Már az időszámítás előtt a Qinghai-Tibeti fennsíkon élő tibeti nemzetiségű ősök létesítettek kapcsolatot a Kína más területein élő hanokkal. Hosszú idő elteltével a tibeti fennsíkon élő törzsek fokozatosan egyesültek és végül kialakult a mai Tibet.

Az időszámítás szerinti 7. század kezdetén véget értek Kína középső területén a több mint 300 évig tartó zavargások és elszakadási törekvések. Ezzel egy időben a tibeti nemzet hőse, azaz Szongcen Gampo megalapította a tibeti királyságot, amelynek székhelye Lhasza lett. Szongcen Gampo idején átvették a tang-dinasztia élenjáró termelési technikáját, illetve politikai, kulturális eredményeit, rendkívül jó baráti kapcsolatokat létesítettek a Tang-dinasztiával a politika, a gazdaság, a kultúra, valamint más területeken egyaránt.

A 13. század közepén Tibet hivatalosan Kína részévé lett, ezután bár Kínában több dinasztia követte egymást és többször változott a központi hatalom, de Tibet mindig is a központi kormány irányítása alatt volt.

1644-ben a Qing-dinasztia megalakulása után még szigorúbbá vált az irányítás és az igazgatás Tibet felett, erősítették és rendszeressé tették a központi kormány jogainak gyakorlását. 1727-ben a Qing-dinasztia mandarint, vagyis minisztert küldött Tibetbe, ahol a központi kormányt képviselve ellenőrizte a tibeti adminisztrációt.

A második világháború után az amerikai imperilalizmus ismét betette lábát Tibetbe, s ott a reakciós nagybirtokosok köreire támaszkodva megkísérelte elszakítan Tibetet a Kínai Népköztársaságtól. A hazafias erők azonban meggátolták kísérletüket.

1949-ben megalakult a Kínai Népköztársaság. A központi népi kormány a tibeti történelemnek és az akkori helyzetnek megfelelően úgy döntött, hogy békés módon szabadítja fel Tibetet. A központi kormány Tibetben demokratikus reformokat hajtott végre, érvénytelenítette a bürokrata- és rabszolga-rendszert, a rabszolgák ezrei szabadultak fel és lettek az új társadalom gazdái. l956-ban Tibetben megalakult a Tibeti Autonóm Területet Előkészítő Bizottság. Az egyházi és a világi nagybirtokos reakció azonban megnehezítette a reformok végrehajtását, gátolta a bizottság működését és l959 márciusában lázadást robbantott ki, amelyet a Kínai Néphadsereg erői hamarosan felszámoltak. Ezután elszökött a Dalai Láma, akinek helyét a helyi közigazgatás élén a Pancsen Láma vette át. Ez után megkezdték a földreform végrehjatását. Még néhány éves stabil fejlődés után l965 szeptemberében hivatalosan megalakult a Tibeti Autonóm Terület Kínában.

Tibetről

Tibetben főleg tibeti nemzetiségűek laknak. Nyelvük a han-tibeti nyelvcsalád, tibeti-burmai nyelvcsoport tibeti ága. Fő megélhetési forrásuk a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a kézművesség, az ipar és a kereskedelem.

A buddhista vallás tibeti jelenlétének 1300 éve alatt jelentősen megváltozott, az itt kialakult ágát lámaizmusnak nevezik. A tibetiek vallása a lámaizmus.

A pirított árpalisztből készült campa, a bírka- és a jakhús, valamint a jakvajas tea számít Tibetben népi eledelnek. A nomádok báránybőrből vagy gyapjúból készült köpenyt, az asszonyok e fölött csíkos szőttes kötényt hordanak.

A tibetiek szeretnek táncolni, énekelni. A tibeti dalok szépek. A tibetiek szeretnek marha- és juhhúst enni, tejesteát, jakvajas teát és az árpalisztből készült pálinkát inni.

Az ókorban az itt élő tibetiek földbe temették a halottakat, most a az ég, a tűz és a víz temetkezés népszerű Tibetben a helyiek körében.

A tibetieknek nincsen vezetéknevük, midenki két- vagy négyszótagos, általában vallási jelentésű egyéni keresztnevet visel. A hanok ezzel szemben egyaránt viselnek családi és keresztnevet is. A többnyire egyszótagos vezetéknév áll elől, amit a két- vagy az egyszótagos keresznév követ.