Mindenek előtt nézzük Wang mester üzletét. A bolt láthatóan jól megy, sokan mennek hozzá, mert jól végzi a munkáját, szívesen segít másoknak, szeret beszélgetni és emiatt különösen is megnyerte a közönségét.

Wang kora reggel kerékpárral érkezik a lakónegyedbe. A lakónegyed rendelőintézetében fekszik egy kuncsaftja, az agybéna Wang Yongming. A szoba ajtaját a beteg édesanyja nyitotta ki.

Wang anyja: "A fodrász minden hónapban jön, hogy hajat vágjon a fiamnak. Szükség esetén felhívjuk, s olyankor máris jön. Általában nem kell telefonálnunk, úgy is jön, mert megjegyezte az időpontot."

Wang mester miután 20 évvel ezelőtt befejezte szolgálatát a hadseregben, visszatért a szülőhazájába, Shanxi tartomány Xiaxian járásába. A járás nagy részén hegység húzódik végig, viszonylag szegény. Ezért ebben az évben újra visszajött Pekingbe, hogy munkát találjon. Amikor szóba kerülnek a férfi tulajdonságai, a lakónegyedben élő ügyfelei mind elmondják, hogy jó kedélyű, szívesen segít másokon. Liu Shurong idősebb asszony így beszélt róla tudósítónknak:  

Liu Shurong: „Ő egyszer megszólított az utcán: Néném, eljött a hajvágás ideje, már megnőtt a haja. Úgy válaszoltam, neki, hogy akkor éppen nem álltam túl jól anyagilag. Erre ő azt mondta, semmi baj. Megigazította a hajam és nem kért érte pénzt. És ez azóta többször is előfordult, ami egy kicsit zavar. Előfordul, hogy valaki az életkora miatt nem tudja felkeresni az üzletet. Ilyenkor ő az idős házába megy, és akkor sem kéri el a teljes összeget."

Sokakkal megtette, hogy személyesen kereste fel őket az otthonukban. Ennek köszönhetően megkapta a pekingi kormányzat által alapított "kiváló vállalkozó" címet.

A hagyományos kínai viselkedés és kultúra szerint, ha valaki jót tesz a többiek javára, nem beszél róla, nem mondja ki, s így még tiszteletre méltóbb. Ámde Wang mester más stílusú. Amikor jót tesz, megmondja, és többször megismétli az öndicséretét. Ez a fajta szókimondósága ugyancsak tetszik a pekingieknek. Sokszor beszél szolgálatáról, segítőkészségéről és ennek következtében sokan elhívják, például fogyatékos emberekhez.

Wang Naigui: „2001-ben egy napon éjjel felfedeztük, hogy a feleségemet váratlanul megtámadta egy betegség, kórházba kellett vinni. Útközben megláttam, hogy két férfi megtámadott két fiatal lányt és ki akarták rabolni őket. A két lány földön feküdt, és segítségért kiáltottak. Oda rohantam, elkaptam az egyik férfit, és sikerült értesíteni a rendőrséget. A rendőrök végül elfogták a két tettest. Mire megérkeztünk a kórházba, kicsúsztunk a rendelési időből. Elmondtam az orvosnak a történteket, így mégis fogadtak bennünket."

Ez is jó példája annak, hogy Wang mester amikor jót tesz, azt el szokta mondani másoknak.

Wang mester nemcsak jól elsajátította a hajvágási technikát, hanem a hadseregbeli szolgálatnak köszönhetően ért a harcművészethez is. Ezért a Yongle lakóbizottságnál biztonságvédelmi feladatot is vállal, segíti a lakónegyedben a normális rend fenntartását.

Wang mester elmondta tudósítónknak, hogy a 20 évvel korábbi időkre visszagondolva mindig eszébe jut: milyen nehezen is érte el a mai állapotot.

Wang Naigui: "Pekingbe érkezésemkor a zsebemben csak 40 jüan volt. A bátyám segített megtalálni az első munkámat, amit napi nyolc jüanért vállaltam. A munka csak a beton és kövek szállítása volt. Akkoriban annyira nehéz volt az életem, hogy ma szavakkal sem tudom mondani."

