A tehát szintén elöl álló családi név kínaiul "xing", leggyakrabban egyetlen szótagból, és ami ebből következik, egyetlen karakterből, vagy írásjegyből áll. Leggyakrabban, de nem kizárólagosan. Éppen a Magyar Szekció munkatársának, Évának a családneve ?Ouyang", ami egyike a kevés számú kivételeknek, hiszen két karakterből áll. "Shuangxing", vagy "fuxing" a kínai neve a két szótagos családnévnek (ellentétben az egy szótagos "danxing"-gal), és a régi Kínában jóval gyakoribb volt, mint manapság. Íme néhány példa: Jiangjun (Generális), Guanjun (Győztes), Dashuai (Parancsnok) és Mushi (Pap). A ma gyakoribb két szótagos kínai családnevek a már említett Ouyang mellett a Sima, Situ, és Shangguan. Akár így, akár úgy, a legeslegrégebbi időket, a matriarchátus idejét leszámítva, régen is, ma is, a családnév Kínában is az apától öröklődik a gyermekre. A nők viszont sohasem veszik fel a férjük nevét, hanem ahogy most már Magyarországon is egyre inkább szokás, megtartják "lánynevüket", ami tehát az előbbiek értelmében egész egyszerűen nincs is Kínában.

A magyarhoz hasonlóan a családnév után álló utónév kínaiul "ming". Ez már egy, illetve két karakterből egyaránt állhat. A kínai nyelvészek azt szokták javasolni, hogy mivel a családnév általában egy szótagos, lehetőleg mindenki válasszon a gyermekének két szótagból álló utónevet. Ez természetesen nem ismeretlen a magyar nevek esetében sem, a magyar nyelvészek azt szokták ajánlani, hogy a hosszú családnevűek rövid utónevet válasszanak, és megfordítva. Kínában azonban a nevek hosszúsága tekintetében így is csak három lehetőség van: kizárólag két, három, vagy négy szótagos lehet egy kínai ember teljes neve.

A mai statisztikákban több adat is olvasható arról, hány családnév van a mai Kínában. A legkisebb szám 3050, de találunk 5662-t is, a legnagyobb pedig a 11939-as adat, de ebben már a valaha használatban levő összes kínai családnév benne foglaltatik. A lakosság számához viszonyítva már ezek sem nagy számok, a valóságban viszont ennél is rosszabb a helyzet, minthogy néhány családnév aránytalanul túlreprezentált. Ha Magyarországon felvetődhetett, hogy a Kovácsok akár pártot is alapíthatnának, és feltéve, hogy magukra szavaznak, be is kerülnének a parlamentbe, akkor vajon mit szóljunk a Zhangokhoz? Nemhogy pártot, de országot, sőt még akár földrészt is is alakíthatnának, minthogy több mint 100 millióan viselik a Zhang családnevet, amely így sokak szerint a leggyakoribb kínai családnév, átlagosan 12 kínai emberből egyet Zhangnak hívnak. Azt már talán mondani sem kell, hogy a Zhang a világon is a leggyakoribb családnév lehetne ezekkel a tekintélyt parancsoló statisztikai adatokkal.

Helyesebb azonban, mint oly sok esetben, némi kritikával kezelni az adatokat. Természetesen szó sincs arról, hogy a 100 milliós nagyságrend túlzás lenne. Miként azonban a kérdés egyik legjelesebb kínai szakértője, a Kínai Tudományos Akadémia Genetikai és Fejlődésbiológiai Intézetének kutatója Yuan Yida több éves kutatómunkával megállapította, Kínában a leggyakoribb nem a Zhang, hanem a Li családnév, a lakosság 7,9 százalékának ez a családneve. A Zhang 7,1 százalékos gyakoriságát még a Wang is megelőzi a maga 7,4 százalékával. Ezek elég pontos adatoknak tűnnek, csakhogy a Zhangok elsőségét a 2000-ben elvégzett népszámlálás igazolta. Az egészen bizonyos, hogy az első három leggyakoribb családnevet egyenként 100 millió körüli ember viseli Kínában, vagyis külön-külön mindegyiket legalább annyian, mint amennyi Nagy-Britannia és Franciaország lakossága együttvéve, együttesen pedig az Egyesült Államok lakosságát is meghaladja a három név viselőinek száma. A százmilliósok után következő családneveknek sem kell persze szégyenkezniük viselőik a több tízmilliós táborával.

