogy valaki tökéletesen uralja a mozdulatait ilyen sebesség mellett, a tehetetlenségi erő játékszereként, rendkívüli fizikai és technikai felkészültség szükséges.

A műugrás egyébiránt egyike a leginkább konstans olimpiai sportágaknak: azok után, hogy 1904-ben, St. Louisban debütált, s 1908-ban a deszás, illetve a tornyos változat is bemutatkozott, 1928-tól fogva gyakorlatilag változatlan programmal üzemel. Azaz férfiak és nők 3 méterről, ugródeszkáról, 10 méterről pedig fiksz elrugaszkodóhelyről mutatják be ugrásaikat. Azelőtt még versenyeztek magasugrásban (szó szerint: ki tudott magasabbra ugrani a deszkáról), illetve volt némi változatosság a tekintetben, hogy hány méterről ugrottak le az indulók.

2000-ben jelentkezett egy új versenyszám, ami tényleg "fancy" volt a maga nemében: a páros, azaz szinkron műugrás, amelynek során két ugró igyekszik a lehető leginkább egyező ritmusban végrehajtani a gyakorlatot.

A sportágat kezdettől fogva az amerikaiak uralták - meglehet, sokkal jobban, mint bármelyik másikat az olimpiai kínálatban. Az utóbbi években aztán a kínaiak fokozatosan átvették az uralmat: a nőknél már szinte verhetetlenek, de a férfiaknál sem egyszerű az amerikaiak és európaiak helyzete.

Verseny, szabályok

Változó keretek között zajlanak a versenyek: jelenleg előselejtezőket, elődöntőket és döntőket rendeznek - utóbbiba az elődöntők legjobb nyolc versenyzője jut. Régebben voltak kötelező és szabadonválasztott ugrások - akár a műkorcsolyában -, ma már nincsenek kötelezők, ugyanakkor az elődöntők során előírás, hogy az 5 ugrás nehézségi foka összességében nem haladhatja meg a 9.5-ös értéket; a fináléban aztán szabad a vásár (itt 6 ugrást mutatnak be a versenyzők).

Merthogy a sportág egyik sajátossága, hogy az ugrásokért kapott pontokat (0-tól 10-ig minősítenek a bírók, a kettő között öt tizedes pontossággal kell megadniuk a kalkulust, azaz kaphat valaki 7.5-öt is) megszorozzák az adott ugrás nehézségi fokával. Gyakorlatilag valamennyi mozdulatsorhoz rendelhető egy nehézségi fok, függően attól, hány szaltót, hány csavart tartalmaz, kézenállásból indul a versenyző, netán háttal a medencének, és így tovább (a legnehezebb manapság a toronyugrók egyik ugrása: másfél szaltó előre, négy és fél csavarral, ami 3.7-es erősségű). Az egyéni viadalokon hét bíró pontoz, akik az ugrás technikai kivitelezésénél az elugrást, a testtartást, az elemek kivitelezését, valamint a vízbe érkezést figyeli. A szinkronugróknál kilenc bíró ül a székekben, ketten-ketten az egyén által végrehajtott ugrást értékelik, öten pedig a szinkronizációt - 3 méteren a magasság azonosságát, a forgások egyenletességét, és szintén a vízbe érést. A bírók számára a következő itinert jelöli ki a szabály. Totálisan elrontott ugrás: 0 pont. Nem kielégítő ugrás: 0.5-2 pont. Gyenge ugrás: 2.5-4.5 pont. Kielégítő ugrás: 5-6 pont. Jó ugrás: 6.5-8 pont. Kiváló ugrás: 8.5-10 pont.

A műugróknak a versenyük előtt 24 órával le kell adniuk, milyen ugrásokat fognak végrehajtani (egy pontos formula szerint: számkód jelzi, hogy milyen testpozícióból indul a versenyző, milyen szaltót, csavart, csukamozdulatot tartalmaz a gyakorlat) - amennyiben ettől eltérnek, a vezető bíró jelzi ezt, és akkor a jelzettől eltérő ugrásra bírónként csupán 2 pont adható.

Forrás: www.mob.hu