Hallják? Ez egy miao általános iskola óraközi szünetének gyerekzsivaja, de ebből is kiválik az általuk viselt ezüstékszerek csilingelésének hangja.

A miaók hímzéséhez hasonlóan a miao ezüstékszerek is fontos részét képezik a kínai miao kultúrának.

A miaók, különösen a lányok és az asszonyok, minden nemzetiségi ünnep alkalmával viselik az ezüstékszereket, miközben a Lusheng bambuszfuvolán előadott muzsikára táncolnak. Ilyenkor az ezüstékszerek csilingelésének hangja és ezek csillogása igen látványos élménnyel szolgál.

Azt mondják, hogy a miaók vagyonát a nők hordják magukon.

Ez azt jelenti, hogy amikor egy lány férjhez megy, a szülei ezüstékszerekkel ajándékozzák meg, melyek között van például ezüst fejdísz, ezüst hajék, ezüst karkötő, ezüst nadrágszíj és ezüst nyaklánc. Guizhouban nem bányásznak ezüstöt, így régen az ezüsttárgyak készítéséhez az akkoriban használt fémpénzdarabok szolgáltak. Általában egy miao házaspárnak először több év munkájával kellett összegyűjtenie a szükséges mennyiségű fémpénzt, s majdnem mindet olvasztókemencébe rakták. Csak így készülhetett el a későbbi ezüst „hozomány" lányuk férjhez menetele előtt.

A miaók ezen hagyománya nagy mennyiségű ezüstöt igényelt. Több mint 100 évvel ez előtt a miao közösség ezüstműves ipara fejlődésnek indult.

Egyedül Guizhou tartomány délkeleti részén több mint ezer ezüstműves család él, sőt vannak olyan falvak, ahol a lakosok kizárólag ezzel foglalkoznak. Az ezüstműves család, amely műsorunk főszereplője, Délkelet-Guizhou legnagyobb városában él, ahol egy ezüstműves utca is található, melynek két oldalán egymás mellett sorakoznak az ezüstműhelyek.

Az ezüstműves család feje a 32 éves Yang Sheng-jin, aki a család negyedik ezüstműves nemzedékének képviselője.

Yang: „Családunk dédapám nemzedékétől kezdve foglalkozik az ezüstművességgel. Dédapám mozgáskorlátozott, így nem tudott a szántóföldön dolgozni. Akkoriban már általános volt a miao családoknál az ezüsttárgyak készítése. A mi családunk ekkortól kezdett foglalkozni ezzel a szakmával."

A 80-as években élénkülni kezdett a piacgazdaság Kínában. A nagyobb jövedelem reményében édesapja, Yang Chang-ji családjával az ősöktől eltanult szakmával Kaili városban telepedett le.

Yang: „Amikor a városba költöztünk, az ezüstművesek utcájában csak két idős mester lakott, akik mind a ketten 80 év körüliek voltak. Haláluk után édesapám lett a város leghíresebb ezüstműveseinek egyike lett."

A mi portékáink igen mutatósak, jó minőségű és tiszta anyagból készülnek, tehát a kiváló minőséghez kétség sem fért.

Az árfekvés is kedvező volt, ezért egyre nőtt a forgalmuk. Egyik napról a másikra azonban Yang Cang-ji azt tapasztalta, hogy nehezen fogynak a műveik. Vajon mi okozhatta a visszaesést?

A forgalomban történt visszaesést az okozta, hogy a termékeik nem tetszettek a fiataloknak, mert számukra nem jelentettek semmit ezek a hagyományos darabok. A fiatalok ízlésvilágához igazodva Yang Sheng-jin segítségével az édesapa új termékeket tervezett.

Yang: „A most már vonzóbb és frissebb műveinket könnyebben elfogadták, és meg is vásárolták a fiatalok, és még az átlagemberek tetszését is elnyerték."

Nőni kezdett a forgalom, de Yang Sheng-jint továbbra is nyugtalanította, hogy vajon a hagyományos ősi miao ezüsttárgyak el fognak-e terjedni.

Yang: „Ma már nehezen lelhetők fel hamisítatlan miao ezüsttárgyak."

Ahhoz, hogy megőrizzék a hagyományos ókori miao ezüsttárgyak mintáinak elkészítését, lépésről lépésre mutatta be a folyamatot a vevőknek még akkor is, ha azok nem tanúsítottak különösebb érdeklődést.

Yang: „Most a fiatalok közül kevés olyan van, akik jól tudnak bánni az ezüstműves kalapáccsal. A fiatalok többségének nincs türelme ehhez a munkához, és úgy véli, hogy nincs is jövője ennek a szakmának. Sokan felhagytak az ezüstművességgel és a városokba mentek új állás után nézve."

Az ezüstékszerek a kínai miao nemzetiség sajátos művészi alkotásai, melyeket mind kézimunkával, tehát kalapálással készülnek. Tehát a rajzolástól a faragásig és készítésig egy ezüstékszernek legalább több mint 30 műveleten kell átesnie, mire végül elkészül. De az ezüstékszerek kikalapálásának technikája a miaók nemzedékéről nemzedékére száll. A tudást csak saját családtagjaikkal osztják meg vagy utódaiknak adják át.

Ahhoz, hogy megóvják és megőrizzék ezt a hagyományos mesterséget, 2006-ban a kínai kormány a miao nemzetiség kikalapálásos technikáját felvette az első alkalommal nyilvánosságra hozott állami szintű nem anyagi kulturális örökségek listájára. 2007-ben megrendezték Guizhou tartomány nemzetiségi kézműves alkotásainak versenyét, melyen a Yang Sheng-jin által tervezett és kikalapált ezüst karkötő harmadik díjat nyert.

Yang Sheng-jin annak reményében, hogy minél több fiatal sajátítja el a hagyományos miao ezüstékszerek készítésének technikáját, a régi szokástól eltérően nagy elszántsággal kezdte tanítani a különböző területekről érkezett tanulókat.

Yang Sheng-jin 9 éves fia általános iskolába jár. Vajon a fiú tovább fogja vinni a tudást?

Yang: „Az állam reméli, hogy a gyerekek iskolába fognak járni, és ott jól fognak tanulni. Ezt én is helyeslem, ám a mesterség kitanulására már csak akkor jut idő, amikor befejezte a tanulmányait."