1978 decemberében a KKP 11. Központi Bizottságának harmadik plenáris ülésén kialakult a KKP második generációs vezetői kollektívája, élén Teng Hsziao-pinggel. 1982 szeptemberében Pekingben megtartották a KKP 12. kongresszusát. A kongresszus megnyitóján Teng Hsziao-ping előterjesztette, hogy a marxizmus általános igazságait Kína konkrét gyakorlatával összekapcsolva, Kína a saját útját járva építi a kínai típusú szocializmust. A KKP 12. Központi Bizottságának első plenáris ülésén Teng Hsziao-pinget a KKP KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának tagjává választották. A központi bizottság tanácsadói bizottságának első plénumán pedig megválasztották a bizottság vezetőjévé. A 6. kínai Országos Népi Gyűlés 1983 júniusában első ülésén Teng Hsziao-pinget a Kínai Népköztársaság Központi Katonai Bizottságának elnökévé választották.

A KKP 11. Központi Bizottsága harmadik plenáris ülése után Teng Hsziao-ping megalapította és tovább fejlesztette a kínai típusú szocializmus építésének elméletét. Teng Hsziao-ping elméletében tudományosan kifejtette a szocializmus lényegét és első ízben válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek arra irányultak, hogy Kína, mint a gazdaságilag és szellemileg még nagyon elmaradott ország hogyan építi, szilárdíthatja meg és fejlesztheti a szocializmust. Teng Hsziao-ping úgy vélte, hogy Kína csak az szocializmus kezdeti szakaszában van, s ennek alapján kell kidolgozni minden célkitűzést és tervet. Az ő erre vonatkozó elméletének megfelelően a KKP 13. kongresszusán kidolgozták azon alapvető irányvonalat, amely szerint megszüntetik az osztályharc programját, felszabadítják a gondolkodásmódot, keresik az igazságot a tényekben, egységbe tömörülve építik a jövőt és a kormány munkájának hangsúlyát a gazdaságfejlesztésre helyezik. Ragaszkodnak a négy alapvető elvhez, megindítják a reformot és a külföld felé nyitást. Rámutatott arra, hogy a szocializmus alapvető feladata a termelőerő fejlesztése. Az egész pártnak teljes erővel kell munkálkodnia az ország korszerűsítésén, a modernizáció megvalósításán. A kínai modernizáció megvalósításához a kulcs a tudomány és a technika fejlesztése. A tudomány és a technika az elsőszámú termelőerő. Az oktatás pedig alapvető ügye egy nemzetnek. Teng Hsziao-ping megtervezte a kínai modernizáció alapvető megvalósítására vonatkozó fejlesztési stratégiát. E szerint a célkitűzés a 20. század 80-as éveitől a 21. század közepéig terjedő időszakra szól, és három lépéssel valósul meg. Teng ezen kívül előterjesztette, hogy elő kell segíteni a szocialista társadalom termelő erejének erősödését, a szocialista ország komplex erejének növelését, és az ország népe életszínvonalának emelését. Támogatta és elősegítette a falvak reformját, a reform központjában álló városok átfogó reformját, és rögzítette, hogy a reform Kína második forradalma. Előterjesztette, hogy a szocialista Kínában bevezetik a piacgazdasági rendszert.