Kezdjük azzal, hogy 197o-ben egy rettenetes éhség közepette ellopott egy kis zsák kölest. Akkor még tombolt a "Kulturális Forradalom" és minden a feje tetején állt, igy a törvény is. He egy zsák kölesért 8 év börtönbüntetést kapott. 1978-ban szabadult. Újabb kisebb lopást követett el, hogy egyen valamit ? ezért két évet kapott. 198o-ban visszanyerte ugyan szabadságát, de jogait nem. ?Visszaeső bűnözőnek nem adunk munkát" mondotta neki termelő brigádjának vezetője. Kétségbeesetten kiment a vasútállomáshoz, ahol felfigyelt egy beteg bácsira, aki unokájára támaszkodva a helyi kórházba igyekezett. "Milyen jó lenne, ha lenne egy kézikocsim, amellyel kórházba vinném őket." mormogta magában.

Qingyuan városban, ahol He élt, csak kormányzati tisztviselők vagy azok hozzátartozói vehettek igénybe gépkocsit. A falusi betegeknek bizony keservesen nehéz volt a kórházig eljutni. He Feng-xin gondolt egyet: miért ne probáljak szerencsét egy kézikocsival ?

Írt hát egy kérvényt, amelyben felvázolta, hogy mit tervez. Benyújtotta az illetékes kormányzati szervhez. "No lássuk, ez alkalommal mit agyaltál ki." mondták nem minden gúny nélkül, azért megkapta az engedélyt.

Ezentúl He sűrűn ingázott a vasútállomás és a járási kórház között, de fuvarozott bárki mást is. A kézikocsi oldalára felírta: "Verejtékemmel mosom le magamról a szégyent".

Egy év mulva egy középkorú férfi megkérdezte: "Miért nem három kerekűvel jársz?" He szégyenkezve válaszolta: " Sajnos, nincs elég pénzem hozzá." Eltelt egy hét és értesítést kapott lakónegyede felelősétől, hogy menjen a helyi bankba és vegyen fel száz jüant. Kiderült, hogy a járási elnök volt a középkoru utas. Ez után már triciklivel dolgozott. Később felszerelt egy telefont is otthonában. Hívásra azonnal kisietett az állomásra, beteget, csomagot, kiskorú gyereket szállított, mindent, amit rábiztak. 1988 július 3-án este az állomásfőnök telefonon hívta, hogy van nála egy súlyos balesetet szenvedett sérült. Kiment a feleségével. A sérült alig kapott levegőt. Amikor alaposan szemügyre vette, kiderült, a légútjába került alvadt vér akadályozta a légzést. Kitisztitotta a légutakat, kicsit rendbeszedte a szerencsétlent és vigyázott rá, míg a következő nap annak felesége meg nem érkezett. 2o év alatt 1o8 beteget és sebesültet fuvarozott. 

1991. május 3o-án este csoportos verekedés tört ki az állomás előtt. Egy elvetemült bandita egy rendőr torkához szegezte kését, He kiütötte kezéből a kést és földre terítette. Gyermekkorában tanult egy kis kungfut, ki gondolta volna, hogy most hasznát veszi. 2o év alatt hatszor akadályozott meg tömegverekedést. Igy érthető: a "visszaeső bűnös"-ből He mester lett. 1989-ben Fushun város Politikai Tanácskozó Testülete felvette tagjai közé, 1991-ben pedig a városi Egyéni Dolgozók Egyesületének vezetőségi tagja lett.

Saját tapasztalatából tudta, hogy milyen fontos ha valaki saját hibáiból vonja le a tanulságokat és a helyes útra tér. Fejébe vette, hogy mesél sorsáról és annak tanulságairól az elitélteknek. De segít a kiszabadultaknak is: pénzzel, álláslehetőséggel esetleg tanácsadással. Tettei és javaslatai kedvező visszhangra találtak a hatósági szerveknél. Több új intézkedés született az egykori elitéltek elhelyezkedéséről. 1993-ban He városi, majd tartományi képviselő lett. A társadalom elismerése még inkább ösztönözte: javaslatokat tett minden fórumon, ahol megfordult. A többi között a magánvállalkozók anyagi terheinek csökkentésére, a kiszabadultak és hozzátartozóik életkörülményeinek javítására, WC létesitésére a vasútállomás környékén, a postai és távközlésli lehetőségek kiszélesitésére a falvakban.

1999-tól He biciklivel országjárásra indult. Saját példájával kívánta népszerűsíteni a törvénytiszteletet. Eddig 38 ezer kilómétert tett meg biciklivel és 18o előadást tartott 8o ezer elitélt előtt.

Lakásában pedig kiállitást rendezett be saját útjának alakulásáról.