A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2008-08-08 18:43:02    
Kajak-kenu

CRI
Eredete

Hosszú évekkel ezelőtt a kenu szállítóeszközként szolgált elsősorban. Halászathoz, vadászathoz használták, továbbá a katonák ezzel vonultak csatába. A kenunak alapvetően két változata volt. Az klasszikus, ősi kenunak magas volt a fala, teljesen nyitott volt, már-már csónakjellegű, fatörzsből vájták ki az észak-amerikai őslakosok. A másikat kajaknak hívták, és az északi sarkvidéken élő aleutok és inuitok fejlesztették ki, zárt tetővel, kis beülővel, meggátolandó, hogy a jeges víz befolyjék evezés közben a belső térbe. Az eredeti kajak favázra feszített állatbőrökből állt (az oroszlánfókáé volt a legjobb, amelyet bálnazsírral átkenve vízhatlanítottak) - amikor a 19. században elkezdtek vele versenyezni, persze, ennél modernebb technikával alakították ki őket. Mint megannyi sportágban, itt is az angolok vitték a prímet, hiszen az 1866-ban alapított Royal Canoe Club London volt az első, amelyik a kenuzás fejlesztését tűzte ki céljául. A kezdetek kulcsfigurája a nagy brit kutató, John MacGregor volt, aki az ősi kajakok tanulmányozását követően maga épített egyet, majd elindult keresztbe-kasul Európában, és végigkajakozta a folyókat és tavakat, s lett egyszersmind kontinensszerte ismert utazó-író. A londoni klubot is ő alapította meg, miután mások is elkezdték utánozni a kajakját, így már megvoltak az ellenfelet a jó kis regattákhoz.

Öt évvel később az óceán túlpartján megalakult a New York Canoe Club is - innen indult a sportág hódító útjára, azóta kenuban és kajakban versengenek világszerte: 1938 óta rendszeresen világbajnokságot szerveznek.

Olimpiai múltja

Első ízben 1924-ben szerepelt a játékokon, akkor még csak bemutató sportágként - hogy aztán 1936-ban immár teljes jogú "tagként" kerüljön az olimpiai műsorba. Aztán a program elég szépen változott az idők során, több számot is töröltek, megannyi újat vettek fel - a hölgyek egyébként 1948-tól lapátolhatnak. A trend az egyre rövidebb távok felé tolja a programot: eredetileg 1000 és 10 000 méteren zajlottak a versenyek, a hölgyek 5000 méteren mérték össze tudásukat, 1956-ban aztán a maratoni távokat levették az olimpiai műsorból, 1993-ban pedig a vb-k programjáról is. Utóbbi eseményen 200 méteres számok is szerepelnek, az olimpián egyelőre csak az 500 és 1000 méteresek: a nők csak kajakban versenyeznek, a férfiak kenuban is.

A sportágat szinte teljesen az európaiak dominálják: az összes olimpiai érmek 90 százalékát az öreg kontinens képviselői nyerték.

Verseny, szabályok

A kajak-kenu viadalok egyébként igen egyszerűek: végig kell lapátolni az 500, illetve 1000 méteres távot - a leggyorsabb győz. A versenyeken előfutamokat, középfutamokat és döntőket rendeznek, utóbbiba 9 versenyző juthat be. A nevezők számától függően az előfutamok győztesei akár automatikusan is kvalifikálhatják magukat a fináléba.

Az olimpiai program valamelyest szűkebb, mint a világbajnoki. A férfi kajakosok 1000 méteren egyesben, párosban és négyesben versengenek, 500 méteren csak egyesben és párosban. A férfi kenusok 1000 és 500 méteren egyesben és párosban küzdenek az ötkarikás érmekért. A női kajakosok számára csak 500 méteres futamokat rendeznek, igaz, egyesben, párosban és négyesben is. Utóbbi szám döntőjét a férfi 1000 méteres futamokkal együtt az első éremosztó napon (az olimpia végén), míg a többit a férfi kajakosok-kenusok 500 méteres számaival együtt a döntők második napján.

Vadvízi kajak

Eredete

A normál kajak-kenu alapvetően a sportág idealizált változata, elvégre az ősidőkben igen ritkán adódott, hogy háborítatlan vizeken lapátolhassanak a kajakokban és kenukban. A második világháborút követően fedezték fel a modern kor emberei, hogy mennyi izgalmat rejt egy-egy vadabb folyó meghódítása, milyen nagy kihívás egy-egy vízesésnél a megfelelő út megtalálása, ahol az ember hajója nem borul fel, illetve nem csattan szét a köveken.

Manapság már osztályozzák is a "rapid"-oknak hívott zuhatagokat, az észak-amerikai skála a leginkább elfogadott, a Grand Canyont kivájó Colorado folyó ma is az egyik legvarázslatosabb helyszín, ráadásul tele van apróbb-nagyobb zúgókkal, amelyet 1-6-ig osztályoznak nehézségi fokuk szerint.

Az idők folyamán aztán egyre többen gondolták úgy, hogy keretek közé lehet terelni a vadvízi evezést, és kiépített szlalompályán kell versenyezni - így alakult ki a "white-water" változat.

Olimpiai múltja

A szlalom-kajaknak is hívott, igen látványos sportág 1972-ben debütált az olimpiai programban - a kelet-németek mindjárt le is tarolták az aranyakat, miután otthon felépítették a müncheni pálya pontos mását, és azon gyakoroltak napestig -, aztán 1992-ben rendezték meg ismét, húsz év szünet után.

Versenyek, szabályok

Az olimpián négy számot rendeznek: a férfiak kenu egyesben és párosban, valamint kajak egyesben versengenek, a hölgyek pedig csak kajak egyesben. A verseny csak leírva egyszerű - végigcsinálni óriási kihívás. Az olimpiákon általában mesterséges pályákon versenyeznek: a körülbelül 600 méter hosszú pályán 20-25 kaput állítanak fel, ezeket kell a lefelé zubogó víz által is hajtva a lehető leggyorsabban megkerülni. Akárcsak műlesiklásban, itt is szigorú rend szerint zajlik a kerülgetés, ráadásul a sízőkkel ellentétben itt már az is hiba, ha valaki érinti a kaput. Ilyenkor 2 másodpercet írnak hozzá az eredményéhez (per érintett kapu), ha pedig egyet kihagy, vagy rossz irányból veszi be, további 50 másodperc rondítja az idejét. A rossz irány kifejezés használata nem véletlen: legalább 6 kaput alulról felfelé kell bevenni, azaz nem elég végigzúdulni a pályán, rendkívüli fékezésekre, kanyarvételekre van szükség. A versenyzők kétszer jönnek le: a két futam összesített eredménye alapján hirdetik ki a végső rangsort.

Forrás: www.mob.hu