A magyarok identitáskeresése és a területi egység összefüggései egy fiatal kínai kutató szemével
Ιsmerkedjünk meg egy olyan kínai kutatóval, aki az elmúlt 18 évét a magyar nyelv tanulásának és a magyar irodalom kutatásának és fordításának, valamint történelme megismerésének szentelte.
Dr. Shu Sunle (Su Szun-lö) 2003-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a kínai Kommunikációs Egyetem magyar nyelvi szakán, mesterképzését pedig a Pekingi Idegen Nyelvi Egyetemen végezte el. Kutatási területe a magyar irodalom volt. 2010 óta a Kínai Társadalomtudományi Akadémia külföldi irodalmi intézetében dolgozik a Foreign Literature Review című szakfolyóirat szerkesztőjeként. 2014-ben visszatért az egyetemre és 2020-ban doktori fokozatot szerzett. Tudományos karrierje során kétszer is tanult Magyarországon meghívott kutatóként. Shu Sunle eddig 4 magyar irodalmi művet fordított kínaira, köztük Márai Sándor, Csáth Géza és Szabó Magda műveit. Az ötödiken, Szabó Magda Für Elise című regényén, most dolgozik. A China Media Group (CMG) munkatársa a közelmúltban interjút készített Shu Sunle-vel kutatási eredményeiről, a műfordításairól, illetve a Kína és Magyarország közötti szakmai kapcsolatokról.
A kutatási témák és eredmények
Az Osztrák-Magyar Monarchia történelmét csak röviden említik a kínai diákok történelemkönyvében, talán azért is, mert abban az időben, amikor a Qing-dinasztia (Csing) uralma szétesőben volt, Kínának saját súlyos problémáival kellett megküzdenie. A mai kínai átlagemberek tehát nagyon keveset tudnak az akkori Magyarországról. Shu kutatása éppen erre a kevéssé ismert történelmi korszakra összpontosított: Kína és Magyarország közötti cserekapcsolatok az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában. Történelmi könyvek, dokumentumok tanulmányozása révén igyekezett megérteni a nemzettudat építésének folyamatát Magyarországon, a XIX. század második felében. Ez fontos adalékul szolgált a Kína és Magyarország közötti korai kapcsolatok kutatásához.
„Ausztria és Magyarország viszonyát tekintve Magyarországnak nem volt meghatározó szerepe például diplomáciai ügyekben, s láthatjuk, hogy a késői Qing-korszakban Magyarország, különösen az ellenzék, gyakran a „hivatalostól” eltérő véleményt fogalmazott meg Kínával kapcsolatos ügyekben. Ezek a vélemények közvetve azt is tükrözték, hogy a magyarok törekedtek nemzettudatuk megerősítésére; a hivatalos döntéseket az osztrák-magyar kormányzat hozta meg. Ezt megértve lehet azokat a kérdéseket feltenni, mint például milyen jelentősége volt a magyarok eltérő véleményének a monarchia Kínával kapcsolatos ügyekben hozott döntéseiben? A magyarok hozzáállása összefüggésben volt-e ázsiai származásukkal?” – fogalmazott Shu.
Budapesti tanulmányai világos perspektívát vázoltak fel a kutató számára további karrierjének alakításához. A helyi könyvtárakban a forrásokhoz való hozzáférés, a személyes kommunikáció és a kutatási eredmények kölcsönös megosztása magyar kutatótársaival sokat segítettek. Shu példaként említette találkozóját Tóth Gergely japanológussal, aki részletesen foglalkozott a magyar-japán kapcsolatok történetével az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
„Dr. Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínai tanszékének vezetője segített kapcsolatot találni a Magyar Tudományos Akadémiával és még 2017-ben bemutatott Tóth Gergely kutatónak. Találkoztunk és 3-4 órát beszélgettünk, majd elküldte nekem hamarosan megjelenő dolgozatát, bízván abban, hogy segítségemre lesz. Ez rendkívül jól esett, mert akkoriban éppen kicsit belefáradtam a kutatómunkába, az ő tanulmánya pedig végül nagyon gazdag tudományos adatbankként szolgált az én munkámhoz. A tanulmányában szereplő hivatkozások és a felhasznált irodalom számomra is irányadó lett. Ez nagyon nagy segítséget jelentett” – mondta Shu, hozzátéve, mivel abban az időszakban Kína és Japán ugyanazon a hajóútvonalon volt, ezért majdnem minden magyar, aki Japánba utazott, járt Kínában is. Ezért a két kutatási téma között jelentős átfedés volt.
A modern magyar társadalom jelenségei és azok gyökerei – kínai szemmel
Shu magyarszakos egyetemi hallgatóként néhány magyar barátra is szert tett. Az volt a benyomása, hogy az inkább derűs optimizmussal jellemezhető dél-európaiakkal ellentétben, sok magyarra egyfajta melankólia a jellemző. Mintha terhet éreznének magukon, elégedetlenek az életükkel és nem túl derülátóak a jövőjüket illetően. A magyarországi találkozások és beszélgetések igazolták benyomásait, ami egyre kíváncsibbá tette és a jelenség okának kiderítésére sarkallta.
„Az egyik barátom nem akart munkát keresni az egyetem elvégzése után, kérdeztem miért nem akar megállapodni? Azt felelte, +Miért kellene megállapodnom? Nem látom a jövőm+ Egy másik barátom nagyon spórolós volt. Sokat keresett, de szinte alig költött valamit. Kérdeztem miért tartogatja a pénzét és erre azt mondta, +hogyan költhetném el amit keresek, ha nem tudom, mit hoz a jövő?+ A különböző viselkedési minták valójában ugyanazt a gondolkodásmódot tükrözik. Azt, hogy nincsenek határozott elképzeléseik a jövőjükkel kapcsolatban” – véli Shu.
Szerinte Magyarországnak a területi egységének helyreállítása érdekében folytatott küzdelme a történelem során maradandóan rányomta bélyegét a magyarok nemzeti érzéseire, identitásukra.
„Az I. Világháború után Magyarország ismét több részre esett szét. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a magyar nemzeti morál a csúcson volt, s felbomlása után az emberek hirtelen visszazuhantak a monarchia előtti érzelmi állapotba. E területi kérdések végsősoron szorosan összekapcsolhatók a magyarok +törénelmi pesszimizmusával+ és a rájuk jellemző +szomorúsággal+; hatásuk évszázadon át tart” – állapította meg Shu.
A kutató Magyarországon való tartózkodása idején 2016-2017-ben, arra is felfigyelt, hogy számos kulturális bemutató és kiállítás foglalkozott kelet-ázsiával a fővárosban. Ezt a jelenséget Orbán Viktor miniszterelnök „keleti nyitás” politikájának tulajdonította. Ez azonban nem az első alkalom amikor a politika kelet felé fordul Magyarországon. A 19. század vége és a 20. század eleje között a turánizmus, a Kelethez tartozás népszerűsítése szintén összefüggésben állt a magyarok nemzeti identitásának keresésével.
„A turánizmus a 20. század elején, az Osztrák-Magyar Monarchia csúcsidőszakában ismét feltört, oka pedig abban keresendő, hogy sokan Keleten keresték az identitásukat. Manapság a magyar keletkutatók nem elhanyagolható tudományos tényezők a turánizmus kutatásában. Egyszóval a turánizmus iránti érdeklődés szorosan hozzátartozott a nemzeti identitás építéséhez, amely a területi integritás igényén alapult” – magyarázta Shu.
(Írta, szerkesztette: Lea Ma)