Egy kínai nő különleges kalandjai Cipruson(2)

Mivel a járvány idején mindenkinek kerülnie kell a tömeget, minél többet otthon kell maradni és biztonságos távolságot kell tartani másoktól, az emberekkel való fizikai érintkezés hiánya sokaknál bizonyos pszichológiai problémákat okozott. Daphne látta az emberek pszichológiai igényét, és azonkívül, hogy saját maga aktívan alkalmazkodik ehhez az új normához azzal, hogy megteszi azt, ami neki tetszik, online is tartja a kapcsolatot a barátaival, családjával, hogy pszichológiai tanácsadóként segítsen nekik átélni ezt a nehéz időszakot.

„Soha nem hagytam abba ezt a munkát, az egész idő alatt ezt csináltam. Akkor is, amikor kint rekedtem, ingyenes tanácsokat adtam amerikai és otthoni barátaimnak, főleg egy barátomnak Kínában, akinek a nővére és sógora Angliában élt, de sajnos a COVID-19 miatt meghaltak. Így támogattam őket. És érdekesnek találták, hogy bár valószínűleg én voltam az (akinek szüksége volt ilyen jellegű segítségre), de úgy tűnt, hogy teljesen rendben voltam. Nem tudják, hogyan sikerült ezt megtennem. Azt szokták mondani, hogy ha a helyemben lettek volna, akkor már megőrültek volna” – mondta Daphne.

Azoknak, akik tisztában vannak azzal, hogy tanácsadásra van szükségük a pszichológiai problémák enyhítéséhez, Daphne azt javasolja, hogy mielőbb forduljanak pszichológushoz, először megpróbálhatnak segíteni magukon azzal, hogy megkeresik azokat a dolgokat, amiket szívesen csinálnak, nyugodtabbakká és boldogabbakká teszik magukat, illetve találnak olyan tevékenységeket, amelyeknek részesei lehetnek.

„Próbáljon találni néhány tevékenységet, azokat a dolgokat, amelyek érdeklik, amelyek boldoggá teszik. Szerintem ez hasznos lesz. Természetesen lesznek hullámvölgyek, de úgy gondolom, felesleges erre túl sok figyelmet fordítani, csak vigyázzon az érzelmeire, és hagyja, hogy az érdekes dolgok boldoggá tegyék. És ha valóban nem tud felvidulni, valóban depressziósnak érzi magát, akkor azt hiszem, engedje el magát, sírjon nyugodtan, vagy menjen, egyen egy jót, az is rendben van. Nincs szükség az érzések elfojtására.”

Júniusban fokozottan újra megindultak a Törökország és Kína közötti légi járatok, eleinte havonta csak néhány járat volt, ráadásul a magas kereslet és a rendkívül drága jegyek miatt Daphne csak szeptember 23-án tudott visszatérni. Először Guangzhouba, ahol elvitték egy hotelbe 14 napos karanténba, utána jöhetett Pekingbe, az otthonába. Így már majdnem 10 hónapig „vándorolt” a világban. A karantén alatt egy nap a 81 éves édesanyját sürgősségi osztályra vitték érelzáródás miatt. Olyan veszélyes volt az állapota, hogy Daphne azt hitte, többé nem látja az anyját. De szerencsére minden rendben ment, anyukája gyorsan felépült. A kaland után Daphne sokat gondolkodik, az egyik dolog, ami mélyen megérintette, hogy az élet tele van bizonytalanságokkal, és ez a világ minden pillanatban folyamatosan változik.

„Azt hiszem, a világjárvány közepette sokaknak van ugyanaz az érzése, mint nekem, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy a világ ennyire megváltozhat ilyen rövid idő alatt, sőt életünk korlátozott éveiben is tanúi lehetünk ezeknek a változásoknak. Persze tudom, hogy azért éreznek sokan így a járvány idején, amely többé-kevésbé hatást gyakorolt a mentális egészségükre, mert annyira megszoktuk, hogy viszonylag békés és sima körülmények közt élünk, ezért nehezen szokjuk meg a drasztikus változásokat. De szerintem pont emiatt az emberek megértették, hogy semmi sem állandó az életben. Úgy érzem, hogy az egyik változás, amelyet a járvány hozott az emberek számára, akár külföldön, akár itt Kínában, az, hogy az emberek tudják, hogyan kell értékelni és szeretni a körülöttük lévő embereket és dolgokat.”

Mivel egyre több kutatás kimutatta, hogy az új koronavírust már tavaly márciusban is észlelték a városi szennyvízben más országokban, nem tudjuk biztosan, hogy ez a vírus vajon hol kezdett terjedni eredetileg. De mivel az első jelentett járványközpont Kínában volt, sok tengerentúli kínait verbálisan bántalmaztak. Amikor megkérdeztünk Daphnét, hogy tapasztalt-e kellemetlen pillanatokat, vagy hallott-e elfogult kommenteket más országokból származó emberektől az út során, azt mondta, hogy nemcsak egyáltalán nem tapasztalt semmilyen szemrehányást, hanem úgy érezte, hogy mindenki megérti, hogy az emberi társadalom ezt a nehéz időszakot csak egymással együttműködve tudja átélni.

Délutáni csevegés a nicosiai középiskolás lányokkal egy kávézóban

„A mai világban tényleg (ahogy John Donne angol költő írta) »Senki sem különálló sziget«. Az egyik helyen történtek minden bizonnyal hatással lesznek a világ más részein levő helyekre. Ugyanez van a járvánnyal is. Még akkor is, amikor Kínában irányításunk alatt van a járvány, de amíg a járvány nem tűnik el, addig egyikünk sem élhet úgy, mintha nem lennének problémák. Az emberek még nem utazhatnak szabadon a világban, mint korábban. És ha a korlátozott utazás lesz az új norma a jövőben, ez kihívást jelent az egész emberi társadalom számára.”

Suí yù ér ān (Szui jü er án), ahogy egy kínai szólás tartja, ami azt jelenti, hogy legyünk képesek alkalmazkodni a különböző körülményekhez, és tudjunk békében élni velük. A kínaiak úgy vélik, hogy semmi sem történik véletlenül, ha nem tudunk változtatni a körülményeken, akkor el kell fogadni a valóságot és így kell boldogan élni. Ez Daphne jelmondata is.

„Arra törekszem, hogy a jelenben éljek, így nem nagyon aggódom a jövő miatt, de ez nem azt jelenti, hogy nincs felelősségérzetem a világ iránt, hiszen erre a felelősségérzetre mindenkinek szüksége van, jobban tudunk élni a jelenben azzal a felelősséggel és kívánsággal, hogy megoldhatjuk a jelenlegi problémákat” – mondta Daphne.

Daphne táncórán táncoktatójával,Ahmet Arikkal