Lefényképezte: Zhou Huiwen

Mielőtt elindultam Pekingből Tibet felé, sok gondolat járt a fejemben. Aggódtam, hogy majd nem tudom megszokni a magaslati körülményeket, a több mint 4000 méter magasságban tapasztalható oxigénhiányt, de nagy várakozással tekintettem a csodálatos táj és a misztikus vallási kultúra megtapasztalása elé.

Délután fél négykor szállt le a repülőgép, és azonnal éreztem is, hogy joggal aggódtam: nem csak az izgatottság miatt vert hevesebben a szívem. De szerencsére ez nem akadályozott meg abban, hogy kíváncsisággal telve vegyem szemügyre, hova is érkeztem. A reptértől Lhászába vezető úton sok érdekes dolgot láttam: jakokat és vadkacsákat, melyek szemmel láthatóan jól érzik magukat a szennyezéstől mentes vidéken.

A mai tibeti utunk első napja, mely alapvetően akklimatizációval telik, hogy később frissen tudjunk nekiugrani a munkának. Még csak Lhászában sem néztünk körbe; az egyetlen alkalom, hogy kimozdultunk az ebéd volt, amit egy szecsuani étteremben fogyasztottunk el. A helyiek 95%-a tibeti, a többi itt élő 80%-a pedig han nemzetiségű, akik a Tibettel határos Szecsuan tartományból települtek át.