Nigériában első ízben tavaly jelentek meg a kínai békefenntartók. Rádiónk tudósítója a közelmúltban felkereste a csoport tábori főorvosának feleségét.

Qu Lin orvos egy pekingi kórházban. Munka után mindennap az az első dolga, hogy bekapcsolja a számítógépet, és megnézi, érkezett-e email a férjétől.

"Bizony, az ember szívén viseli szerettei sorsát. Főleg, amikor családunkból békefenntartó katonatiszt van külföldön. Rendszerint csak távirati stílusban küld üzenetet, hogy jól van-e, meg hogy sok a munka. Utoljára több mint egy hete jött egy üzenet, hogy hamarosan hazajön."

Még 2004 tavaszán ment el 550 társával a nyugat-afrikai Libériába egyévi munkára. A férj Li Tanshi, baleseti sebész volt a Központi Katonai Kórházban. 10 évi házasságuk alatt nem voltak ilyen hosszú ideig távol egymástól. A feleség csak akkor szokott megnyugodni napi munkája után otthon, ha megnyugtató üzenet érkezett férjétől az Interneten át. Ha újságot vesz kezébe az asszony, mindig a "békefenntartás" szó ugrik szemébe elsőnek, akármilyen békefenntartó csapatról vagy eseményről van szó.

Fiuk, Li Hecheng másodéves gimnazista, kiváló tanuló, legjobban a matematikát szereti.

Tudósítónk műholdas telefonon felhívta a sebészprofesszort, aki jókedvűen válaszolt a kérdésekre.

"Nem rosszak a munkakörülményeink. Mondhatnánk úgy is, hogy állítólag a kínaiak rendelkeznek az itteni békefenntartók között a legjobb feltételekkel. Van saját áramfejlesztőnk, saját kórházunk, önálló vízellátó rendszerünk is. 550-en vagyunk, vannak itt műszaki és szállító katonák is. Fontos, felelősségteljes munkát végzünk itt Nigériában."

Negyedik éve vannak Nigériában a kínai békefenntartók. Nulláról kellett kezdeni mindent, az első hónapokban még árnyékszéket kellett ásni, szúnyogot kellett irtani. A szükséges anyagokat helikopterrel kellett szállítatni. Nagy gond volt az élelmiszer- és ivóvízhiány.

De fél év alatt a kínai katonák 660 kilométer közutat, 21 hidat, 3 helikopter-leszállópályát építettek. 60 ezer személyt és 10 ezer tonna anyagot szállítottak. Mint orvos, Li doktor szívesen mesél saját munkaköréről: a kínai orvosok 3 ezer más nemzeti békefenntartó katonát, és helybeli lakost kezeltek. Emlékszik rá, az egyik éjfélkor elhoztak hozzá egy 9 éves puskalövéstől haldokló fiút. Egy álmatlan éjszakába került, hogy visszaadták az életet a szerencsétlen fiúnak.

Kiváló munkájáért az ENSZ "Béke és Dicsőség" érdemrenddel tüntette ki a kínai csoportot.

Régebben gazdag ország volt Nigéria, valamikor az egy főre jutó GDP 3000 dollár volt, azonban a több mint 10 éve tartó polgárháború az összeomlás szélére sodorta az ország gazdaságát. Li Tanshi mély érzelmekkel a hangjában mondta, hogy nigériai útján érezte meg, milyen fontos a stabilitás és a békesség egy ország számára.

"Rettenetesen nagy a szegénység Nigériában. Semmi és senki sem biztosítja a lakosok nyugalmát, sőt életét sem. Ha nem jöttem volna ide, nem tudnám ennyire becsülni az otthoni békés életet, és azt, hogy milyen nehéz egy olyan nagy országban, mint Kína megőrizni a békét, és fejleszteni a gazdaságot."

De a sebész főorvos nem nyugtalankodik, hiszen felesége mindent elvégez otthon, és fia sem okoz gondot sem tanulásban, sem magatartásában. Jó viszonyban van tanáraival és tanulótársaival, de a szomszédban lakó társaival is. Mégis más külföldön, mint otthon lenni.

Hamarosan lejár Li Tanshi doktor kiküldetési ideje. Felesége és fia alig várja, hogy hazajöjjön. Maga a sebész professzor is vágyik már a hosszú távollét után szeretettei és hazája után.