Ez évtől Kínában megemelték a segélyhatárt, ami azt jelenti, hogy nőtt a minimális éves jövedelem határa, ami alatt segély adható. Minden olyan rászoruló vidéki részesülhet segélyben, aki a létminimum alatt él, vagy e körül alakul a jövedelme. Emellett határozottan gondoskodnak arról, hogy a rászorulók még inkább képesek legyenek saját magukról gondoskodni. Elemzők szerint ez a felzárkóztatási politika növelheti a segélyben részesülők körét és javíthatja a szegény vidékiek életkörülményeit, megszilárdíthatja a felzárkóztatás eddigi eredményeit.

A nyolcvanas években elkészített előírás szerint azok számítottak abszolút szegényeknek, akiknek az éves jövedelme nem érte el a 786 jüant. Nem részesülhettek segélyben azok a kisjövedelműek, akiknek az éves jövedelme 786 és 1067 között mozgott. Az abszolút szegények és a kisjövedelműek túlnyomó része falun él. Az utóbbi évek óta a kínai gazdaság gyors fejlődésnek indult, az emberek életszínvonala is nagymértékben emelkedett, ezért szükségessé vált a segélyhatár emelése.

A múlt év végén a kínai kormány bejelentette, hogy emelik a segélyhatárt. Ennek értelmében az 1067 jüannál alacsonyabb éves jövedelemmel rendelkezők is kaphatnak segélyt. Az új támogatás előírásainak köszönhetően Kínában a segélyben részesülők száma közel 30 millióval nőtt. A kínai kormány azt is vállalja, hogy prioritásként kezeli azt, hogy a rászorulók még inkább képesek legyenek saját magukról gondoskodni.

Fan Gang, a Kínai Nemzetgazdasági Kutatóintézet vezetője szerint a kormány fellépése kibővítette a felzárkóztatási politika kedvezményezetteinek körét, hozzájárul a falusi szegény réteg életszínvonalának emeléséhez és a felzárkóztatás vívmányainak megszilárdításához. A különböző szintű kormányzatoknak több munkalehetőséget kell teremteniük a falusi szegények számára, különösen szakmai tudásuk fejlesztésében kell őket segíteni.

„A fejlődés és a szegénység felszámolása vonatkozásában a munkalehetőségek megteremtése rendkívül fontos. A felzárkózási programnak főleg a foglalkoztatás fejlesztését kell szolgálnia. Meg kell teremteni a feltételeket a kevésbé képzettek foglakoztatása érdekében. Vidéken a falusi felzárkóztatás során nem csak a segélyezésre kell koncentrálni, hanem még több munkahelyet kell teremteni. A szakmai képzés és oktatás égetően fontos feladat az ország fő munkaerejét adó vidékiek számára. Ezért vidéken fejleszteni kell a szakmai képzést és az oktatást a falusi dolgozók szakmai képesítésének javítása és jövedelmük emelése érdekében" - jegyezte meg Fan Gang, a kutatóintézet vezetője.

A Guangxi Zhuang Autonóm Területen él a legtöbb nemzeti kisebbség Kínában. Itt sok a szegény is. Az utóbbi évek óta szakemberek különböző csoportjai szakmai képzést nyújtanak a falvakban vagy a családoknál, megismertetik a helyieket a földművelés, a kertkultúra és az állattenyésztés új módszereivel.

„A szakmai képzés előtt csak rizst és kukoricát termesztettem. A tanfolyam után nem csak gabonafélékkel, hanem cukornáddal, kultúrnövényekkel, kerti terményekkel is foglalkozni kezdtem, ezért jövedelmem is nőtt" - mutatott rá egy paraszt, Nong Jiankuan, aki részt vett a szakmai képzésen.

Jiang Xiaohua, a kínai kormány alá rendelt felzárkóztatási és fejlesztési csoport irodájának szóvivője szerint a kormány nagy erővel támogatja a falusi ipar fejlesztését, ami nemcsak hogy a szegény vidékek gazdasági fejlődését teszi lehetővé, hanem több munkahelyet is teremt a falusi dolgozóknak, és hozzájárul jövedelmük emeléséhez. A kormány nagy energiát fordít a szegény vidékek infrastruktúrája fejlesztésének és a helyi adottságoknak megfelelő iparágak előre vitelének. Erről szólva a következőket szögezte le.

„Aktívan támogatják szegény vidékeken a kulcsfontosságú vállalatok fejlődését. Ösztönzik a keleti országrészekben működő vállalatok befektetéseit a szegény vidékeken. Felkarolják a szakosodott mezőgazdasági szervezetek kibontakozását és a falusi nagyüzemi gazdálkodást."