A Lingxi cseppkőbarlang 12 albarlangból áll. Az általános értelemben vett Lingxi barlangvilágot természetileg a Lingquan, a Qingfeng, és az Aiyun barlang képezi együttesen. A barlang-együttes Zhejiang tartományban a Jiande járástól délnyugatra 37 kilométerre fekvő Shiping községhez tartozik, 189 kilométerre található Hangzhoutól.

A Lingxi a nevezetes zhenjiangi barlangok közül a Yongxue barlangra annyiban hasonlít, hogy itt is van úgynevezett vízi látvány, de ezen kívül megtalálhatók benne a "száraz" barlangokra jellemző látványosságok. Az együttes egyik barlangjában a Lingquanban olyan vízfolyásokkal is lehet találkozni amelyeken lehetséges a csónakázás, és vannak is turisták akik vízi úton közelítik meg a cseppkő barlangbeli csodákat. A Qingfeng barlang elbűvölő, kapuja felé belülről hideg szellő hűsíti a látogatót. Benne hat úgynevezett „palota" és 36 nevezetes látnivaló tekinthető meg.

Az Aiyun cseppkőbarlangot általában felhő borítja, benne csodálatos panoráma várja a látogatókat, akik a komplexum bejárása után felejthetetlen élményeket szerezhetnek a természeti csodák között, és a szépség élvezete mellett egy kicsit megtisztulhatnak, felüdülhetnek, és szellemüket is karbantarthatják. Ezért a hagyományos kínai vallás követői, a taoisták is gyakran választották meditációjuk színhelyéül a cseppkőbarlangokat.

A Lingxi barlangvilágot szép környezet veszi körül, buja, vad növényzet, s a barlangbeli csodákkal együtt mindez a természetbarátok számára kellemes, megnyugtató élményt nyújt. Ezért régen az emberek ihletet adó pihenőhelyek világaként emlegették ezt a vidéket. A barlangban és környékén a legenda szerint réges-régen sárkányok, főnixek, teknősbékák és szarvasok tanyáztak. E négy ihletett adó állat egykori jelenléte is „igazolja" a hely varázsát.

A barlangban a természetes kőtáblákra, falakra írt kalligrafikus feljegyzések szerint az i.sz. 680-ban már voltak olyanok, akik bejutottak a barlangba. A 9. század környékén a helyi jegyző egy fiatal költő társaságában felkereste a barlangot, s a költő a látottak hatására verset írt. 1033-ban a Lingquan barlang mellé kolostort is emeltek.

A Lingquan tulajdonképpen egy vízi barlang, benne egy 300 méter hosszú földalatti ér csörgedezik, amelynek átlagmélysége eléri a 1,2 métert. A kanyargós a barlang mélyébe nyúló kis folyó vize -tudományos mérések szerint - sokféle, az emberi testnek hasznos ásványi anyagot tartalmaz. A földalatti folyónak összesen kilenc kanyarulata van, öt medencén halad át és egy „palota" mellett is elhalad. A kilence kanyarulat mindegykének külön neve van. Ezek egyenként, a „kőhegyi bambuszrügy", a „forrásbeli csodavirág", a „mélybe húzódó ősi sikátor", a „jádefára függő tejfehér virág", a „sárkányok játéka a vízzel", a „vízi emlős ugrása", a „lopótök nyaka", a „sárkány-szoros" és a „pici égbolt". Elnevezésük valamilyen módon a látványhoz kapcsolódik. Az egy palota neve pedig az úgynevezett "Kristály palota". A legenda szerint a Lingquan barlang hajdanában olyan hely volt, ahol a helyi parasztok aszály idején „Sárkány király"-nak hódoltak, és áldozatokat mutattak be, hogy megeredjen az ég. A forrás vizét ugyancsak „szent"-nek tartották. A harmadik kanyaron, az esőért fohászkodóknak át kellett haladniuk a szertartáshoz. Az ötödik kanyar egyik kőküszöbén máig megmaradt egy öt kínai írásjegyből álló szövegsor, amely azt jelzi, hogy a küszöbön átjutva kell tovább kutatni a vizet. A nyolcadik kanyarnál, a „sárkány-szoros"-nál kiszámíthatatlan mélységű a víz, s itt található a keresett „szentvíz". A „Kristály Palotában" egy több mint 600 négyzetméter kiterjedésű földalatti tó található. A „palota" tetejétől a tó felszínéig 19 méter a távolság. A mennyezetről különböző formájú, szemkápráztató cseppkövek lógnak, amelyek korallhoz, lótuszhoz, vagy gyöngyhöz hasonlítanak. A cseppkövek vízbeli tükröződése és esésük a magasból egy hatalmas kristálypalotára emlékeztet. A forma, a szín, és a spontán művészi kompozíció gyönyörű szépsége egy varázslatos világba viszi a látogatókat. A barlang-üreg négy oldalára különböző kalligrafikus műveket írtak a Song- és a Yuan-dinasztiákban. A legkorábbi mű több mint 800 éve marad fenn. A „palota" tetejének középpontjáról függő óriási cseppkőre ugyancsak egy történetet véstek, amely szerint 1299-ben egy helyi szervezte meg a helyiek esőzés kérelmezését szolgáló barlang-túráját. A közel száz szóból álló szöveg az eltelt 700 év ellenére ma még mindig annyira kivehető, hogy tartalma tisztán értelmezhető.