Tianjin Kína legnagyobb városainak egyike. A Bohai-tenger partján fekszik, Peking „életvonalának" is hívják, mivel hosszú ideig Tianjinen keresztül szállították a gabonát Pekingbe. Lakossága már 10 évvel ezelőtt meghaladta a 8 milliót.

A han nemzetiség mellett hui, koreai, mandzsu és mongol nemzetiségűek is élnek itt. A központi kormány közvetlen irányítása alá tartozó város régebben csak 13 kerületből állt, a közigazgatásilag hozzá tartozó további terület pedig 5 megyéből. Mára már sokat fejlődött, csakúgy, mint Sanghaj a város külön fejlesztési övezetet épített, sokkal nagyobbá, modernebbé vált.

A már 2000 évvel ezelőtt is lakott vidékeken, a mai város keleti külterületén a Kínai Birodalom egyesítése és a Nagy Csatorna megnyitása után a 7. században stratégiai fontosságú tengerparti erőd épült, körülötte Junliangcheng városával. Amikor a közeli Pekinget a 13. században a mongol uralkodók fővárosukká tették, a Zhiguzhai, majd Haijin néven ismert városban gabonaraktárakat hoztak létre.

Lévén, hogy itt volt a fővárosba áramló termények átvizsgálási- és átrakodó pontja, 1404-ben nagy katonai bázis is létesült itt. Mai nevét is ekkor kapta. A 14. század második felétől fokozatosan az ország meghatározó kikötője és kereskedelmi központja lett. Számos Észak-Kínában eredő mellékfolyó ömlik a Tianjint átszelő Hai folyóba, amelyet a várostól északnyugatra a Peking-Hangzhou Nagy Csatorna keresztez.

Tianjin minden kereskedő számára vonzó, a főváros előszobájaként szolgáló kikötőt a külkereskedelem számára - némi katonai csellel és nyomással - 1858-ban, a Tianjini Szerződés aláírását követően nyitották meg. Ettől az időtől angolok, németek, oroszok, japánok, franciák, az Osztrák-Magyar Monarchia polgárai, olaszok és belgák telepedtek le a városban, kialakítva a saját világukat. Gyerekeiknek külön iskolákat építettek, saját maguknak kórházakat, parkokat, sőt börtönt is. Minden kolónia a saját nemzeti építészeti stílusában építkezett. Nemrégen ismét jártam férjemmel a városnak ebben a régi kerületében, s valóban máig szépen magmaradtak az európai stílusú épületek, különlegessé téve a város hangulatát. Az eredeti városmag - a 19. század második felétől - kínai negyedként az akkori város területének csak egy kilencedét tette ki. A Hai folyó felett átívelő több mint 15 híd közül néhány például abban az időben épült fel.

Az európai jelenlét serkentőleg hatott a kereskedelem és az iparra, így például a textil-, az üvegiparra, a só termelésre és ez vezetett végül odáig, hogy a 20. század elején megkezdték és 1952-ben bővítve befejezték a Tanggu-Xingang kikötő megépítését. Tianjin valójában néhány évszázada kulcsfontosságú gazdasági központ forgalmas kereskedelmi kikötővel. Több mint 100 km hosszú partvonalán több kikötő található. Többek között az északi a déli és a középső (a Tanggu), amely a legnagyobb, s amely egyben az egyik legnagyobb kikötő Észak-Kínában. A kikötőkből több hajózási útvonal is indul Kínát a világ több mint 150 országával teremtve meg a vízi összeköttetést.

Tianjin várost több vasútvonal és közút köti össze hazánk több tartományával.