A bárány- és lepénylevesnek érdekes története van. A legenda szerint több mint ezer évvel ezelőtt a Song-dinasztia első császára - még császárrá avatása előtt - fiatal korában Chang'an város utcáin kóborolt. Chang'an a mai Xi'an. Egy nap a fiatalember fázott és éhes volt, de csak két darab párolt kenyere volt, olyan szárazak, hogy le sem tudta nyelni ezeket. Az utcasarkon megpillantott egy birkahúst árusító boltot, ahol épp bárányhúst főztek. A bolt gazdája meglátta a szegény fiatalembert, apró darabokra tépte a kenyeret, amelyekre egy kanál forró báránylevest mert. A forró bárány- és lepényleves kiűzte a hideget a fiatalember testéből.

Tíz év elteltével, az időszámítás szerinti 960-ban a fiatalemberből császár lett. Egyszer körútján elhaladt a birkahúst árusító bolt mellett, és visszaemlékezve a tíz évvel ezelőtt történtekre azt parancsolta a bolt gazdájának, hogy főzzön bárány- és lepénylevest. Nosztalgiával fogyasztotta a párolt kenyeret, s a császár nagyon dicsérte a gazdát, és sok ezüstöt adott neki. Szájról szájra járt a történet, idővel pedig a bárány- és lepényleves lett Chang'an város leghíresebb étele. Több mint ezer év telt el azóta, de a bárány- és lepényleves máig Xi'an város legjellegzetesebb és legízletesebb étele.

Bai Jianbo Shaanxi tartomány gasztronómiával foglalkozó szövetségének alelnöke helyi kincsként számolt be a bárány- és lepényleves elfogyasztásának módjairól.

„A bárány- és lepénylevest négy módon szokás fogyasztani: a lepényt beáztatva - leves nélkül, pici levesben, bő levesben, vagy a lepényt és levest külön-külön fogyasztva."

Egy tányér bárány- és lepényleves négyféleképpen fogyasztható, és ez a finom étek fontos szerepet játszik a helyiek életében. Zhang úr, egy xi'ani lakos mondja el gondolatait.

„Gyermekkoromban szüleimmel és öcsémmel filmet néztem. A moziban volt egy bárány- és lepénylevesre specializálódott étterem. Először kenyeret vettünk, s a film közben azt majszoltuk. A film után a maradék kenyérrel bárány- és lepénylevest ettünk, miközben a filmről beszélgettünk. Nagyon kellemes volt a hangulat."

Chen Zhonag, Shaanixi tartomány írója a következőket mondta az ételről.

„Xi'anról az embernek először a bárány- és lepényleves jut az eszébe. Xi'anban sok íróbarátomat láttam vendégül, közülük többen nagyon meghatottak, mert amikor meg akartam hívni őket, azt javasolták, hogy együnk együtt egy tál bárány- és lepénylevest, mert annál kellemesebbet el sem tudnak képzelni. A bárány- és lepénylevesnek különleges varázsa van."