Ami különös, hogy közel egyidőben jelent meg a földművelés a kínai alföldön is, mint Mezopotámiában és Indiában, pedig a területek távol vannak egymástól és nagyon elzártak. A Kínai Birodalom azonban, szemben a mezopotámiai és egyiptomi birodalmakkal nagyon fiatal. Az időszámítás előtti öt évezredben Kína nagyon lassan fejlődött. A nagy kínai alföldön kialakult a földművelés, de a peremterületeken nomád állattenyésző népek éltek. Az Kr.e. VIII. században lejegyzett történeti hagyomány szerint, a kínaiak az állattenyésztést a Kr.e. V. évezred közepén, a földművelést a IV- évezred végén, az egyes iparágakat és az írást pedig a III. évezred közepén sajátítják el.

Tehát fáziskésésben vannak Mezopotámiához és Egyiptomhoz képest, ha Európával szemben előnyben is vannak. A korábban elzárt vidékeken folytatott legújabb kutatások kiderítették, hogy a nagy falon túl létezett egy sokkal korábban épített falrendszer, amely éppen Kína felöli támadásokat volt hivatott elhárítani. Ezek szerint a kínai kultúra nem a sumér kultúra párja, hanem az akkádé, azaz őt is megelőzte egy másik magaskultúra, amely a ma sivatagos területeken alakult ki a kínait megelőzően.Abban az időben, amikor a földművelés kezdetei vannak Kínában a Kr.e. V. évezredben még belső Ázsia éghajlata nem sivatagos, a Takla-Makán sivatag helyén erdőségek vannak - ezek fáját bányásszák a homok alól ma, az ott lakók. Az éghajlati változások ezt a korábbi civilizációt halálra ítélték. A kínai kultúra tanítómestere volt, ez a civilizáció, amely közvetlenül a jégkorszak végén alakult ki. Ez a kultúra pedig valóban egyidős a sumérral.

A belső Ázsia civilizáció nem volt olyan elzárt világ, mint Kína, ellenkezőleg kapcsolatait tekintve lévén, hogy részben az eurázsiai sztyeppén terült el, a legkiterjedtebb kapcsolatokkal rendelkezett. Maga az eurázsiai sztyeppe, a Dunától az Amurig terjedő éghajlati sáv, kitűnő mezőgazdasági művelésre alkalmas termőtalajjal. Közép-Ázsia, az Aral-tó, a Meotiszi tenger, a Szír-Darja és az Amu-Darja folyók vidéke öntözéses földművelésre alkalmas terület volt. A ma sivatagos, Kína által uralt, de többségében nem kínai lakosságú területek, is alkalmasak voltak mezőgazdasági kultúra kialakítására. A területén nem egy népesség élt, hanem számtalan különböző eredetű népcsoport, köztük a magyarok és a hunok, amelyeket az Altáji népek összefoglaló néven szoktunk emlegetni. Ezek a népcsoportok egymás között rokoni kapcsolatokat alakítottak ki, arra törekedtek, hogy a békét egymás között kötött házasságok révén biztosítsák. Ez előnyös volt a genetikai változatosság biztosítása szempontjából. Fejlett, a mezopotámiaival, rokon kultúrával rendelkeztek, méghozzá nem akkád, hanem az isten nevek, és az altáji nyelvekben gyakori sumér eredetű szavak alapján, sumér kultúra hatásra indult el a fejlődésük. A szoros kapcsolat és közelség a déli területekhez, nemcsak kultúrálisan jelentkezett, hanem a kultúra népei - akiket összefoglaló néven szkítáknak nevezünk, bekapcsolódtak a délebbi háborúkba. A perzsa birodalom néhány sikertelen hódítási kísérlet után, szövetségesi viszonyt alakított ki a szkíta törzsekkel, a görögök, később pedig a rómaiak szinte állandóan hadakoztak velük.

Ugyancsak állandó volt az ellenségeskedés Kína és a belső ázsiai népek között, ezt a háborút a kínaiaknak a Nagy Fal megépítésével sikerült megnyerniük. Miután a területük kiszáradt a földművelő népesség kénytelen volt az esők nyomán nyugatra vonulni.