Kora reggel a kislány az erhu nevű hangszeren játszott. Az erhu egy kéthúros, pengetős hangszer, amelyet a kínai típusú hegedűnek is szoktak nevezni.

Jun Jun másodikos. Apja taxisofőr. Anyja eladó egy áruházban. A nagyszülei nyugdíjasok. Valamennyien a Yongle lakónegyedben laknak. Jun Jun a téli szünetet a nagyszüleinél tölti.

Micsoda téli szünet! Jun Jun nem pihenhet, hiszen ilyenkor is minden nap el kell mennie a zenetanárhoz, hogy ne essen ki a gyakorlatból. Miután a reggeli után kétszer is elgyakorolta az előző napon tanult számot, a kislány a nagypapa kíséretében útnak indul.

Nagypapa: „Eleinte úgy éreztük, hogy erőltetjük a kis unokánk zenetanulását. Majd úgy gondoltuk, hogy a zene nagyon jót tesz a gyerek értelmi képességének fejlesztése szempontjából, hiszen sok dallamot meg kell jegyeznie."

A nagypapa tudja, hogy a zene segíthet az ember szellemi képességének fejlesztésén, hiszen fiatalkorában ő is tanult az erhun játszani. Ezért is íratta be a kislányt zeneórára. A gyerek azonban nem örült ennek.

Jun Jun: „Elfáradtam. Az erhu tanulás nagyon fárasztó. Naponta két órát kell gyakorolnom. És a tanár akkor sem volt elégedett, ha sokat ismételtem, sokáig gyakoroltam."

Nagypapa: „Én sem tudom jól eljátszani például a Liangxiao című zeneszámot. A pengetési és vonó-technikai követelmény igen magas. Érthető, hogy még nehezebb a gyerek számára a játék."

Bár kímélni szeretné az unokáját, mégis ösztönzi a zenetanulásra.

Nagypapa: "Már három éves korában tanítottam az gyereket táncra, mert nagyon érzékeny a zene ritmusára. Egy év múlva irányítottam az erhu hangszer tanulására irányítottam. Egy diák majd az egyetemi felvételi vizsgán bizonyos pont többletet kaphat akkor, ha valamilyen különleges képzettséggel rendelkezik, így például ha kitűnő zenei képzettsége van."

A tánc nem szerepel azon területek között, amelyekkel valamelyik diák különleges eredményeivel pont többletet kaphat. Ezért Jun Junnek meg kellett kezdenie zenei tanulmányait. Már két éve tanulja a zenét, és kitűnő eredményeket ér el. A zenetanár is elégedett tanítványának eredményével.

"Elérheti-e vajon a gyerek a vizsgakövetelmények negyedik kategóriáját? - kérdi a nagypapa. De még mennyire hogy igen ? szól a tanár válasza."?

A nagypapa örült annak, hogy unokájának már sikerült teljesítenie a zenét tanulók amatőr csoportjának tagjai számára támasztott követelményeket. A zeneórákon kívül Jun Jun négy másik tanfolyamra is jár.

Jun Jun: „Elfáradtam, egy napot sem pihentem. És hamarosan megkezdődik az iskolában az új félév."

Kínában a városi diákok fele jár ilyen, olyan, amolyan tanfolyamokra. Pekingben az általános- és a középiskolásoknak is legnagyobb része részt vesz tanfolyamokon, különórákon, külső tanárok korrepetálásán vagy házitanítók képzésén.

Miért történik mindez? A kérdésre Sun Yunxiao, a Kínai Ifjúság-kutató Szövetség elnök-helyettese így válaszolt:

„A szülők szándékának van ésszerű és pozitív oldala, de az erőltetés is benne van. Attól félnek, hogy gyermekeik a pályakezdésnél lemaradnak mások mögött. A másik tényező: a szülők versenyeznek egymással gyermekeik képzésével kapcsolatban. A harmadik pedig: a diákoknak valóban nehéz a magasabb fokú oktatásba bekerülni és keményen meg kell küzdeniük az álláskeresés terhével is.

A tanulás fontos, de sokba kerül. Jun Jun összesen öt tanfolyamra jár az iskolán kívüli időben. Nagy az erre szánt kiadás is. És mivel a szüleinek korlátozott a jövedelme, az erhu órákat a nagypapa nyugdíjából fizetik.

Nagypapa: "Óránként 50 jüant kell fizetni a zenetanulásért. Legalább két évig kell járni, ami összesen 6000 jüan."

Nagypapa: "Az iskolai tanulás mellett ma szinte minden gyerek legalább két különórára jár, hogy valamilyen külön tudásra tegyen szert. A szülők pedig kénytelenek sokat fizetni ezért."

Nagypapa: "A Fengtai kerületben, ahol Jun Jun lakott, nincs jobb iskola. Ezért a szülei egy elitiskolát választottak Jun Junnak, amiért 15 ezer jüant fizetnek."

Emellett még a tandíj, a tankönyvvásárlás és egyéb díjak terhét is viselni kell.

Statisztikai adatok szerint Pekingben a szülők egy középiskolás gyerek képzésére legalább 200 ezer jüant kell költeniük. Ebben még nem szerepel az elitiskola kiválasztására elköltött összeg.

A 200 ezer jüan Jun Jun szüleinek több mint 10 éves jövedelmét jelenti.

Zhou Ji oktatásügyi miniszter szerint a városokban főleg az elitiskola kiválasztása növeli az iskoláztatás költségét. Ez az összeg több ezer és több tízezer jüan között mozog. E gond megoldásának kulcsa, hogy rendezni kell az elitiskola kiválasztásának kérdését.

Az északkelet-kínai Dalian kikötővárosban megtiltották, hogy külön díjat szedjenek olyan szülőktől, akik nem a lakhelyük szerint illetékes elitiskolát választják a gyermeküknek. A megoldás az, hogy az elitiskolákból kitűnő tanárokat küldenek a kevésbé jó iskolákba, hogy ott emeljék az oktatás minőségét. Emellett számvevőségi, ellenőrzési és más felügyeleti eszközökkel próbálják megoldani a magas díjszedés kérdését.

Wen Jiabao miniszterelnök a kormány munkájáról szóló beszámolójában is megígérte, hogy rendezik a tan- és egyéb díjak beszedésének kérdését.

Jun Jun, akinek nem nagyon tetszik, hogy olyan sokat kell gyakorolnia az Erhu hangszeren, mégis kis sztár lett a lakónegyed műsoros találkozóján.

Tehetsége van a zenéhez. Amennyiben minden simán megy, áteshet a magasabb szintű zeneművészeti minősítésen, s majd évek múltán nagyobb esélye lesz az egyetemi felvételre.

A nagypapa nevetett. Jun Jun már elfáradt. De a kicsi jól játszik a hangszeren.

A társadalmi közösségekben folyik tehát a verseny. A szülők, akik nagy karriert akarnak gyermekeiknek, olykor kínlódva bár, de tovább folytatják nevelésüket és sok pénzbe kerülő oktatásukat. A kormány idevonatkozó intézkedéseire még várni kell.