Itt a Kínai Nemzetközi Rádió. Hallgassák tovább a Yongle lakónegyed történései című riportsorozatunkat. A mai műsorunk címe: a generációk közötti nézetkülönbségek. X x x vagyok.

A nagypapa szokása szerint minden nap kora reggel felkel, rádiózik és tornázik. Amióta a felsége meghalt a második fiúgyermekénél lakik.

Ezen a napon a nagypapa gondterhelt. Hiszen unokája már közel egy éve elvégezte egyetemi tanulmányait, volt lehetősége arra, hogy egy állami vállalatnál keressen munkát. Kínában az ilyen munkahelyet ? a biztonságosságára utalva ? vas rizscsészének nevezik. Ami amolyan „örök foglalkoztatást" jelent. A lány azonban nem szeretne az állami szektorban dolgozni. Már több mint féléve van otthon - munka nélkül. Ezen a napon egy dél-koreai érdekeltségű vállalathoz ment állás-interjúra.

A nagypapa: "Az én véleményem, hogy az állami munka, vagyis a vas rizscsésze a biztos. De sajnos már nem szólhatunk bele a fiatalok dolgába."

A "vas rizscsésze" kifejezés Qin Qin, vagyis az unoka szótárában nem szerepel. Az ő életfelfogása szerint be kell kapcsolódni az üzleti versenybe.

Qin Qing lány: "Szerintem fontos, hogy a fiatalok merjenek vállalkozni saját életcéljuk eléréséért. Ez fontos a számunkra.

Mi az életcél? A nagypapa szerint az életcél nem más, mint szolgálni a népet, dolgozni az államért. A fiatal lánynak lett volna munkalehetősége, de elutasította. Milyen az életfelfogása akkor, amikor ilyen nagy igényeket támaszt a munkakeresése kapcsán.

Ebben a kérdésben a bíró szerepe az 56 éves Tian bácsira hárul. Ő a leányával szolidáris, de az apját sem kívánja megsérteni. Ezért az a szerep kényelmetlen a számára.

Az ügy azonban nem bonyolult. Mint Jin Tiankui szociológus leszögezte:

Jin Tiankui: "A tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés az emberek az álláskereséssel kapcsolatos életfelfogásának a változásához vezetett. Ennek egyszerű a magyarázata: a munka elsősorban az egyén létét és fejlődését szolgálja. Tehát a lét és a fejlődés érdeke határozza meg a munkakeresésre vonatkozó szempontot."

Jin Tiankui szerint a közel 30 éves reform és nyitás eredményeképpen a kínai társadalom az áttérés korszakát élte át. A piacgazdaságot a konkurencia, vagyis a verseny jellemzi a legjobban. Korábban minden terv szerint ment. Az emberek is stabil, kiegyensúlyozott életet kívántak. Ma egyrészt az üzleti verseny befolyásolja őket, másrészt tudják, hogy csak a verseny révén érhetik el az életcéljukat.

A nagypapa korában az emberek abban hittek, amit a tervben előirányoztak. És jó munkát végeztek. Ez volt a felfogásuk. Az unoka szerint saját magának is beleszólási joga van az őt érintő dolgokba. Ezzel a vélekedéssel nincs egyedül van, sokan vallják ezt a nézetet. Az újságokban is ezt hirdetik.

A "Guangming Zsipao" lap az egyetemet végzettek munkakeresésről szóló közvélemény-kutatás eredménye szerint a múlt század kilencvenes éveitől inkább a külföldi érdekeltségű vállalatoknál keresnek állást.

Az Állami Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a megkérdezetteknek több mint a 60 %-a kész a külföldi érdekeltségű vállalatoknál és a kormányszerveknél munkát vállalni, de az előbbit előnyben részesítik. Őket követik a kormányszervek és az új, csúcstechnológiát alkalmazó cégek.

