|
Guilin az öt kínai kisebbségi autonóm terület egyikében, vagyis a Zhuang nemzetiség területén fekszik, és a számos történet, legenda tőlük ered. Mindenekelőtt nézzük az úgynevezett Ormány-hegyet, amelynek nevét azért kapta, mert alakja egy elefánt ormányához hasonlít. Olyan, mintha az elefánt ülne, és ormánya a Li-folyó fölé hajlana, és vizet szippantana. Bal és jobb oldalról nézve jól kivehető az ormány, az ívelő gerinc, a szem, vagyis a hegyen levő barlang alakja, alig különbözik egy elefánttestétől. A monda szerint a mennyben élő császár valaha számtalan óriási állatot vezetve déli szemleutat tett Guilinben. Eközben elpusztították a parasztok lakását és nagy kárt tettek a szántóföldekben, amivel csak fokozták a nép nyomorúságát. Volt egy elefánt, amelyet betegsége miatt elhagytak és lemaradt a csoporttól. A falusiak megsajnálták, ápolni kezdték és végül: meggyógyították. Ettől kezdve az elefánt szorgalmasan segített a parasztoknak a föld szántásában, és az emberek még jobban megkedvelték. Amint a hír eljutott az égbolti császárhoz, rögtön éktelen haragra gyúlt. Parancsot adott égi katonáinak, hogy dobáljanak le éles késeket és így pusztítsák el az ő elefántját. Az elefánt a végsőkig küzdött, míg nem: kőheggyé vált. Hátában még ott látszik egy penge, amely toronnyá lett, és amit ?késpengének" hív mindenki. A múltban az elefánt-hegy félreeső hely volt, körülötte elhanyagolt vizek,vályogházak és különböző romok voltak találhatók. Manapság a ritka szép kilátás miatt sokan járnak ide, sok közöttük a turista, a fényképész, a művész, az irodalmár és a zenész is. Ezért született sok mű az ormány-heggyel kapcslatban. Egyébként a hegy Guilin város címerében is ott van.
Guilini sorozatunk első részében említettük, hogy a felszabadulás előtt a városban csak egy pontonhíd létezett, amelynek helyén ma is híd áll. A híd mellett magasodik egy másik hegy, amelyet Fupo-nak neveznek. A Li-folyó északról folyik a hegy mellé, és a Fupo-hegy képezte akadály miatt itt egy gyűjtő medence formálódott. Elbeszélések szerint tavasszal és nyáron, amikor megemelkedik a víz szintje, a tavacska óriási örvénnyé fejlődik, amit a ?gyöngy viszszaadása"-ként neveztek el. Állítólag réges régen a Fupo-hegy környékén lakott egy kis család: egy apa meg a fia, akik halászatból éltek. Egy napon a kis halász a kis tóban úszott, majd nemsokára lemerült a vízfenékre. Meglepődve tapasztalta, hogy ott van a sárkánykirály palotájának bejárata. Beljebb nem messze, aranyozott és szemet kápráztató palota áll. Csend volt mindenhol, mert korábban a sárkánykirály születésnapját ünnepelték, majd azt követően mindenki álomba zuhant. A kölyök halász merészen behatolt a palotába. Első pillantása egy az asztalon fekvő gömbölyű, csillogó tárgyra esett. Ez volt a király elalvásakor hányt sárkány-gyöngy. És mivel a halásznak nagy tetszett, meggondolatlanul haza vitte.
Miután hazatért, és apjának megmutatta, apja megdöbbenve döhbe gurult, és összeszidta a fiát, mondván: a gyöngynek felbecsületlen értéke van, és ha a kapzsi bíró tudomást szerezne róla, akkor mindenáron meg akarná szerezni. Arra, pedig már gondolni sem mer, hogy mi történik, ha fölébred a sárkánykirály! Mert az ő haragja nemcsak nekik árt, hanem az egész falunak is. A kis halász sokáig gondolkozott, és apja tanácsára visszavitte az értékes gyöngyöt, aminek következtében hatalmas örvény kezdett kanyarogni a kis tóban. A néptömegek szívében bár szép a gyöngy, de nem lehet párja a kölyök halász őszinte és tiszta lelke bájosságának. 
A Guilinben látható ?karcsú" hegyek, furcsa barlangok és zátonyok túlnyomó többségéhez szép legendák f?ződnek.
Guilinben például minden család ismeri a Liu San-jie kislány történetét. Évtizedekkel ezelőtt a kínai képernyőn szerepelt egy operás film, amely ábrázolja a Guilinben történt, a Csuang kisebbségi lány Liu San-jie és egy vele azonos nemzetiségű fiú A Niu közötti, lebilincselő szerelmes történetét. Ez a történet szélesen elterjedt a kínai néptömegek körében. Egyébként egy oldalról is növelte Guilin hírnevét.
A történet a feudális Kínába nyúlik vissza. A Li-folyó mentén számos halász lakott, akik nap nap után reggeltől estig szorgalmasan dolgoztak, de nem is az fájt nekik igazán, hogy gyenge volt a fogás, hanem sokat szenvedtek a Mo nevű földes úr kiméletlen kizsákmányolásától.
Liu San-jie gyermekkorában A Niu-val együtt n?tt fel, mint szomszédos barátok egymást testvérnek is nevezték. A két fiatal aztán egymásba szeretett, és egyszer, amikor az ottani szokások szerint A Niu családostul kiment halászni, Liu San-jie pedig otthon maradt hálót szőni, illetve főzni, váratlanul megjelent Mo földes úr szolgája az adót beszedni. A fiatal és szép Liu San-jie láttán aljas ötlete támadt. Amikor megtudta, hogy A Niu nem volt otthon, elhurcolta a lányt abból a célból, hogy a földes úr kedvében járjon: a bakfissal ágyasként megajándékozza gazdáját. A földes úr otthonába zárva várva-várt Liu San-jie, hogy kiszabadítsák. A Niu mihelyt tudomást szerzett a történtekről, imdáttjához sietett, hogy segítsen rajta. Végül fontorlatos módon leküzdtötték a gonosz Mo urat, és élvezhették igaz szerelmüket?
|
