A Zhongyue kolostor, vagyis az úgynevezett "Középső Legendás Hegység Szent úr" kolostora Songshan hegység Taishi hegyének lábánál fekszik. A hegyet dombok veszik körül. A kolostor kívülről nézve hatalmas, fala piros, cseréptetője sárga színű. Az öt legendás hegységben található templomok közül a legjobb állapotban ez marad fenn.

Hatalmas méretei lenyűgözik az embert. Grandiózus, nagy kiterjedésű, nagyok a benne lévő szobrok. Országszerte ritka a hasonló benyomást keltő kolostor. A kolostor több mint 100 ezer négyzetméteren fekszik, s 400 helyiség található benne. A több mint 2000 éves műemlék számos történelmi eseményt vészelt át, s maradt fenn mostanáig több generáció gondos karbantartásának köszönhetően.

A kolostort a Qin-dinasztiában építették, és eredeti funkciója az volt, hogy a zarándokok itt hódoljanak a hegyi szent úrnak. A kolostor a Keleti-Han-dinasztiában népszerűvé vált taoizmus jelentős kegyhelye. A Zhongyueban délről északra a több mint 13 kilométer hosszan az egymás mögött sorakozó épületek magassága egyre nő. Az egyes szinteken összesen 11 épület található. A legészakibb pontról, a Huanggai pagoda tetejéről rálátni az egész kolostorra, sőt ezen túlra, a zöld növényekkel tarkított hegyre is.

A Zhongyue kolostortól nem messze fekszik a Taishi Que, a Shaoshi Que és a Qimu Que, amelyeket együttesen a Han-dinasztiabeli három Quenak hívnak. A Que egy ódon kínai építmény, melyet régen a császárok palotájának kapujához állítottak. Egy csoport nagyjából két Quera oszlik, melyeket külön-külön tettek a főút két oldalára. A két darabhoz semmilyen építmény sem kapcsolódik. A Quek lényegében kis, díszítő jellegű építmények, melyek az abban lakó, vagy megszálló emberek méltóságának megfelelő pompával épültek. Az épületek két részre oszthatók, az egyik a „hivatalos", a másik az ehhez „kapcsolódó" terület.

A Taishi Que a Zhongyue kolostor főkapujától mintegy 500 méterre található. Hivatalos rész 3,92 méter, az ehhez kapcsolódó 2,16 méter magas. A két részt úgy építették, hogy közöttük 6,75 méter legyen a távolság. A hivatalos Que négy oldalára emberi figurákat, szekereket, lovaglási technikát, kardtáncot, sárkányokat és több állatot rajzoltak. Az élethű rajzok a Han-dinasztiabeli emberek művészi képességét mutatják.

A Shaoshi Que a Shaoshi hegy lábától nyugatra fekszik, s a Taishi Quenél későbben faragták. Hivatalos rész 3,96 méter, az ehhez kapcsolódó 2,65 méter magas. A Que törzse tele van rajzokkal, vésett figurákkal, amelyek száma meghaladja a 60-at. A rajzok tartalmilag rendkívül színesek, a vésések élethűek. Ezek az egykori emberek lovaglását, labdarúgását (az ókori Kínából származó labdarúgó játékról van itt szó), elefántidomítást, szarvas vadászatot jelenítenek meg. A leglenyűgözőbb a cirkusz rajza, melyen két lány látható egy ugró lovon. Ezek segítségével a Han-dinasztia sportéletébe is bepillanthatunk.

A négy méter magas Qimu Que az "Éljen" csúcs lábánál magasodik. Egy történet található rajta, mely Yu és apja árvízi küzdelmeiről szól. Erről már szó esett magyar adásunk kulturális híradójában.

A Fawang templom a Taishi hegy déli lábánál fekszik. Hosszú múltja és hírneve alapján felvehetné a versenyt a Shaolin kolostorral is, ugyanis a Shaolinnál 424 évvel korábban épült. A Fawang Kínában a régmúlttól őrzött és jó állapotban megtartott buddhista templomok egyike. A Nyugati-Han-dinasztia végén és a Keleti-Han-dinasztia elején a császár elküldte megbízottját Indiába, hogy buddhista szent tanítást kérjen. A császári megbízott buddhista szentkönyvekkel és Buddha-szobrokkal tért haza, melyeknek a császár nagyon örült. Örömében Luoyang város nyugati kapuján kívül templomot építtetett. Mivel a könyveket és a szobrokat egy fehér ló szállította vissza, a templomot Fehér Lónak nevezték el. A templom Kína első buddhista apátsága. Három évvel ezután a császár a Fehér Lótól nem messze fekvő Songshan hegységben emeltette a Fawang templomot, amelyben számos műkincset helyeztek el az elmúlt több mint 2000 esztendőben.

Mint ismeretes, Kína igen fejlett volt a fizika tudományok terén. A Songshan lábánál fekvő obszervatórium az ország legkorábbi csillagvizsgálója, amely világviszonylatban is jelentős ősi tudományos épület. A Zhougong kolostor kapuja előtt található egy 1748-ban épült fal, amelyen egy régi költemény olvasható. Dióhéjban így foglalható össze: a kőóra a déli és az északi települések idejét, a nyár és a tél váltakozását mutathatja, a csillagvizsgáló magaslata őseink bölcsességét őrzi, s itt képződik le csillagrendszerünk változásának képe. A vers bemutatja, hogy mi a jelentősége az úgynevezett árnyék-mérésnek és a csillagok megfigyelésének. Kína első rabszolgatársadalmában, a Xia-dinasztiában itt mérték meg a nap árnyékát, amelynek következtében ki tudták számítani a pontos időt. A Tang-dinasztia korában 723-ban kőórát állítottak ide. A két és fél méter magas kör alakú alapzaton egy két méter magas kocka alakú kőoszlop áll, ez az óra. Az oszlop tetejét egy kőszobor fedi be, mely messziről nézve egy látványos pagodának néz ki. Csodálatos, hogy az eltelt több mint ezer éven át az orkánerejű széllökéseknek is ellenállt, s ma is szilárdan áll.

Az úgynevezett Obszervatórium Emelvény az óra mögött 20 méterre található. A csillagvizsgáló ? melyet több mint 700 éven át építettek ? az ősi szépirodalmi és építészeti alkotások között is megőrizte jelentős értékét. A korábbi Yuan-dinasztia kiváló csillagásza, Guo Shoujing javaslatára építették meg a csillagvizsgálót. A téglaszerkezetű építmény igen hatalmas volt. Az északi oldalán levő 9 méter magas lépcsőjén felmászva az emberek a piramis formájú kupoláról beláthatták az eget. A tervező csillagász újra meghatározta 28 csillag és egyes bolygók pontos helyét. Felmérései alapján precíz pontossággal kiszámolta az egyenlítőnél a föld elhajlását is. A csillagász két kollégájával együtt létrehozott egy akkoriban korszerű naptárat, amely 360 évig volt érvényben. A naptár előre kiszámított adatokat tartalmazott. Megadta a Föld Nap körül keringésének egy ciklusidejét, ami a most érvényben lévő adatoktól csak 26 másodperccel tért el. A ma érvényes precíz naptárat 1582-ben alkották meg, a Guo Shoujing naptáránál 300 évvel később.

A Songshani Obszervatórium a nemzetközi szakemberek elismerését is kivívta. A neves brit tudós, Josef Needham dolgozatában az emberiségnek tett nagy szolgálatnak nevezte az obszervatórium létrehozását.