Azért is lehet a zavar a leggyakoribb családi név körül (természetesen a statisztikai adatok pontatlanságán túl), mert Kína egyes területein szignifikánsan eltérnek egymástól a leggyakoribb családnevek. Yuan Yida népszámlálási adatokon alapuló kutatásaiból tudjuk, hogy míg például Kína északi részén a Wang a legnépszerűbb családi név 9,9 százalékos gyakorisággal, addig Dél-Kínában a Chen családnév a legsűrűbben előforduló a maga 10,6 százalékával. De még a tartományok közt is vannak különbségek névgyakorisági szempontból. Guangdong tartományban a Liang és Luo, Fujian tartományban a Zheng, Gansuban a Gao, Belső-Mongóliában a Pan, Sichuan tartományban pedig a He családnevek a leggyakoribbak.

A történelmi feljegyzések nem feledkeznek meg a nevekről sem. A legrégebbi kínai családnevek közt olyanokat találunk, mint a Long (Sárkány), Ma (Ló), Niu (Tehén), Xiong (Medve), Hua (Virág). Érdekes, hogy a ma leggyakoribb kínai családnevek közt a régiek közül már csak a Ma található meg. Nem nehéz megmagyarázni miért. Míg a régi időkben, és ez a családnév létrejöttének egyik módja, a totemős nevét vették fel az emberek, addig ma már meglehetősen idegenül cseng a fentebb említettek némelyike, mint ahogy az alábbi igencsak ritkán előforduló családneveké is: She (Kígyó), Gui (Ördög), Gou (Kutya), vagy éppenséggel Heichi (Fekete fog).

A hagyomány szerint a kínaiak 100 családból származnak, és ezeknek az ősöknek éppen 100 fajta családnévük volt, ez a "laobaixing", azaz régi 100 családi név, ami a mai kínai nyelvben már körülbelül azt jelenti: ?az utca embere", ?egy ember a tömegből". Amíg azonban a családok szaporodtak és sokasodtak, a családnevekkel, minthogy az öröklődik, ugyanez értelemszerűen nem történhetett meg. Mármint a régi történelmi feljegyzések szerint, mert a valóságban azért mégis csak nőtt a családnevek száma, igaz, hatványozódásról, exponenciális növekedésről szó sincsen: a legutóbbi időkig csak mintegy 440 körüli volt a kínai családnevek száma. Nyilván ebből a tényből indultak el a történelmi munkák szerzői is visszafelé az időben, és kreáltak magyarázatot a 100 kínai ősfamília képében. És a statisztika is kénytelen valamennyire igazat adni nekik, mert a kínai családnevek 90 százalékát máig is a hajdani 100 családnevek teszik ki, nem is csoda, ha megilleti őket a ?daxing", azaz ?nagy családi név". És még ez is fokozható, ugyanis mindössze 19 féle családi nevet visel a kínaiak 60 százaléka. Ezeket: Li, Wang, Zhang, Liu, Chen, Yang, Zhao, Huang, Zhou, Wu, Xu, Sun, Hu, Zhu, Gao, Lin, He, Guo, Ma. Mint a nyelvészek kimutatták, az első hét helyet elfoglaló nevek már a Song-dinasztia (960-1278) idején is a legnépszerűbbek voltak.

Miként területileg igen jelentős eltérések vannak a leggyakoribb kínai nevek közt, úgy a történelem folyamán ugyanez volt a helyzet, ami természetesen nem is lehet másként, hiszen ok és okozatról van szó. A már említett Song-dinasztia idején a Zhao, a Han-dinasztiában (i. e. 206 ? i. sz. 220) a Liu, a Tang-dinasztiában (618-907) pedig a Li volt a leggyakoribb családnév