„A dong dalok nagyon szépek, nagyon szeretem őket."

„A dongoknak az éneklés ugyanolyan fontos, mint az étkezés."

A felvétel a kínai Guizhou tartomány délkeleti részén fekvő Yandong faluban készült. De nem egy egyszerű zenei órán, hanem egy olyanon, ahol a dalok átörökítésének folyamatát tanítják. E faluban több mint hétszáz dong család lakik, a dalok öröklési hagyománya hatszáz éve tart.

„Wu Chengqun-nak hívnak, 14 éves vagyok. A dong dalok nagyon szépek, nagyon szeretem őket, már több mint tíz dong dalt tudok énekelni."

Van egy dong szólás, miszerint a hanok írással és könyvekkel örökítik meg a történelmet, a dongok pedig dalokkal. A dong népnek nincs írott nyelve, tehát a nemzetiség történelme, kultúrája és szokásai egyaránt megtalálhatók a dalokban. A dong gyerekek számára a dalok nem csak szórakoztatást jelentenek, hanem a múlt tanulását is. Wu Chengqun elmondta,

„Öt-hat éves koromban kezdtem a nagymamától dalokat tanulni. A nagymamám azt mondta, hogy sok dalt kell megtanulnom, mert azokból sok igazságot tanulhatok."

„Ez a dal arról szól, hogy a gyerekeknek figyelniük kell egymás barátságára."

Mint minden dong család, Wu Chengqun családtagjai és rokonai is sokat énekelnek. Az apa nővére a Yandong középiskola zenetanára.

„A dalokat a dongok munkájuk során alkották; egyes dalok a madarak énekére hasonlítanak, mások emberi bölcsességeket fogalmaznak meg."

Annak érdekében, hogy jobban védjék a dong kisnemzetiség kultúráját, és hagyományait, a Yandong középiskola kulturális foglalkozásokat, zenei órákat tart. Ezeken az órákon Wu Chengqun és osztálytársai újabb dong énekeket is tanultak, aminek azonban a nagymama nem örült.

„Egyik este a nagymamától 11 óráig tanultam a dalokat, elfáradtam, és többet már nem akartam tanulni, emiatt összevesztem még a nagymamámmal is."

„Azt mondta az unokám, hogy az iskolában tanult új dalok rövidebbek és szebbek. Viszont amit én tanítok neki, azok túl hosszúak és nehezek."

A kis veszekedés után Wu Chengqun nem sokára bocsánatot is kért a nagymamától, aki persze nem igazán haragudott rá.

„Mondtam neki, hogy mindenképpen jól meg kell tanulnod az éneklést, mert ha jól énekelsz, ismerté válhatsz falunkban, mint Wu Peixin. Legyen ő a követendő példád!"

A nagymama által említett Wu Peixint mindenki ismeri Yandong faluban. 1957-ben Moszkvában a világ ifjúsági találkozón énekelt el egy dong dalt, s az volt a dong ének első bemutatása a világ színpadán.

„Wu Peixin a követendő példa számomra. Szeretek énekelni, ez az álmom. És az édesanyám azt mondta, hogy támogat engem ebben, csak ne hagyjam abba."

A mama, a nagymama és nagypapa teljes támogatása ellenére Wu Chengqun édesapja nem örül neki, hogy a lánya énekelni tanul.

„Ne énekelj, nem hasznos! Inkább tanulj jól!"

„Az énekeseknek is szép jövője lehet."

„Nagyon dicsérték a lányomat, büszke voltam rá."

Itt a Kínai Nemzetközi Rádió, folytatjuk műsorunkat.

A nyitás és reform bevezetése óta rengeteg paraszt indult a falvakból a városokba, hogy munkalehetőséget találjon. Wu Chengqun édesapja az egyikük. Wu Chengqun 7 éves volt, amikor a szülei a délkelet-kínai Wenzhou városba utaztak dolgozni. Chengqunről az apa elmondta:

„Azt akarom, hogy tanuljon jól. Ha mindennap énekelni tanul, vagy gyakran jár előadásokra, az mindenképpen megzavarja az iskolai tanulását."

„Szerintem az éneklés nem zavarja a tanulásomat. Mindig azt mondom az apukámnak, hogy egy énekesnek is szép jövője lehet."

„Én azt mondtam a lányomnak, hogy ne énekelj, nem hasznos! Tanulj jól!"

Tavaly Chengqun meglátogatta a szüleit Wenzhouban. Amikor látta, hogy milyen nehéz munkát végeznek a szülei, megértette őket. Hazautazása után egy levelet írt nekik, amiben megígérte, hogy jól fog énekelni, és ezzel sok pénzt fog keresni nekik.

Meghatott édesapja ezután már nem ellenezte lánya énektanulását.

„Egyszer a televízióban én és munkatársaim láttuk Chengqunt egy előadáson. Nagyon dicsérték a lányomat, büszke voltam rá. Felnőtt a lányom, de segítem, amiben tudom."

A család támogatásának köszönhetően Chengqun komolyabban is foglalkozhat az énektanulással.

„Szeretnék majd egyszer külföldön is fellépni, dong dalokat énekelni."

Ezek a gyerekek a dalos környezetben nőttek fel, a dal az emberek barátja.

Long Chufan a helyi nemzetiségi kutató intézet professzora elmondta:

„A dongok szerint az étel ápolja a testet, a dal ápolja a szívet. Ezért az éneklés és az étkezés egyformán fontos. A dong gyerekek vacsora után összejönnek, együtt énekelnek, s élvezik a vidámságot. A dong nép, a dalok népe."

Minden dong ember a dalok hallgatásával tanulja meg a beszédet, és az énekek adják a bölcsességét.

A dalok elterjednek és színesítik az életet.