Egy kínai nő különleges kalandjai Cipruson(1)

A COVID-19 járvány kitörése az utazást szinte lehetetlenné tette, ami megnehezítette a 2020-as évet sokak számára. Közben más embereknél a járvány akkor történt, amikor az utazásuk közepén voltak, ezért hónapokig nem tudtak hazamenni, ahogy a pekingi Zhao Ning (Daphne) is, aki tavaly decemberben ment a kaukázusi régióba, utána Törökországba, végül több mint 6 hónapig rekedt Észak-Cipruson.

Daphne igazi ezerarcú nő – korábban üzleti szakember volt a befektetés és könyvkiadás területén, jelenleg pedig pszichológiai tanácsadó, felszentelt szolga, hospice gondozó és főleg szabadúszó vállalkozó. Az ókereszténység története iránti személyes érdeklődésből tavaly december 9-én kezdte régóta tervezett útját egyedül először Örményországba, Grúziába és Törökországba, hogy lássa a korai keresztény régészeti lelőhelyeket és emlékeket, egyáltalán nem tudva, hogy világjárvány fog kitörni, mielőtt útja véget érne.

„Nem hétköznapi turistaként jártam be ezt a régiót, hanem a saját érdeklődéseim alapján fedeztem fel a dolgokat, remélve, hogy egy túraútvonalat tudok tervezni azoknak, akik érdeklődnek a keresztény történelem iránt, hogy bemutassam nekik a kereszténység eredetét, fejlődését és kultúráját, mert úgy gondolom, hogy a mai kínaiak nagyon keveset tudnak erről és a régió történetéről. Ennek az utazásnak a tudományos érdeklődésemet kell kielégítenie, ugyanakkor remélem, hogy ennek alapján egy kulturálistúra-projektet lehet kidolgozni. Tehát ez volt az eredeti szándékom, de utam vége felé kitört a járvány…” – mondta Daphne.

Eredetileg azt tervezte, hogy február 10-én repül vissza Pekingbe, de február elején megtudta, hogy a járatát törölték. Törökországi várakozása során gondolta, úgysem tud hazamennyi, inkább továbbmegy, a 30 napos tartózkodási engedélyt kihasználva Ciprus törökök lakta területére. Ez a Törökország által elfoglalt terület csak Törökországon keresztül kapcsolódik a világhoz, „de nagyon gazdag történelmi helyekben, amelyek egészen jól védettek és eredeti megjelenésükben tartották meg. Teljesen meglepetés volt számomra”, mondta Daphne. Március elején a járvány Európába is átterjedt, így látogatása során teljesen lezárták a szigetországot, márciustól májusig szigorú kijárási tilalmat is rendeltek el. Addig nem tudott visszatérni, amíg szeptemberben újra nem indultak járatok Törökország és Kína között.

Útitársak lettek Daphne és három isztanbuli fiatal a törökországi Mardinban

Észak-Cipruson kezdetben nem volt járvány, a megjelent esetek mind más országokból érkező turisták voltak a szigeten, a járvány első hullámában Észak-Cipruson összesen 104 eset fordult elő. Daphne úgy érezte, hogy a kijárási tilalom mellett a járvány nem annyira befolyásolta a helyiek életét - természetesen kevesebb turista volt. A kínai turistáknak Dél-Ciprus jobban ismerős, amely schengeni vízummal érhető el. Ciprus gazdasága nagymértékben az idegenforgalomtól függ, a helyiek is nagyon barátságosak a turistákkal. Ráadásul sajnálták a szegény kínai nőt, aki egyedül rekedt a szigeten, sőt a helyi bevándorlási hivatal a kivételes körülmények miatt egyéves tartózkodási engedélyt is adott neki.

„Találtam az Airbnb-n olyan helyeket, ahol hosszú ideig tartózkodhattam. Az első házigazdáim nem ciprusiak voltak, de több mint 20 éve laknak ott. A férfi Írországból származik, tisztviselőként dolgozott az ENSZ székhelyén, felesége lengyel, a Lengyel Hírügynökség tudósítója volt. Elég viccesnek és hírértékűnek találták, hogy én, egy furcsa kínai nő itt rekedtem a kis szigeten. Még interjút is készítettek velem. Hálás vagyok nekik, hogy befogadtak, nagyon vendégszerető emberek. Sok helyi ciprusi érdekesnek találta a történetem, és mondták, hogy ne haragudjak meg, de ez nekik nagyon vicces. Erre csak mondtam, hogy egyáltalán nem bánom, és mindannyian együtt nevettünk.”