A nagypapa régimódi gondolkodású ember, aki szerint a közösség érdeke, munkája és létbiztonságának fenntartása az első. Már több mint 80 éves, nehéz változtatni ezen a felfogásán. Az apa megértve hallgatja a nagypapa morgását. A lányra pedig nem érdemes ráerőszakolni a nagypapa véleményét.

A nagypapa nem örül unokája magatartásának, de mégis azt kívánja, hogy kapja meg a dél-koreai cégnél a munkát, hiszen az ajánlott havi jövedelme így több lenne, mint 5000 jüan, ami sokkal több a nagypapa nyugdíjánál.

Az unokának sajátos egyénisége van ugyan, de nagyon szereti a nagypapáját. Megígérte, hogy neki adja az első havi jövedelmét.

A lány munkakereséssel kapcsolatos gondja megoldódott ugyan, de a Tian bácsi újabb problémája keletkezett.

Tian bácsi: "Leányomnak sajátos gondolkodásmódja van, a nagypapa pedig nem érti meg őt. Mindig azon kell gondolkodnom, hogyan mondjam leányom egy újabb elképzelését a nagypapának."

Qing Qing lánya pár éve udvarol egy fiúnak. Az idén szeretnének összeházasodni. Házasságuk előtt egy ideig együtt kívánnak élni, hogy még jobban megismerjék egymást.

Qing Qing lány: A házasságkötés nagy dolog az emberek életében. Az udvarlás az más. Ahogyan az együttélés is. Nyilvánvaló, hogy csak egy bizonyos idejű együttélés útján ismerhetjük csak meg egymást.

Ez a fajta felfogás alig érhető meg több mint 50 éves szüleik számára. A 83 éves nagypapa pedig még nehezebben tudja elfogadni. Korábban az idősek döntöttek a fiatalok párválasztásában. Később megértették a szabad párválasztást. De semmiképpen sem fogadhatják el a házasság nélküli együttélést.

Nagypapa: "Az együttélés szerintem csak a házasságkötés után következhet."

A Tian bácsi már pár napja gondolkodik a megoldáson, mert tudja, lányának nézete védhető ugyan, de így is aggódik lánya jövője miatt. Tian bácsi kénytelen semleges álláspontot elfoglalni a nagypapával és a lányával szemben. Jin Tiankui professzor sem segíthet sokat ebben a kérdésben.

Jin Tiankui professzor: "Ma a házasság és a gyermekvállalás jelentősége más, mint korábban. A mai fiatalok sok választása és magatartása egy természetes jelenség, nem pedig a jó, vagy a rossz kérdése.

A házasságról alkotott felfogás éppen változásokon megy keresztül. A fiatalok szerelem-vágya változatlan, de a nagy kérdés: szerelmük kiállhatja-e a mindennapi élet próbáját? Ezt ki kívánják tesztelni.

Tian bácsiék eltérő nézetet vallanak a felelősségről a szerelemről.

Tian bácsi: A fiatalok nem nagyon felelősek a saját magatartásukért.

Qing Qing lány: Azért teszünk így, mert egész életünkért kívánjuk vállalni a felelősséget.

A legfrissebb népszámlálás eredménye szerint a házasságkötés nélküli együttélés egyre divatosabb életmód lesz a fiatalok körében, különösen a nagyvárosokban. A házasságot nem kötöttek körében a 20-24 évesek és a 24-29 évesek részaránya nő a leggyorsabban.

A 2006-ban Pekingben, Sanghajban és másik négy nagyvárosban végzett közvélemény-kutatás eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezettek 80 %-ka hisz az együttélés jelentőségében. Úgy látszik, hogy ez a tendencia tovább folytatódik.

Ebből a szempontból tehát Qing Qing nem valamilyen furcsa felfogást vall, ellenkezőleg felelősségérzete van. De az együttélés nem lehet a gyerekek valamilyen játéka. Tian bácsi ezért többé nem hallgathatja el véleményét ebben dologban....