Húsz évvel ezelőtt, amikor a kínaiak nagy részének még gond volt az étkezés és lakás, természetesen nem sok gondot fordítottak a szabad idejük színesítésére. A legtöbben a könyvolvasást, a rádiózást vagy a sakkozást választották szórakozásul. Húsz év elteltével, a kínai gazdaság dinamikus és gyors ütemű fejlesztésével az emberek életszínvonala nagymértékben emelkedett, aminek eredményeképpen a szabadidő eltöltési módja is sokban változott. A munka utáni élet egyre fontosabb szerepet játszik az emberek mindennapjaiban, hisz' a szabadidejükben végzett tevékenységük is segítik önmaguk és a saját értékeik megismerését.
A 33 éves Lu Tongzhou egy magazin szerkesztőségében dolgozik, már kisgyerek korától nagyon szeret utazni és véleménye szerint nagy különbség van a mai és a korábbi utazási lehetőségek között.
„Amikor iskolába jártam, nem voltak jók autópályák, nem tudtuk a repülőjegyet megfizetni, amikor pedig vonattal utaztunk is csak ülőhelyre szóló jegyet vettünk. Ma már a pénz nem gond, és az utazás értelme is megváltozott."
Mit a változás Lu Tongzhou szerint? A változás az, hogy a múltban az emberek azért utaztak, hogy az út során szép tájakban gyönyörködjenek, míg a mai utazásoknak már több célt szolgálnak. Lu Tongzhounak például az utazás a szabadtéri sportolását segíti. A fiú imádja az extrém sportokat, például hegymászást, jéghegymászást és hosszú távú, a nehéz teherrel történő távgyaloglást.
„2002-ben kezdtem a hegymászást, eddig öt hóborította hegyet másztam meg, köztük három 6000 méteres. Az idén július 9-én sikeresen feljutottam a Mushitage nevű csúcsra, amely Hszincsiang-ujgúr Autonóm Területen fekszik. A hegyet a jéghegyek apjának nevezik, magassága 7546 méter. Aki ezt a magasságot eléri, élvonalbeli sportolónak tekinthető."
Négy évvel ezelőtt Lu Tongzhou a délnyugat-kínai Szecsuan tartományba utazott, s a szegény hegyi falvakban is járt. Látta a hegyekben élő szegények helyzetét, s miután visszatért a városba, az internet segítségével könyv-adományozási programot indított a szegény hegyi gyerekek támogatására. Az adományozási program eredményes volt, s végezetül több mint 200 iskolába jutottak el az adományok. Lu Tongzhou azóta újabb hasonló programokat szervezett. Emiatt büszke is magára.
„Az utazás során csatlakoztam ezekhez a jóléti programokhoz, amiből sokat tanultam."
Wang Qiqi 26 éves lány, egy nagy állami vállalatnál dolgozik. A szabad idején hétvégi francia nyelvórára jár. Qiqi osztálytársai között vannak egyetemisták, de a legtöbben felnőttek, idősebb asszonyok és férfiak is találhatók. Qiqi elmondta, a tanulás ma már a szabad idő eltöltésének egy formájává vált.
„Amikor beszélgettem a barátaimmal, egyetemi osztálytársaimmal vagy kollégáimmal, azt vettem észre, hogy majdnem minden ismerősöm valamit tanul a szabad idejében. Úgy tervezem, hogy a francia nyelvtanfolyam után egy másik órára jelentkezem, folytatom a tanulást. Még fiatal vagyok, sok a szabad időm, ha most többet tanulok, ez talán a jövőmet is kedvezően befolyásolja."
Valójában a francia nyelvet Wang Qiqi a munkájához nem használja, s csak azért tanul franciául, mert érdekli.
„Érdeklődöm a francia kultúra iránt, a francia nyelv elsajátításával könnyebben tudom a francia kultúrát megismerni."
Qiqi elmondta, múltban az emberek csak azzal a céllal tanultak idegen nyelvet, hogy külföldön könnyebben megértessék magukat, vagy munkát kerestek a határon túl, esetleg előléptetésre vágytak. Ma már sok ember pusztán érdeklődésből tanul külföldi nyelveket, a tudását akarja bővíteni, tehetségét szeretné kibontakoztatni.
Ahogy Qiqi mondta, az életszínvonal emelkedése során az emberek az élet minőségét és színességét is egyre jobban megismerik. Qiqi-hez hasonlóan manapságban sokan különböző képzési órákra járnak szabad idejükben, a külföldi nyelv tanulása mellett hangszereket, fényképezést, táncot, jógát, virágkötészetet, vagy például teaművészetet tanulnak sokan, különböző tanfolyamokon, iskolákban.
Lu Tongzhoutól és Wang Qiqitől eltérően használja ki a szabadidejét Li Yongfeng, aki úgymond: társadalmi szolgáltatással foglalkozik a szabad idejében. A pekingi Lugu elnevezésű lakótelep szolgáltató központjában a 37 éves Li Yongfeng az igazságügyi szolgáltatási osztály vezetője. Amióta a központ megalakult 2004-ben, Li Yongfeng önkéntesként jelentkezett és azóta szolgál a központban fizetés nélkül. Munkatársaival rendszeresen tanácsokat ad az érdeklődőknek.
„Az idén áprilisban a helyi iskolában például órát szerveztünk az olimpiai törvényekről. Fotókiállítást szerveztünk a diákoknak a közlekedésbiztonságról, a tűzvédelemről és érdekvédelmi ismereteket oktattunk."
Nemrégiben egy 80 év fölötti idős házaspár lakását elfoglalta a rokona, s az öregek nem tudták, hogyan tudnák visszaszerezni a lakást. Kéréssel fordultak Li Yongfenghez. Végül Li segítségének köszönhetően jogi úton sikerült visszaszerezni a lakást, ami miatt az idős pár hálás neki. Li Yongfengre is jó hatással voltak a történtek, mert az ügy elintézése során sikerült bizonyítnia rátermettségét. Li példáját követve, az ő hatásának köszönhetően egyre többen csatlakoztak az önkéntes szolgáltatók csoportjába, s eddig a Lugu lakótelepen a regisztrált önkéntes szolgálók száma már elérte a hatszázat.
A hároméves önkéntes szolgáltatási munkájára Li Yongfeng joggal büszke.
„A szabadidőmet nem szórakozással, hanem jóléti szolgáltatással hasznosítom, ami örömet, sikerélményt jelent a számomra."
|