Daphne szerint néhány oka van annak, amiért barátságosak a kínaiakkal. Egyrészt figyelemmel kísérik ennek a fejlődő országnak gyors fejlődését, másrészt sokan használnak kínai márkájú termékeket, mint például a Huawei és a Xiaomi okostelefonjait, és a kínai gyártású termékek mély benyomást tesznek rájuk. Végül, de nem utolsó sorban, majdnem mindenki szereti a kínai ételeket. Észak-Cipruson talán három kínai étterem van, egyikben sincs kínai szakács, de mégis sok vendéget vonzanak.

Az egyik kínai étteremben dolgozó főszakács korábban 18 évig kínai konyha szakácsa volt az isztanbuli Hilton hotelben, mondta Daphne. Elégedett volt az ottani ételekkel, de legtöbbször egyedül főzött.

„Húst és zöldséget vásároltam és főztem, és rájöttem, hogy az ottani instant tészták nagyon finomak. Valószínűleg több instant tésztát ettem, mint korábban egész életemben. A zamata és az íze jobb, mint amit Kínában árulnak, amiket gyakran túlfűszereznek. Persze annyira sok jó étel van Kínában, soha nem ettem igazán itthon instant tésztát. Ezenkívül főztem kétszer is kínai ételt a házigazdáimnak, ők is főztek nekem, jól éreztük magunkat. Az első házigazdáim állatvédelmi aktivisták voltak, 5 kutya és 12 macska van náluk. Így a márciusi-májusi lezárás idején mi hárman a 17 állattal teljes harmóniában éltünk együtt” – mondta Daphne.

Minden reggel a meditáció ideje után Daphne reggelit készített, elolvasta és megválaszolta a telefonüzeneteit, megnézte az e-mailjeit és a közösségi médiát. Általában kihagyta az ebédet és beszélt a 81 éves édesanyjával WeChaten. Délután könyvet olvasott, és alkalmanként kiment sétálni. Vacsora után megsétáltatta a házigazdái kutyáit, ez volt a szórakozása a lezárás idején.

Kutyát sétáltat a Salamis ókori városban,Nicosiában

Májusban a két haláleseten kívül mind a 102 COVID-19-cel fertőzött meggyógyult és elhagyta a kórházat, a gazdaság fellendítése érdekében a helyi kormányzat úgy döntött, hogy megnyitja az összes éttermet, helyreállt az emberek élete is, de az éttermekben történő fogyasztás esetén regisztrálni kellett, mérni kellett a testhőmérsékletet és tartani kellett a biztonságos távolságot.

Egyszer Daphne véletlenül látott egy reklámot egy tánctanfolyamról. Gondolta, a tanfolyam csak gyerekeknek szól, ahogy Kínában. Amikor az Egyesült Államokban tanult, megpróbálta az afrikai táncokat, de soha nem tanult komolyan táncolni. Májusban még egyszer elment a táncstúdióba és rákérdezett, és megtudta, hogy van latintársastánc-tanfolyam felnőttek számára, így jelentkezett a tanfolyamra és gyorsan beleszeretett a táncba.

„Teljesen véletlen volt az egész, de miután elkezdtem táncolni, úgy éreztem, hogy nyitva van mind a testem, mind az elmém. A tánc olyan volt számomra, mint a megváltás. Bár jó volt a mentális állapotom, a latin társastánc adta öröm olyan volt nekem, mint egy extra bónusz, amit teljes mértékben élveztem a karantén eseménytelen idején. Jól éreztem magam, és továbbra is folytatom a táncolást. Talán be tudom mutatni a latin társastáncot Kínának is, ez lehet a kulturális túra projektemnek egyik eleme. Olyan irány is lehet, ahol a jövőbeni erőfeszítéseim összpontosíthatók.”

Több mint 6 hónapos tartózkodás után a mediterrán életmód teljesen megváltoztatta a megszokott napi ritmusát. Pekingben reggel 5-kor szokta kezdeni a napját. De nyáron a kánikula hetekig tart a szigeten, napközben nem sok ember van kint, így lassan hozzászokott, hiszen sok tevékenység csak napnyugta után kezdődik.

„Például régen már jól aludtam éjfélkor, de ott, Cipruson még táncoltam. Ez nekem nagy változás volt. Reggel csak 8-9 órakor keltem fel, teljesen akklimatizálódtam a mediterrán laza életmódhoz, az emberek soha nem sietnek, az ottani életritmus százszor lassabb, mint Kínában. Amikor időpontot egyeztetsz valakivel találkozóhoz, senki sem pontos. Gyakran olyan üzenetet kaptam, hogy néhány perc múlva ott lesz. De általában legalább fél órát kellett várnom a melegben. Eleinte azt gondoltam, hogy lehetnek ilyenek? Később megszoktam, tudva, hogy ilyen az életmódjuk, tréfáltam is a helyiekkel, hogy nincs időérzékük.”