Sun Jiazheng kínai kulturális miniszter megállapította: Kínában egy több mint ötezer éves múlttal rendelkező civilizáció él, s ennek köszönhetően az ország gazdag örökséggel bír ?nem anyagi" kulturális hagyatékok terén. Ugyanakkor mint a fejlődő országokban általában, mivel hat ránk is a modernizáció, Kínában a védelmi folyamat kezdetén vagyunk ? mondta el a kulturális miniszter, és hozzátette: a konvenció állami ratifikálása hozzájárul ahhoz, hogy a különböző helyi kormányzatok, kulturális szervezetek, és a védelemmel foglalkozó intézmények fokozott erővel dolgozzanak a hagyatékok védelmén.

A "Nem anyagi kulturális örökségek védelméről szóló konvenció"-t 2003. november 3-án az UNESCO 32. konferenciáján fogadták el. 2004. július 14-éig mindössze hét ország ratifikálta a konvenciót. Az érintett előírásoknak megfelelően csak akkor léphet érvénybe a konvenció, amikor harmincnál több ország csatlakozik hozzá.

A "nem anyagi kulturális örökségek" köréhez tartoznak a különböző egységek, egyesületek, vagy magánszemélyek különböző kulturális tevékenységei, bemutatói, előadásai, tudományos, technikai, technológiai ismeretei, és az ezekhez kapcsolódó eszközök, műtárgyak, valamint kulturális helyszínek. Példaként említhetők a legendák, a mondások, a szólások, a zene, a tánc, az opera, a népdal, a rajz, a papírvágás, a varrás, a szoborfaragás, a nyomtatás művelete, a nemzetiségi ünnepek, a sport...

Kína gazdag ilyen örökségek tekintetében, például egyedülálló a shaanxi-i népi papírvágás, a miaoi nemzetiségi varrás, a tibetiek körében szájhagyomány útján terjedő költemények vagy a mongolok hosszú dalai. Mindezek a kínai nemzet "kulturális gyökereit" hordozzák magukban.

Ennek ellenére a "nem anyagi" hagyatékok védelmének eddigi állapotáról nincsenek jó tapasztalatok. Az egyik dél-kínai régi operaegyüttesben mostanra csak egy idős művész maradt, a minden területen működő kábeltelevíziók ellen küzdenek most a falra vetített úgynevezett népi animációs filmekkel. Guizhou tartomány illetékes szakértőinek felmérése szerint a 17. század kínai művészeti enciklopédiájában feljegyzett hagyományos művészeti formáknak a 20. század 80-as éveire csak az 55%-a marad meg.

Szerencsére mostanra fölismerték a védelem jelentőségét és égető sürgősségét. A Kulturális Minisztérium mellett a Központi Szépművészeti Főiskola is arra törekszik, hogy a felsőoktatási intézményekben is elérhetők legyenek a különböző népművészeti tevékenységek.