Szecsuan tartományban, amelyet a közelmúltban földrengés sújtott, található a nevezetesen szép Jiuzhaigou és a Huanglong tájegység. A tartomány e két tájegységét az ENSZ UNESCO szervezete 1992-ben vette fel a természeti világörökségek listájára.

A Min folyó azaz a Minjiang vájta Jiuzhaigou - magyarul kilenc falu - völgyében valóban kilenc tibetit falu bújik meg. A völgyen kristálytiszta tavak és vízesések láthatók.

A Huanglong tájegység, amely 130 kilométerre fekszik a Jiuzhaigoutól, egy 4 kilométer hosszú, világossárga mészlerakódással bevont völgyben fekszik, amelyben több kisebb-nagyobb színes hegyvidéki tavacska látható. Tehát a víz a tájegység lelke. Szerencsére a földrengés a két turisztikai helyet nem károsította, s a földrengést követően nem sokkal megkezdték itt a turistákat fogadni. Talán önök közül vannak olyanok, akik már jártak a tartomány e két csodálatosan szép vidékén. Műsorunkban később ezekről részletesebben is lesz szó. Most térjünk vissza Szecsuan tartományra.

Szecsuan tartomány Kína északnyugati részén terül el, területe 480 ezer négyzetkilométer, lakossága majdnem 88 millió.

Mivel a tartományt a tenger fölött 1000 és 4000 méter magas hegyek veszik körül, ezért azt a részt, ahol fekszik medencének is nevezik. A Szecsuani-medence Kína 4 legnagyobb medencéjének egyike, alapterülete 170 négyzetkilométer. A tartomány északon Qinghai, Gansu és Shaanxi tartománnyal, keleten Chongqinggal, a tartományi jogú várossal, délen Guizhuo és Yunan tartománnyal, nyugaton a Tibeti Autonóm Területtel határos.

A keleti és déli területek 300 méteres tengerszint feletti magasságon terülnek el, ahol nedves, ködös szubtrópusi az éghajlat, míg a nyugati, 3000 méter fölött fekvő fennsíkon napos, hideg magashegyi éghajlat uralkodik. A nem itt élő emberek közül sokan fejfájást érezhetnek az oxigénhiány miatt.

Északon a Minshan-, a Longmen-, a Michang- és Daba-hegység csúcsai sorakoznak, keleten a Wushan, nyugaton a Shaluli, a Qionglai és a Daxue vonulata emelkedik.

A tartományban eddig 132 bányát tártak fel, többek közöttük nikkel, foszfor vas, szén, mangán, só, arany, réz, és csillámpala készletei jelentősek. Kőolajat és földgázt is termelnek a tartományban.

Turisztikai szempontból a közel 3100 méter magas Emei-hegy és buddhista templomai, a taoista központként ismert Qing-cheng-hegy, valamint a Leshanban található óriás Buddha említendő első helyen.

Öt gabonaféle, azaz a rizs, a szója, a búza, az árpa és a köles jellemzi a tartomány mezőgazdasági termelését. A tartomány hazánk legjelentősebb rizstermelője. Ezek mellett fontos terméke többek között az édesborgony, a cukornád, a tea, a dohány, a hernyóselyem, a nyerslakk és számos gyümölcs.

A tartományban több nemzetiség, a han, a yi, a tibeti, a miao, a hui és a qiang él. A tartomány keleti része a világ legsűrűbben lakott területe, míg a nyugati, nehezen megközelíthető hegyekben igen alacsony a népsűrűség.

A tartomány székhelye Chengdu, melynek történelme két és félezer éves múltra tekint vissza.