Történt ugyanis, hogy a kórház kilenc bentlakó segédorvos, illetve medikus számára, akik egyébként a helyi orvosi egyetemen tanultak, megszervezte az operáción való részvételt, illetve hogy szakmai okok miatt figyeljék meg az orvosi beavatkozást. Ami ebben az esetben, a dolog lényegénél fogva, meglehetősen intim jellegű volt. Egy szimpla agyműtétnek talán nem lettek volna ilyen következményei, mint Li Wen nőgyógyászati operációjának.

Már az operáció előtt is bajok voltak, hiszen a hölgy barátja, Huang Qing tiltakozott a kilenc orvosi megfigyelő jelenléte ellen, és meg akarta akadályozni, hogy bejussanak a műtőbe. Ekkor azt mondták neki, hogy Li Wen korábban már beleegyezett és megadta az engedélyt az orvostanhallgatók jelenlétéhez. Csakhogy a műtét után magához térő lány még azt is tagadta, hogy tudomása lett volna az orvosi megfigyelők jelenlétéről, nemhogy engedélyt adott volna rá, ráadásul rögtön közölte, hogy további következményei lesznek az esetnek.

Meg is történt, Li Wen a helyi bírósághoz fordult, beperelte a kórházat azzal, hogy megsértették a személyiségi jogait, és a kórháztól bocsánatkérést, illetve 20 ezer jüan (2415,46 amerikai dollár) kártérítést követelt. A bíróságon elő is adta, hogy a műtét közben megsértették a személyiségi jogait a medikusok jelenlétével. A kórház viszont azzal védekezett, hogy oktatóhelyként is működnek, törvényben előírt kötelességük a medikusok gyakorlati oktatása. Ha pedig a felperes a Népi Kórházat választotta a műtét helyéül, akkor ezzel egyúttal tudomásul is vette, hogy milyen körülmények közé kerül, milyen kezelési eljárásban fog részesülni. A kórház vezetői még azzal is érveltek, hogy az általuk megvalósított orvosi képzést szélesebb kontextusban kell értelmezni, minthogy az egész kínai társadalomnak a javát szolgálja a kórház leendő orvosokat felkészítő tevékenysége. Kínában semmiféle törvény vagy alacsonyabb rendű szabályozó nem tiltja a kórház eljárását, ezért aztán a felperes keresete teljességgel megalapozatlan.

Az eset meglehetősen nagy visszhangot keltett Kínában, hiszen az egészség is, a magánélet is a kevés igazán fontos dolgok közé tartozik. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, pró és kontra érvek hangzottak el mindkét álláspont, a betegé és a kórházé esetében is. Lehet-e nyilvános egy műtét? Vagy a betegnek teljes egészében tiszteletben kell tartani a magánszféráját? Vagy mégis fontosabb a köz, a tudomány érdeke, mint az egyén személyiségi jogai?

Jiang Chunkang a China Youth Daily tudósítója szerint a Népi Kórháznak ugyan joga van a tanításhoz, de nem az efféle metódushoz, ezért szerinte a pert választó páciensnek van igaza. A betegnek ugyanis joga van a magánszférája tiszteletben tartásához, a titoktartáshoz, és el is várhatja a kórháztól ennek tiszteletben tartását, sőt, tartatását. A kínai Polgári Törvénykönyv szintén biztosítja ehhez minden kínai állampolgárnak a jogot, természetesen nem csak betegség esetén és csak kórházban, hanem az élet szinte minden területén. A kórháznak a legelemibb kötelessége lett volna a lehető legpontosabban tájékoztatni Li Went arról, hogy mi fog történni vele az orvosi beavatkozás folyamán, így a medikusok jelenlétéről is. Ha pedig beleegyezik a feltételekbe, akkor a kórháznak csökkentenie kellett volna a felszámított kezelési díjat. Senki sem kötelezhető ugyanis, hogy részt vegyen az oktatásban, főleg nem "oktatási segédanyag"-ként. Az orvosoknak is többet kellene látniuk a betegben, mint élő húst. Figyelembe kellene venniük a beteg lelkivilágát, pszichéjét, jogait, érzéseit. Nem utolsó sorban azért is, hogy a gyógyító munka hatásosabb legyen, hiszen a fizikai károsodást néha könnyebb gyógyítani, mint a mentálist, főleg, ha ez utóbbinak talán be sem kellett volna következnie.

Lin Li üzletasszony elmondta, hogy terhessége alatt ő is hasonló szituációba került annyiban, hogy minden vizsgálat alkalmával többen is voltak a szobában, és amikor rákérdezett, hogy kik azok, még feleletre sem méltatták.

Rong Hongxing, a Nanfang Daily Urban News újságírója szerint azonban az utóbbi időben a kórházakat sok támadás éri, különösen a nőgyógyászati, illetve szülészeti osztályok, illetve ott dolgozó orvosok munkáját kritizálják feltűnően sokat. Csakhogy ez nem jelentheti azt, hogy a nőgyógyászok és szülészek elfelejtették volna a szakmájukat, inkább a páciensek lettek érzékenyebbek, nemegyszer túlérzékenyek. Továbbá egyre jobban ismerik a jogaikat, illetve a lehetőségeiket, a jogi kiskapukat, ezért a bírósági perek megszaporodására lehet számítani. Ez főleg azért lehetséges, mert jelenleg nincsen Kínában törvény a magánélet védelméről.

Lei Aidi, Qingdao Egyetem Orvosi Karának Klinikai Orvoslás Tanszéke: Ha nincsen lehetőségünk megfigyelni a gyógyító munkát, akkor hogyan tudjuk alkalmazni az orvosi tankönyvből megtanultakat a valódi körülmények között? A mai betegek önfeláldozó viselkedése a holnapi betegek érdekében történik.

Qu Xiaoli, szintén a Qingdao Egyetem Orvosi Karának Klinikai Orvoslás Tanszékéről bár teljesen megérti nőtársa érzéseit, mégis, nincs más mód arra, hogy a medikusok gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek. Az az orvos, aki a műtéti beavatkozást végezte, valamikor szintén medikus volt, és megfigyelőként vett részt műtéteken.