De az is igaz, hogy ha nem jöttem volna ki Shanxiból, nem tudtam volna biztosítani a megélhetést a magam és a családom számára.

Wang Naigui:„Akkoriban a nyomorúság, a szegénység volt a jellemző a családomra. A bátyám felhívott telefonon és rábeszélt, hogy jöjjek Pekingbe és vállaljak alkalmi munkát. Sokáig töprengtem, a házasságomkor felvett sok kölcsönt még nem törlesztettem, s ezért úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok Pekingben. Főleg azért, hogy visszafizethessem a hitelt."

Nem volt egyszerű.  

Wang Naigui: „Mindennap a munka után a bátyám feleségének a fodrászatában kellett mosnom a törölközőket, kezelnem kellett a gépeket, s miután több éven át segédkeztem, úgy döntöttem, hogy kitanulom a fodrász szakmát. A bátyám felesége az üzletben több száz szorosát kereste az én fizetésemnek, ezért én is üzletet akartam nyitni magamnak."

1991-ben Wang úr megnyitotta saját fodrászüzletét.

Wang Naigui: „A kezdet kezdetén hiányzott az ügyfél, nem volt haszon. Napi 24 órában voltam nyitva, de még így sem tudtam annyit keresni, mint amennyit most fél nap alatt."

A Wang ügyfélköréhez tartozók is jól emlékeznek erre az időszakra.

Gu néni: "Az üzlet megnyitásakor valóban kevesen keresték fel, de Wang mester technikája finom, és mert rendkívül szívélyes az emberekhez, szívesen jövünk hozzá."

Az üzlet tehát egyre élénkebb lett, ám Wang úr feleségét váratlanul komoly betegség érte.  

Wang felesége: "Tartós kórházi kezelésre volt szüksége. Több mint 7000 jüant fordítottam a gyógykezelésre, amiből a biztosító körülbelül 5000 jüant térített vissza, tehát magam közel 2000 jüant költöttem."

A Wang mesterhez hasonlóan Pekingben dogozó vidéki vállalkozók közül kevesen fizetik a biztosítási díjat. Mostanra némileg javult a helyzet, mert a kormányzat kényszeríti a munkáltatókat a vidéki munkavállalók biztosítására. Legalább az egészségügyi és a munkavédelmi biztosítási járulékot kell fizetniük. A mulasztókra bírságot vetnek ki.

Wang mester 17 éves lánya otthon, Shanxi tartományban tanul magas fokozatú középiskolában. Mivel a leány a szülőhelyén van bejelentve és a lakhelye szerint a tartományhoz tartozik, így Pekingben nem vehet részt egyetemi felvételi vizsgán. Mivel egyedül van otthon, e miatt nyugtalanok a szülei.  

Wang felesége: "Nincs odahaza senki, aki gyermekemről gondoskodni tudna. Az idén kétszer mentem haza hogy láthassam és a segítségére legyek. Pekingben velünk nőtt fel, így nem szokott még hozzá szülőhazám adottságaihoz. Ezért szomorú és mindig sír."

Peking kormányzata nem régiben módosította az ilyen helyzetekre vonatkozó rendelkezést. A módosítás előírásai szerint lesz megoldás a vidéki munkavállalók gyermekeinek továbbtanulását érintő problémáknak.

Épp a közelmúltban a tavaszünnep alkalmából a lány Shanxiból Pekingbe utazott, hogy együtt legyen a család.  

A tavaszünnepi televíziós műsorban is volt egy őket érintő, számukra megható jelenet.

Magyarázat: "Mások a szüleik helyzetével hasonlítanak össze bennünket, én pedig a jövőmet hasonlítom a többiekével. A vidéki munkavállalók gyermekei és a városbeli gyerekek között nincs különbség."

A tapsok mögött gyakran perzse keserűség rejlik. De mi van a keserűség mögött? Az állami televízió a legnézettebb esti előadáson az egész országnak közzé tette, hogy hamarosan ezen a területen is változás lesz.

Kedves hallgatóink, eddig tartott Wang mester története. Holnap ugyan ebben az időben sorozatunkban egy másik családba kalauzoljuk el, ahol a három generáció érzelmi viszonyairól és gondolkodásbeli különbségéről hallhatnak.