Kína a világ legnagyobb agrárországa. Csak Henan tartomány lakossága megközelíti a 100 milliót. Ez az ország legnagyobb mezőgazdaságra épülő tartománya. Henan parasztjai szorosan kötődnek a földhöz.

Látogatásunkkor nem volt munka a földeken, így a 62 éves Zhang Guitian egy kicsit tudott pihenni, ám ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor semmittevéssel telnek a napjai; gyakran kimegy a szántóföldjére körülnézni. Az utóbbi két évben bő termés volt, ráadásul az állam elengedte a mezőgazdasági adót, mi több, évente támogatás biztosításával is ösztönzi a parasztokat földművelésre. A változásnak igen örül az idős ember.

„Nagyon boldogok vagyunk, hiszen van ennivalónk és pénzünk is, mindenünk megvan. A földön búzát, édes krumplit, gyapotot, szezámot, kölest és még sok minden mást termesztünk."

Jövő hónapra esik a búza betakarítása, amikor is a bácsi számít lánya hazatérésére.

„A lányom a falun kívül vállalt munkát, s még akkor is hazajön az aratásra, ha tudja, hogy így havi 1800 jüantól esik el. A munka befejeztével ismét visszatér a kantoni élelmiszergyárba, ahol dolgozik."

Ez a kis történet nagyon is jellemző Dengzhoura. A helyi fiatal parasztok a városban keresnek állást, ám a nagy mezőgazdasági munkák idején szakítanak időt az otthoni teendőkre is. Nem pontos statisztikai adatok szerint manapság Kínában a parasztság fele a falvakon kívül is vállal munkát.

Hetente egyszer elmegy a bácsi a falu piacára, ahol eladja a gabonáját, a szezámot és a paprikát. Igen nagy jelentőséggel bír a helyi piac a parasztság számára. Elég elszórtan élnek, így a piac jelenti az értékesítés leghatékonyabb módját.

„A föld aranyat ér. Ez hozza a pénzt. A megtermelt búzából félrerakjuk a nekünk szükséges mennyiséget, a többit pénzre válthatjuk. A gyapot, a szezám, a sárgabab, meg a köles - mi ez, ha nem pénz?! Mindenünk a föld!"

A 40 éves Wang Dezheng saját bőrén érezte, hogy mennyire igaz, amit Zhang bácsi mesélt. A településről sokan utaznak el, hogy máshol keressenek munkát, sőt sok esetben az egész család útra kel, és így parlagon maradt a földjük. Wang Dezheng jó üzletet látott a földek bérbe vételében. Jó volt az elképzelése, ám egyszerre 40 hektárt vett bérbe, ami 6000 jüanos beruházás volt. Bizony ez sok nehézséggel járt. Ahogy erről mesélt, szinte könnybe lábadt a szeme.

„Végigjártam a rokonaimat, a barátaimat, és mindenhol tartottam a markom, hátha kapok kölcsön. Semmi pénzem nem volt, így nem is csoda, hogy kevesen bíztak meg bennem. Talán azt gondolták, hogy megszököm a pénzükkel, amit sohasem látnak viszont. Kilátástalannak tűnt a helyzetem. Ne is beszéljünk ennyit a múltról, mert ilyenkor nem is tudok másra gondolni."

Szerencsére a mezőgazdasági hitelbank kisegítette Wang Dezhengot. Az első évben bő termést aratott búzából. A második évben szezámmagot vetett, melynek hozama még a búzáét is felülmúlta.

„A föld extenzív művelése jó megélhetést nyújt. Gépekkel szántok, ami nagyon megkönnyíti a munkát. Azóta újabb földeket béreltem, mert tudom, hogy megművelésük nem lesz gond. A búzát a malomnak adjuk el, a kukoricát takarmányozásra használjuk. Hálával tartozunk a földnek, hiszen megélhetést nyújt."

A előnyös döntés nem minden esetben jelent hasznot. Zhang bácsival ellentétben a mezőgazdasági adó eltörlése Wang Dezhengnek nem hozott hasznot.

„Tulajdonképpen igen rosszul érintett a mezőgazdasági adó felszámolása. Hogy miért? Mert szomszédjaim sorban kérik vissza bérbe adott földjeiket."

A mezőgazdasági adó felszámolásával egy időben a városokban munkát vállaló parasztok közül sokan a hazaköltözés mellett döntöttek. Wang Dezheng a bérbe vett földjének egynegyedét veszítette el. Ennek dacára az elmúlt években felgyülemlett tőkéjét befektette; disznótartásba és búzaliszt-feldolgozásba fektette a pénzét, ami jó döntésnek bizonyult.

„Egyre bátrabb vagyok! A búza eladásából származó bevételemet disznótartásba fektettem. A tervem az, hogy létrehozok egy tízezres disznótelepet, és ebbe az irányba fejlesztek."

Wang Dezheng a tavalyi évben egy búzaliszt-feldolgozó üzemet alapított, amivel megoldódott a betakarított búza értékesítése, és feldolgozása. Mivel egyre szerteágazóbb tevékenységet folytat, már nem volt elegendő egy vezető. Hazahívta a városban dolgozó két fiát, akik a két üzem igazgatói lesznek. Wang Dezheng fontolóra veszi, hogy két fiát falujában tartja, hiszen jövőjük érdekében minél inkább ki kell használni a föld adta lehetőségeket.

A változékony piac kiismerése érdekében Wang Dezheng vett egy számítógépet, és így már tud az interneten is tájékozódni. Habár lassan gépel, az esze gyorsan vág.

„Az interneten azonnal tudomást szerezhetek arról, hogy más tartományok piacán hogy áll a disznóhús és búza."

Dengzhengban nem kevés olyan paraszt van, akik Wang Dezhenghez hasonlóan a földből gazdagodtak meg. A városokban munkát vállaló dengzhouiak látván, hogy mások milyen jól boldogulnak, szintén hazatérnek. Öt évvel korábban a harmincas éveiben járó Li Weidong tíz év után tért haza a városból, és alapított egy kekszgyárat szülőföldjén.

„Gyáram éves forgalma meghaladja a tízmillió jüant, a nyereség pedig több mint hárommillió jüan. Negyven embert foglalkoztatunk."

Liu Chaorui helyi kormányzati tisztviselő szerint a kormányzat arra ösztönzi a városban munkát vállaló dengzhouiakat, hogy ott tanulják ki a technológiát, és szülőföldjükön hasznosítsák a megszerzett tudást. „Dengzhouból majdnem 400 ezer paraszt vállalt munkát a városokban. Vannak, akik menedzserként dolgoznak visszatérésük után. Ők a faluban indított vállalkozásukhoz támogatást is kapnak, különösen a telekhasznosításhoz és a projektek indításához. Másfelől igyekszünk egyszerűsíteni az ügyintézést, hiszen a magánszféra részére egy közigazgatási és illetékhivatalt hoztunk létre, ahol mindent el lehet intézni, beleértve az engedélyeket és eljárásokat. Ehhez jön hozzá az anyagi támogatás."

A szülőföldjén saját vállalkozást indító Li Weidong a járásbeli városban vett lakást, és autója is van. A faluban dolgozik, este pedig a városi lakásában pihen.