Csakhogy korántsem az egyedüli. Sőt, minthogy kontinensnyi országról van szó, nemhogy azt a kifejezést lehet az óriáspandán kívül még jó néhány állat- és növényfaj esetében alkalmazni, hogy ?egyedül Kínában őshonos", hanem például még azt is, hogy "egyedül Yunnan tartományban őshonos". Hiszen Yunnan Kína legváltozatosabb természeti környezetével rendelkező tartománya. Ennek a sajátságos klímának és természeti feltételeknek köszönhetően Yunnanban a világon sehol másutt elő nem forduló növények is találhatóak.

Természetesen mégsem ez a jellemző, a csak Kínában található növények és állatok általában néhány tartományban őshonosak. Több mint 100 olyan állatfaj van egyébként, amelyek eredetileg csak Kínában voltak megtalálhatóak, néhányuk legalább annyira, de sokszor még jobban a kihalás szélén áll, mint az óriáspanda. A legismertebb talán a kihaláshoz valószínűleg legközelebb került dél-kínai tigris, amelynek 57 példánya él fogságban, és talán húsz a dél-kínai erdőkben. De ilyen ?kínai" állatfajok még a kínai alligátor, a Jangce-delfin, a piszeorrú majom, az aranyszőrű majom, a barna fülesfácán, a vörös íbisz, mandzsu (vagy vöröskoronás) daru. Valamennyi igen veszélyeztetett, kihaláshoz közeli "állapotban".

A bóbitás íbisz esete is tanulságos. A madár csak Kínában őshonos, de már csak 300 körüli számban élnek, ráadásul betegség is tizedeli őket. Természetesen kiemelt állami védelmet élveznek, és felkerültek a kihalás szélén álló állatok listájára is.

A növényekkel hasonló, sőt, hasonlóbb a helyzet, mint az állatokkal. Azaz nagyon sok a csak Kínában őshonos növényfajta, de jóval kevésbé ismertek, mint az állatok, talán annak is köszönhetően, hogy kevesebbet fenyeget (már) a kihalás. Nem árt tudni, hogy a hagyományos kínai orvosságokhoz felhasznált gyógynövények 80-85 százaléka csakis Kínában őshonos. Ez meg is magyarázza valamelyest, miért olyan különlegesen egyedülállóak a kínai gyógyszerek. Az előbbi adatok fényében ugyan mi mások is lehetnének.

Mindenesetre ilyen egyedül Kínában őshonos növény a kínai mamutfenyő, a kínai ciprus, a Fujian ciprus, a tajvani fenyő, a kínai gumifa (Eucommia), a galambfa (Davidia involucrata), vagy más néven kínaihárs, amely onnan kapta közkeletű elnevezését, hogy a galambfa virágai az őket körbefonó két nagy falevéllel úgy néznek ki, mint a repülő galambok.

A ritkaságuk, különlegességük mellett leginkább gyógyszeralapanyagként ismertek a csak Kínában őshonos növények. Van azonban egy jelentős kivétel. A paliszander-, vagy más néven rózsafából készült bútorok lakkozására már évszázadok óta egy olyan lakkot használnak, amelyet csakis Kínában őshonos fából, az erősen mérgező lakkfából nyernek. Ezt a lakkfát tulajdonképpen a távol-keleti iparművészet egyik meghatározó anyagának lehet tekinteni.

A kínai korpafű (Huperzia serrata), tulajdonképpen moha. Magyarországon is élnek korpafű-félék, de igen ritkák. Kínai korpafű pedig még véletlenül sem található köztük, hiszen, mint a neve is mutatja, csak Kínában őshonosak. A gyógyászat (természetesen nem a kínai hagyományos) nemrég fedezte fel magának, és lett rendkívül népszerű, mint az Alzheimer-kor ellenszere.

Élő kövületnek is nevezik a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), amely a világ egyik legrégebbi fafajtája, csak Kínában őshonos, és ma már hatalmas népszerűségnek örvend az egész világon, milliószámra ültetik nemcsak Kínában, hanem a világ több részén is. Magyarországra is jutott belőle sok példány, a legtöbb páfrányfenyő Szombathelyen található. Talán már mondani sem kell, hogy, Magyarország kivételével elsősorban azért ültetik a páfrányfenyőt, mert, Kínában már évszázadok óta, gyógyszerek alapanyagát is adja a fa. A páfrányfenyő leveléből készített gyógyszerek fokozzák az agy vérellátását, minthogy vérhígító, értágító hatású, továbbá antioxidáns hatást fejt ki. Minthogy memóriaserkentő hatása is van, a diákok is szívesen szedik a páfrányfenyőből készült szereket.

A kínai mamutfenyő szintén elnyerte a tudósoktól az ?élő kövület" (vélhetően) megtisztelő elnevezését. Maga a növény rendkívül tiszteletet parancsoló. Nemcsak magassága, és rendkívüli ritkasága okán, hanem megható története miatt is. Ma már Magyarországon is található kínai lombhullató mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) példánya (Budapesten, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet japánkertjében), viszont alig több mint fél évszázaddal ezelőtt még azt hitték, hogy már teljesen kihalt ez a fenyőfaj. 1944-ben ?fedezték fel" újra, majd, nem lévén akkoriban még génbank, a világ néhány országa kapott kínai mamutfenyő-magokat továbbszaporításra.

És hogy a hasznosság mellett a szépségről is essék szó (nem állítva ezzel természetesen, hogy a szépség nem hasznos): legyen bármennyire is hihetetlen, a vörös színű vadrózsa is csakis Kínában őshonos. És még ezzel nincsen vége, a vadrózsának legalább neve van, van viszont olyan csak Kínában őshonos növény is, amelynek se magyar, se angol neve nincsen, leginkább latin neve alapján szokták emlegetni, vagyis Orychophragmus violaceus-ként. Mint a neve is mutatja, lila vagy kék színű kis virágról van szó. Kínaiul magától értetődően van neve, az, hogy zhugecai.