 aTianjint rövidítve Jinnak nevezik. Az Észak-kínai Síkság északkeleti részén fekszik, a Hai-folyó öt főbb mellékfolyója itt egyesül, és ömlik a Bo-tengerbe. A Jin és Yuan-dinasztia idején Gunak nevezik. Gu a hajószállítás fontos központja volt. Majd Haijin néven kis várost alakítottak ki, amelyet a Ming-dinasztia elején Tianjinnak neveztek el és megyét hoztak létre a területén. A Qing-dinasztia idején Tianjin Prefekturává lett, 1928-tól kezdődően lett várossá. Jelenleg Tianjin közigazgatása alá 15 kerület és 3 járás tartozik. Tianjin közvetlenül a központi kormány alá tartozik. Összterülete 11 ezer négyzetkilométer. 2002 végén az állandó lakossága 9 millió 190 ezer 5 száz volt. Tianjin Északkelet-Kína legnagyobb ipari városa, benzingyártása jelentős, gazdag tengeri só lelőhelyekkel és jelentős ipari technikai alappal rendelkezik. Tianjin fontos észak-kínai kereskedelmi központ és kikötőváros. Tianjin főbb nevezetességei a következők: a Ninyuan, a Tianhou-park, a Dagukou tüzérségi támaszpont, Ji járás Dule-kolostora, a Nagy Fal Huangyaguan ősi szakasza és a Pansan hegy turista kirándulóhelye, amelyet a Pekingtől keletre emelkedő Első Hegynek neveznek.
Tianjin az észak-kínai Huabei alföld észak-keleti részén, a tengerparton fekszik, pontosabban a Bohaj tengeröböl nyugati partján. A tengerparti városoknak ahhoz az első csoportjához tartozott, ahol megvalósították a külföld felé nyitás politikáját. Korábban az utolsó kínai császári dinasztia, a Qing dinasztia idején Hebei tartomány kormányzója és az úgynevezett külföldtől tanuló iparágak minisztere székelt a városban?s ennek köszönhetően Tianjin Észak-Kína ipari központja és az első kínai ipari bázis lett.
A város fekvése kedvező és számos közlekedési előnye van. Pekingtől mintegy száz kilóméterre délre fekszik. Mivel a vasút hőskorában csak egyetlen észak-déli vasúti tengely volt Shanghajtól Pekingig, ezért Tianjin fontos csomópontként működött a tengelyen. A város közúthálózata is nagyon fejlett, ezt az is bizonyítja, hogy tucatnyi távolsági busz megálló található itt, ahonnan szinte minden észak-kinai tartományba el lehet jutni busszal. Mivel Tianjint átszeli a Hajhe folyó és szomszédos a tengerrel, ezért egyszerre belvizi és tengeri kikötőváros ? itt van Kína legnagyobb mesterségesen épített kikötője.
A város Nankai kerületében fekszik egy mindössze 580 méter hosszú és 7 méter széles régi utcácska. Az utca elején és végén épített bástyák, a császári operaház és a mintegy száz lakás a Qing dinasztia stílusát idézik. Az utca két oldalán 86 bolt sorakozik, amelyekben régi porcelánokat, kalligráfiákat, tusrajzokat, leleteket, teáskészleteket, régi lakberendezési tárgyakat, festőecseteket és papírokat árúsítanak - egyszóval mindent, ami a hagyományos kínai kultúrát képviseli. Az utcán emellett hagyományos szórakozóhelyek, például teaházak, vendéglők találhatók. Az utca két oldalán az épületek falát 1500 tusrajz díszíti, amelyek a különböző dinasztiák idejéből származó hagyományokat és népi legendákat elevenítenek meg. Az utcán több mint 500 szobor is megtekinthető. A látogatók tényleg úgy érzik magukat, mintha a régi Kínában járnának.
Tianjin belvárosában van a Ningyuan nevű park. Azért említésre méltó, mert itt áll Kína legnagyobb pagodája a Zhiyuan. A 9 emeletes pagoda 74.24 méter magas, alaprajza nyolcszögletes. A pagodában lift is van, azon juthatnak fel a magasba a látogatók. Tianjin másik parkja, amely egész Észak Kínában igen híres, az úgynevezett vízi park.

A Peking-Tianjin gyorsforgalmi vasútvonal hossza 120 kilométer. Ezen a vonalon közlekedik Kína saját tervezésű és gyártású, szellemi tulajdonjog által védett gyorsforgalmi vonatja.
A Xinhua hírügynökség jelentése szerint a Peking-Tianjin autópályát július 16-án hivatalosan is átadták, melynek hossza körülbelül 135 kilométer. Ezt három évvel ezelőtt kezdték el építeni. Jelentések szerint ezt az autópályát Peking és Tianjin közösen építette, amely a Közlekedési és Szállítási Minisztérium által tervezett fontos országos projekt, egyben az olimpiai játékok fontos programja is.
A tianjini Hexi kerületen fekvő Xiangjiangdao nevű általános iskola pekingi opera-órájából hallhattak részletet. A diákok felvételről hallgatták a pekingi operát, Pan Xiaotong, az iskola egyik tanítványa a tanár irányításával énekelte a Hongniang című darabot. Tudósítónknak elmondta, hogy már két éve foglalkozik a pekingi operával.
„Érdekel az éneklés és különösen is foglalkoztat az opera története, szövege. Mielőtt hozzákezdek a tanulásához, megismerkedem a szöveggel, a cselekménnyel. Így jobban leszek képes az előadására."
Tianjin várost hagyományosan „a kínai opera szülőföldjének" is szokták nevezni, ezért itt több operaszerető ember él. Néhány évvel ezelőtt több tianjini általános- és középiskolában már beépítették a pekingi operát a zenei tananyagba. Most az iskolákban a diákok nemcsak elsajátíthatják a pekingi operával kapcsolatos ismereteket, hanem megtanulhatják az éneklés technikáját is és több darab előadását. Yang Qiuyue, ének-zene tanár így nyilatkozott:
„A diákok többségét első ízben érinti meg a pekingi opera, ezért a kezdeti szakaszban főleg a DVD-n keresztül mutatjuk be az operát, hogy ezzel növeljük a diákok érdeklődését."
A többi hagyományos művészethez hasonlóan manapság általánosságban a pekingi opera közönségének száma is egyre csökken. Régen, amikor a pekingi opera virágzó korszakában volt, Tianjinben több operaház is működött, de most mindössze csak kettő található. Emellett mivel a pekingi opera szövegei sűrűn kapcsolódnak a történelemhez, a megértéshez a nézőknek is szükségük van bizonyos nyelvi és történelmi tudásra. Valójában a Xiangjiangdao általános iskolában, ahol már népszerűsítik a pekingi operát, még nem minden diák szereti az operát.

Vajon hogyan oldják meg ezt a feladatot? Liu Lianqun, tianjini opera-szakértő úgy nyilatkozott, hogy korábban nem fordítottak nagy gondot a pekingi opera hagyományainak átörökítésére és népszerűsítésére. Most a világ több országában már beépítik a hagyományos kultúrát az oktatásba. Ebből a szempontból kiindulva a pekingi opera tanítása az általános- és középiskolákban ugyancsak jó példa és kedvezően hat a nemzeti kultúra terjesztésére.
|