 Peking történelme háromezer éves múltra tekint vissza, és mint főváros is több mint 850 éves. Peking a feudális dinasztiák idején közel 1000 éven át szolgált fővárosként, vagy másod-fővárosként. A régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy az ősemberek körülbelül, egymillió évvel ezelőtt már éltek ezen a földön. A mintegy 4-500000 évvel ezelőtt élt „Pekingi előember", aki Peking közelében Zhoukoudian környékén élt, akkor már rendelkezett az ember alapvető jellemvonásaival, kiegyenesedett, egyszerű szerszámokat készített és használt, s tudta, hogyan kell bánni a tűzzel.
A várost nyugatról a Taihang-hegység, északról a Yanshan-hegység, kelet és dél felől pedig az észak-kínai alföld határolja. Az időszámításunk előtti második évezred végén a mai Peking délnyugati részén lassanként kereskedő-várossá terebélyesedő piac és kompkikötő állt, amely az észak-déli szállítási útvonalak fontos csomópontja volt.
Időszámításunk előtt 1045-ben Peking már a Ji és a Yan-birodalom fővárosa volt. Ezt a státuszát további 900 évig, a Qin-birodalom létrejöttéig megőrizte. Az időszámítás szerinti 938. év óta Peking egymás után a Liao- a Jin- a Yuan, a Ming- és Ching dinasztia székhelye volt. A hatalomban soron következő császári ház, a Tangok alatt ismét új neve lett: távoli helytartóság, azaz Youzhou. A birodalom a 10. században két részre szakadt. Az északi utódállam, élén a Liao-dinasztiával. A déli országrész fővárosává Nanjing települést fejlesztették. A 12. században a Jin-császárok elődeiknél is nagyobb építkezésekkel bővítették a várost, amit ekkor Zhongdunak hívtak. A Marco Polo-híd is ekkor épült.
Az észak-kínai alföldön fekvő egykori és leendő főváros gyakran esett mongol és más törzsek támadásainak áldozatául. Dzsingisz kán 1215-ben Peking területén alapította meg Dadu nevű székhelyét. Unokája, Kubiláj kán 1279-ben egész Kína fölött megszerezte az uralmat, megalapítva a Yuan-dinasztiát. A birodalom fővárosa a Marco Polo által is meglátogatott és az Utazások című művében csodálattal emlegetett Dadu maradt. Miután kitört a Zhu Yuan-zhang vezette parasztlázadás és felkelők győzedelmeskedtek, a 14. században a Ming-dinasztia került hatalomra. A fővárost egy rövid ideig Beipingnek nevezték. Ez idő alatt épült meg a Tiltott város. 1406-ban kezdték az Ég Templomával építeni. A főváros mai nevét - Beijing - is ekkor, tehát a 15. században kapta. A 16. században a város déli irányban terjeszkedett. A mandzsu invázió és a Qing-dinasztia 17. századi megalapítása után Peking a világ egyik legnagyobb városává nőtt.
A régi Nyári palota 1860-ban megsemmisült, a 20. század fordulóján, a bokszerlázadás leverése után 1911-ben véget ért a császárság Kínában. A főváros neve ismét Beijing, vagyis Peking lett. 1949 óta a Kínai Népköztársaság fővárosa .
A főváros ma az ősi és a modern Kína együttélésének jelképe. Területe1e 2007-ben 16 ezer 410 négyzetkilométer volt, lakosainak száma megközelítette a 17 milliót. Köztük több mint 480 ezer a nemzeti kisebbséghez tartozik. A Tienanmen tér, a Tiltott Város, az Ég Temploma és a Nyári Palota a múlt dicsőségét testesítik meg.
A város rendezett, ha a térképre pillantunk, láthatjuk, hogy rácsos szerkezetű főútjai egyenesek. Így a főútvonalon található fontosabb helyeket könnyű megtalálni.
|
