A Szechuan-Tibet országút a Tianquan folyó mentén egy keskeny hasadék formájú völgyön kigyózik fölfelé. Az út Erlang-hegy menti szakasza több mint 40 kilométer hosszú. Itt rendkívül szűk helyen, meredek lejtők és mély völgyek mellett kanyarog a szerpentin és szinte minden kanyar után más időjárás fogadja az utazót. Évek óta igen sok a baleset ezen az úton ? különösen az Erlang hegynél. A hegy messziről nézve egy hal hátához hasonlatos, és a két oldalán teljesen különböző tájra nyílik kilátás. A keleti oldalt nagy erdők és színes felhők takarják. Az utasokra a színek orgiája gyakorolja a legnagyobb hatást, mert a hegyoldalban rengeteg sok szinű, nevükön nem ismert hegyi virágok nyílnak ki. A hegy nyugati oldalán azonban nagy meleg van, mindig meleg pára hulláma sugár az égő nap alatt, kevés a fa, pedig alacsony növények vannak. A nyugati oldallal szemben a tengerszinttől számítva 7500 méter magas Gongga hóhegy feltartoztatja az emberek távranézését. A nyugati völgyön a Dadu nevű folyó nagy iramban folyik. Mindez a látványos panóráma kicsit izgalmat, sőt szenzációt keltett az autó-karavánban ülők körében. A Erlang hegyen túljutva a Dadu folyón Luding hídra érkezett a karaván. A hely is nevezetes azért, mert 70 évvel ezelőtt a vörös hadsereg katonái közül az úgynevezett ?hosszú menetelés" során sokan itt estek el.

A folyót elhagyva az úton tovább haladva pedig érkezett a másik, a Cseduo hegylánc középső szakaszához, vagyis a Gongga hóhegy főcsúcsának északi oldalához. A hegy völgytorkolat a tengerszinttől 4250 méteren fekszik, a Szechuan-Tibet út második függönye és földrajzi határa, mert a hegy mögött Tibet autonómia területe van. A hegylánc keleti része a Qinghai-Tibet fennsík első, vagyis legalacsonyabb terasza, bár nem nagyon magas, mivel a Dadu és a Minjiang folyó közös erejével kettévágta a vidéket, a geográfiai fekvés változatos, ahol hirtelenül váltakozik a hegyek magassága, és a völgyök nem rendes hálózatot alakítottak ki. A Cseduo hegylánctól nyugatra a fennsíkra jellegzetes tájék nyílik, ahol sima legeltetők, kerek hegységek és sűrű folyók találhatók egymással elegyedve.

A Tibet Autonóm területének mondván egyik gazdag prefektúra, a Licsin helységhez vezető úton szép és friss kilátás nyílik. Az út mentén szerte kifakadnak sokféle, néven ismeretlen vad virágok. Amikor még gyönyörködtek a tudósítók az út simaságában, a levegő frisségében, váratlanul adódik egy óriási hegység, azaz a Nanjia-bava hóhegy. A hegység hófehér sugara alatt minden magas hegyek halmokká válik a járók szeme alatt, és a Nanjia-bava hegy olyan, mint egy nagy zászlórúd, vagy felhőkarcoló.

A hegyen túl nemsokára a karaván a tartomány főváráshoz, Lahszához közeledik. A városban az úgynevezett Vörös Hegy tetején van egy az egész világon közismert palotavár tipusú épület-komplexum, amelyet a 7. Évszázadban elkezdtek építeni, azaz a máig több mint 1300 éves történelemmel rendelkező Potala palota.