Géza és Csaba május 5-én indult a szegedi Széchenyi tértől és július 2-án délben érkezett meg a Peking központjában lévő Tienanmen térre. Az ulánbátori egynapos kitérőn kívül, ahol a barátjukat látogatták meg, összesen 58 napon át kerekeztek, s tettek meg 10400 kilométert. Az út során sok nehézséggel találkoztak.

„Öt évvel ezelőtt született. Az első oka a kíváncsiság. Ezek Magyarországon mind misztikus dolgok. Onnantól kezdve, hogy az Uralon túl, Szibéria, akkor a Bajkál, Mongólia, Góbi, és az pedig teljesen egy egzotikum. Akkoriban már tudtuk, hogy Pekingben lesz az olimpia, és így összekapcsoltuk a kettőt, így látjuk ezeket a különleges tájakat és a pekingi olimpia előtt is tisztelgünk ezzel a sportteljesítménnyel."

Egy ilyen hosszú utazás nemcsak az embereket, de a kerékpárokat is próbára teszi.

„A legnehezebb az időjárás, mert a hegyekben hideg volt, volt ahol ott fok volt és egész nap láttuk a leheletünket, 10 fok fölé nem is ment egész nap. Ilyen helyeken jöttünk át, és közben egész nap esett az eső. Ez az eső a legrosszabb. Teljesen átáztat, és hogyha nincs is igazán hideg, akkor is fázik az ember az eső miatt, és minden cucca vizes, És hogyha este ebben a vizesbe kell lefeküdni, akkor az megint csak nem jó. Tehát, hogyha nem találunk olyan helyet ahol szárazon tudunk aludni, akkor úgy kell az éjszakát is átvészelni, és ez nagyon nehéz. Tehát az időjárás az,a mi a legkeményebb. A következő, ami minket nagyon érint az az út - hogy milyen a minősége az útnak. Magyarországon ismertük az utakat. Nem nagyon rosszak az utak, ki lehet kerülni azt az egy-két úthibát. Ukrajnában már rosszak az utak. Oroszországban hasonló Oroszországhoz, de Szibériának egyes részein katasztrofális, tehát szinte ninsc út. Nem is tudom, hogy közlekednek rajta. A kamionok össze-vissza mennek rajta, keresik az utat a sárban és a kövek között. Ott kellett nekünk is biciklivel menni. És öttel vagy nyolccal mentünk, lépésben haladtunk. Az út a másik, ami nagyon nehéz, és akkor utána jönnek a hegyek. Tehát azokat mind meg kell mászni. Minimális volt, ami sík. A Góbi sík, de a Góbi meg a másik nehézség, mert ott megint nincs út. Tehát a mongol szakaszon nincsen út, tehát ott megint keresni kell. Vagy süllyed a bicikli, vagy ahol nagyon kemény ott pedig nagyon rázós, nagyon rezonál. Ezek jönnek így sorban."

Miki: Nehéz volt az út, ám a testvérpár összefogottsága átsegítette őket a problémákon.

„Mindenhol más módon kell ezt beszerezni. Ukrajnában keresztül megy az út a falvakon, és a falvakban vannak boltok. Oroszországban az utak úgy mennek, hogy lekötő utakon vannak a falvak, és az utak menték csak cafék, kiséttermek vannak a kamionosoknak, és oda lehet betérni. De ezek nagyon távol vannak egymástól. Akkor Mongóliában nagyon ritkán vannak a települések, és ott ezek a cafék sincsenek, tehát ott meg várostól városig tele kell pakolnunk a cuccunkat, hogy legyen két-három étkezésre való ételünk. Volt amelyik ránk penészedett, és romlottan kellett megegyük, mert egyszerűen a Góbiban nem volt más ennivalónk. Kína viszont újra egyszerűbb egy kicsit, mert itt is a településeken keresztül mennek az utak és itt az út mentén is vannak ilyen bódésorok, ahol árulják a meleg ételt, meg a hideget is. Sűrűbben lakott rész, ez megint egy kicsit egyszerűbb."

Miki: Hallgatóink biztosan kíváncsiak arra, hogy Gézáék például hogyan szerezték be az élelmet és a vizet az út során?

„Pekingbe érdemes eljönni repülővel is, mert szép. Ez tényleg egy olyan hely, ahol el lehet tölteni egy-két hetet, és az ember mindig lát valami újat. Ez több annál, mint amit el lehet mondani. Tehát itt személyesen látni, ez hihetetlen. Hatalmas és egyszerűen felfoghatatlan, ezt alig lehet ésszel felfogni, hogy lehet ilyen nagy fejlődés."

Kedves hallgatóink, mai műsorunk ezzel véget ért, a következő szerdán folytatjuk a Szabó testvérek pekingi tapasztalatainak bemutatását és szó lesz arról is, hogy jutott eszükbe az ötlet, hogy biciklin tegyék meg ezt a hosszú-hosszú utazást. A viszonthallásra!

Kerékpáron Szegedtől Pekingig (II. rész)

Kedves hallgatóink, az elmúlt héten részleteket hallhattak Szabó Géza és Szabó Csaba Ukrajnán, Oroszországon, Szibérián, Mongólián, a Góbi sivatagon átvezető bicikli útjáról. Mai műsorunkban folytatjuk a két szegedi tapasztalatainak ismertetését.

A testvérpár Pekingbe érkezése után már nem utazott tovább, csak a városban maradt. 9 napjukból az első a pihenésé volt. Később sok időt töltöttek városnézéssel, jártak a Nagy Falnál, a Tiltott Városban, megnézték a régi palotákat, valamint a modern épületeket, a felhőkarcolókat, s természetesen nem mulasztották el az olimpiai létesítményeket sem felkeresni, közük a Madárfészket.

Géza elégedetten tapasztalta meg, hogy Pekingben minden út mellett van kerékpársáv.

„Hét sávos egy út. És csak az egyik oldala, és csak a kerékpárosoké a legszélesebb sáv az egyik oldalon. Magyarországon ez elképzelhetetlen. Megszámoltuk: itt van olyan út, ami kétszer hét sávos a kerékpárosokkal együtt, és mellette még ott a széles járda a gyalogosoknak. Hihetetlen, hogy milyen méretek vannak itt."

Néhány napos itt tartózkodás után, Géza már megszerette a várost.