 Kínát régóta a "porcelán országa"-ként emlegetik. Az angol nyelven a "china" porcelánt jelent, így Kína megnevezése azt is jelenti, hogy: porcelán-állam. Ez az elnevezés tehát jól kifejezi, hogy mennyire jellemző a hagyományos, hosszú életű kínai porcelán finom művészete az országra. A porcelán előállításának kínai módja és maga az eredmény nem csak az emberek gyönyörködését szolgálja, de mindezeken keresztül kiválóan végig követhető Kína ragyogó történelme is. Ráadásul a porcelán-gyártás megteremtette a világhírű kínai porcelán fővárosát is.
Jingdezhen a kelet-kínai Jiangxi tartomány észak-keleti részén található. Több mint 290 évvel ezelőtt, amikor egy francia pap első ízben járt Jingdezhenben, így ábrázolta barátjának a porcelán keleti fővárosát: Jingdezhen egy dombokkal körülhatárolt alföldön helyezkedik el. A környékbeli hegyekből érkező két folyó találkozik itt egymással, s így alakult ki a több mint egy kilométer hosszú kikötő. A pap szerint, amikor valaki megérkezik a kikötőbe, olyan látvány fogadja, mintha a felszálló füst alkotná a város körvonalát, este pedig a tüzek által körbezárt városnak tűnik. Jingdezhen egy egyszerű gazdasági szerkezetű város, amelyet kizárólag a kézműipar jellemez. A folyók mellé rakták az égetőkemencét, s a kemencék léte miatt alakult ki a település. A porcelán a város lényege, szelleme, élete. Ha eltűnne itt a porcelán, a város neve megszűnne. A másfélmilliós kisvárosban az egymás mellett sorakozó épületek, széles utcák mind-mind a porcelán múltjáról árulkodnak. 
Először 2000 évvel ezelőtt indult meg itt a porcelán gyártása, s érdekes módon a környéken jó állapotban maradt fenn számos ősrégi kemence maradványa. A település eredeti központja a kemence-csoport volt, amely a későbbi város magja lett. Zheng Peng, egy helyi lakos így beszél a környékről:
"Az ősi városrészben egyetlen egyenes utca sem található. A hátam mögött látható egy hajdanában kemence, amely már régen felmondta a szolgálatot. Jól kivehető, hogy a környékbeli építmények mind-mind a kemence köré épültek. Ez a jelenség könnyen felfedezhető a városban, ami azt igazolja, hogy egykor ez a település tele volt kemencékkel."
Az egyszerű néplakáshoz viszonyítva ezek a kemencék hatalmasak, területük helyenként meghaladhatja az ezer négyzetmétert. És ezekben született meg egy-egy finom porcelán. Általában véve a porcelán készítés technológiájának két alapművelete van. A formázás és az égetés. Egy a szakmát jól ismerő mester Wang Fuyan, aki elmúlt már 70 éves, így beszélt:
"Apámtól tanultam a mesterséget, 11 éves koromtól kezdve ezzel foglalkozom. 61 éve ez a munkám. Öt nemzedéken át örököltük és műveljük ezt a mesterséget." 
A nemzedékről nemzedékre terjedő, öröklődő porcelán művészet világhírűvé tette a jingdezheni porcelánt. 2002-ben egy több mint 200 évvel ezelőtt kiégetett piros színű csészét - aukción - 21 millió hongkongi dollárért adtak el. Ez is jelzi, mekkora az értéke az egykor Jingdezhenben gyártott portékáknak, nem ritkán művészi alkotásoknak. Rui Fosheng, a városban található bemutató csarnok munkatársa például elmondta:
Az általuk működtetett csarnok országos viszonylatban a legnagyobb, különleges darabokat őrző múzeum. Több császári dinasztiában készített porcelánok sorát őrzik itt és mutatják be a látogatóknak.
Tudósítónk megtudta azt is, hogy a helyi égető kemencékben a belső téglákat évenként egyszer átcserélik, és a kicserélt téglákat nem pazarolják el, hanem építőanyagnak használják. Jingdezhenben egyébként a helyibeliek számára a porcelán nemcsak gazdagságot és a kultúrát jelenti. Életük szorosan, több szálon is kapcsolódik a porcelánhoz?
|
