>>[Tibeti kultúra]

A thangka-művészet

A thangka a hímzett, festett tibeti tekercskép. Vászonra, selyemre, vagy papírra festenek, amit aztán orsóra tekercselnek, ezért nevezik tekercsfestészetnek is. Wen Cheng hercegnő, a 618 és 907 között uralkodott Tang-dinasztia egyik császárának lánya az akkori tibeti királyhoz férjhez menve magával vitte a Tang-dinasztia idején ismert technológiákat is Tibetbe, amelyek közt a selyem- és textilgyártási eljárás is szerepelt. Ez biztosította az anyagot a thangkaművészet elterjedéséhez.
 
Az ilyen festékek készítése tudományos alapon nyugszik, emellett Tibetben az időjárás száraz, ezért a thangka-képek évszázadokig megtarthatják élénk színüket.

A Suyouhua-művészet

A Suyouhua főleg marha- és juhtejből készült vaj használatára épülő képzőművészet. Az ilyen anyagból főleg a buddhista panteon alakjait, Buddhát, azaz Sakjamunit, történelmi kiválóságokat, a mítoszvilág főhőseit mintázták meg. Ezenkívül a Napot, a Holdat, csillagokat, virágokat és más növényeket, állatalakokat, épületeket, pavilonokat, pagodákat, istenalakokat, mandarinokat és tábornokokat is életszerűen alkottak.
Kis- és nagyméretű alkotásokat is készítettek ezzel a technikával. A kisméretű alkotások az oltárok díszítésére szolgáltak. Az ilyen alkotások rendkívül szép kivitelben készültek, különböző alakokban és színekben a szerencse, a boldogság és a színpompa hangulatát keltik. Az emberek általában több tucatnyi, illetve több száz Suyouhua-alkotást őriztek együtt.

A tibeti színház és dráma

A tibeti színház hosszú múltra tekint vissza, sok irányzata van, előadási eszközei sajátságosak. A Wen Cheng hercegnő, és a Nuo Sang királyfi című darabok klasszikus drámai művek. A zenéjük és párbeszédeik különlegesek. A tibeti színházban színpompás jelmezeket és álarcokat használnak.
A tibeti drámai művek népdalok és néptáncok segítségével jelenítik meg mondanivalójukat. A XV. században terjedt el Tibetben egy opera-fajta. Ennek alapján a művészek finomítása, frissítése, gazdagítása nyomán alakult ki a mai tibeti dráma. A mai tibeti színdaraboknak van szövege. Tánccal is kifejezhetik a drámai cselekményt. Minden szerepnek sajátos a beszédmódja és az éneklési stílusa, valamint a jelmeze és álarca. A drámai cselekmény zene- és énekkísérettel zajlik.

Tibetben sok népszínműveket előadó társulat működik, amelyek gyakran lépnek fel falvakban. Az emberek nagy tetszéssel fogadják szereplésüket.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13