Teng Hsziao-ping annak érdekében, hogy megoldja a hongkongi, makaói és tajvani kérdést, és megvalósítsa hazánk békés egyesítését, a kínai gyakorlatnak megfelelően először előterjesztette az „egy ország, két társadalmi berendezkedés" koncepciót. Teng ezzel nagyban hozzájárult Hongkong és Makaó sikeres visszatéréséhez az anyaországához.

Teng Hsziao-ping független és önálló külpolitikát terjesztett elő, és szorgalmazta, hogy a békés egymás mellett élés öt elvének alapján hozzanak létre új külkapcsolati és gazdasági rendszert. Az ő vezetésével Kína diplomáciai kapcsolatot létesített az Egyesült Államokkal, baráti szerződést kötött Japánnal, helyreállította az ország kapcsolatát a volt Szovjetunióval és a két part közötti viszonyt, fejlesztette és megerősítette a baráti kapcsolatokat a szomszédos országokkal, valamint a harmadik világ országaival. Élete során komoly erőfeszítéseket tett a kínai diplomácia átalakításáért, egy modern Kína kiépítéshez szükséges kedvező nemzetközi környezet megteremtéséért, valamint a világbéke védelméért.

A 80-as és a 90-es években nagy politikai változások mentek végbe belföldön és külföldön egyaránt. A párt és a kormány Teng Hsziao-ping, valamint más volt kínai idős vezetők határozott támogatásával, a népre támaszkodva, a négy alapvető irányvonalhoz ragaszkodva, ugyanakkor a gazdasági építésre központi feladatként tekintve, a reform és nyitás politikáját folytatva kiállta a nehéz időszak próbáját, megvédte az ország szuverenitását, méltóságát, biztonságát és stabilitását.

1989 novemberében megtartották a KKP 13. Központi Bizottságának 5. plenáris ülését, melyen Teng Hsziao-ping lemondott utolsó tisztségéről, azaz a Központi Katonai Bizottság elnöki tisztéről. 1978 decemberében a KKP 11. Központi Bizottságának harmadik plenáris ülésén kialakult a KKP második generációs vezetői kollektívája. Ez a kollektíva Teng Hsziao-ping vezetése alatt zökkenőmentesen oldotta meg az átmenetet. Ezzel Teng Hsziao-ping kulcsfontosságú szerepet játszott a párt és az ország stabilizációjának fenntartásában.

Teng Hszao-ping miután nyugdíjba ment, továbbra is gondoskodott a párt és az állam ügyeiről, törődött az ország fejlődésével, építésével. 1992-ben szemleutat tett a Kína déli részén fekvő Wuchangban, Shenzhenben, Zhuhaiban, Sanghajban, valamint más városokban, és fontos beszédeket mondott útja során. Beszédeiben összegezte a kínai reform és nyitás politikájának végrehajtása óta szerzett alapvető tapasztalatokat, és elméletek formájában reagált egyes fontos kérdésekre. A szemleút során mondott beszédeivel és a Kínai Kommunista Párt 14. kongresszusának megtartásával a kínai reform és nyitás, a kínai modernizáció új szakaszába lépett.