Az északi nomád népek kiválóan értettek a hadakozáshoz és szorongatták a déli uralkodókat. 383-ban az északon uralkodó Fu Jian elérkezettnek látta az időt az ország déli részének lerohanására és nagy hadsereg élén a mostani Anhui tartományban lévő Fei folyó északi partján sorakoztatta fel csapatait. A hatalmas erejű ellenség láttán Xie Xuan, a déli hadsereg vezére üzenetet küldött Fu Jiannak " A folyó nem csatatér, ha mertek egy kis helyet biztositani nekünk, készek vagyunk átkelni a folyón és a másik parton döntő csatát vivni veletek. " Fu Jian bizott csapatai erejében, utasitást adott, hogy a parton állomásozó előhadak vonuljanak hátra 5 kilóméterre. Közben azonban az északi hadseregbe küldött déli kémek elhiresztelték: " A déli hadsereg megverte csapataink előhadát, gyorsan meneküljünk. " A déli hadsereg közben partraszállt, és felsorakozott a csatára. Az északi csapatok megzavarodtak, katonáik tényleges vereségnek hitték a dolgot, igy a derékhad is egyre gyorsabb ütemben hátrálni kezdett. A déli hadvezér pedig parancsba adta: " Hátunk mögött a folyó. Nincs hova hátrálnunk. Vagy győzelem vagy teljes pusztulás." Ebben a helyzetben pszichológiailag átbillent a mérleg nyelve. Az egyébként gyenge déli hadsereg erőteljes támadást indított, miközben az északi csapatok szinte ellenállás nélkül eszeveszett menekülésbe kezdtek. Annyira megijedtek, hogy az éjjeli madárhuhogás és szárnycsapkodás is felébresztette őket. Menkülés közben minden füszálban, minden fában ellenséget láttak. Innen ered a közmondás, hogy "Te fűben-fában ellenséget látsz" - vagyis túl sötéten itéled meg a helyzetet. Van egy másik ehhez hasonló közmondás is: " Annyira fél, hogy maga előtt farkast, maga mögött pedig tigrist lát"

Egyébként ez a csata ragyogó példája a gyengébb győzelmének egy erős ellenség fölött. A hadtöténeti könyvekben iskolapéldaként, a " Fei folyói csata"-ként szokták emlegetni. A déli dinasztia pedig ezzel a csatával jelentős területet hóditott el az északiaktól.