A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2009-06-29 17:15:03    
A japán agresszió elleni háború

CRI

 A japán agresszió elleni háború fontos esemény Kína történetében. A háború 1937 júliusától 1945 augusztusáig tartott. Ez volt a kínai nép nyolcéves nagynemzeti forradalmi háborúja a japán imperialisták agressziója ellen. Ez egyben az elmúlt 100 év egyetlen olyan nemzeti felszabadító háborúja, amely külföldi agresszió ellen irányult, és a kínai nép első teljes győzelmét hozta. A háború a KKP és a Kuomintang együttműködésével és széles tömegek részvételével zajlott. A japán agresszió elleni kínai háború fontos eleme volt a második világháborúnak.

A japánok 1931. szeptember 18-án incidenst provokáltak Shenjiangban. Csang Kaj-sek parancsára az északkeleti hadsereg nem állt ellen, és kivonult a városból. Így a japán agressziós csapatok több mint 4 hónap alatt máris elfoglalták Északkelet-Kína három tartományát, Liaoning, Jinlin és Heilongjiang tartományt. 1932. március 1-jén Mandzsúriát független állammá nyilvánították, és bábjukat, Pu Yit, az utolsó kínai császárt ültették trónra. A Kuomintang-kormány kapituláns politikájának következményeként Észak-Kína Mandzsúriával határos részét demilitarizált övezetté nyilvánították. Eközben egyre erősödött a követelés, hogy vessenek véget a polgárháborúnak, és egyesült erővel lépjenek fel a japán agresszorok ellen. A KKP következetesen kitartott a japán agresszió elleni harc mellett, s vezetése alatt a kínai nép meg is kezdte a harcot a japán agresszió ellen. De a 1937. július 7-én Peking környékén, Lugouqiaónál, vagyis a Marco Poló hídnál történt incidenst követően robban ki országszerte a honvédő háború a japán agresszió ellen.

1937. július 7-én a japán agressziós csapatok incidenst követtek el pekingi Lugouqiaónál, amely teljes Kína elleni offenzívával indult. A japán támadás átmenetileg arra kényszerítette Csang Kaj-seket, hogy adja fel áruló, ellenállást nem tanúsító politikáját, és vegyen részt a háborúban, és ezzel felgyorsult a KKP és a Kuomintang között folyó tárgyalás. A Kuomintang elismerte a KKP vezetésével szervezett demokratikus helyi kormányzatokat. A kínai Vörös Hadsereg északon tartózkodó egységei 8. hadsereg néven már augusztustól a kínai hadsereg reguláris kötelékeiként vették fel a harcot a japánokkal, parancsnoka Zhu De, helyettese Peng Dehuai volt. Októberben a délen maradt egységek az új 4. hadsereggé szerveződtek át. A Kuomintang kezdetben néhány csata után, passzív ellenállást tanúsítva Japánnal szemben, folytatta a Kínai Kommunista Párttal való szembenállást. Fő erőit a kommunisták vezette népi erők és a Japán-ellenes bázisok bekerítésére és megtámadására vonultatta fel. Ennek következtében az ellenállás terhe főleg a népi erőkre és azokra hárult, akik szemben álltak Japánnal. A KKP vezetése alatt álló fegyveres erők főleg a japán által megszállt területeken fejtették ki tevékenységüket, létszámuk állandóan nőtt. 1937-ben ezek a csapatok arattak először győzelmet a japánok felett, 1940-ben pedig nagyszabású hadműveletet indítottak a Japán megszállta területeken. A háború utolsó évében a népi erők a Kínában lévő japán csapatok 64 százalékát és kínai kollaboráns csapataik 95 százalékát kötötték le.

A volt Szovjetunió nemzetközi kötelezettségének megfelelően 1945. augusztus 8-án hadat üzent Japánnak, és csapatait Kína északkeleti részére küldte. 1945. augusztus 9-én Mao Ce-tung nyilatkozatában azt követelte a KKP vezetése alatt működő haderőtől, a 8. hadseregtől és az új 4. hadseregtől, hogy mérjenek széles körű csapást a japán agressziós csapatokra. Japán szeptember 2-án a japán Tokiói-öbölben az amerikai hadiflotta egyik csatahajóján aláírta feltétel nélküli kapitulációját. Szeptember 9-én a Kínában állomásozó japán agressziós csapatok főparancsnoka aláírta a feltétel nélküli kapitulációt, és átadta saját kardját a kínai félnek, és ezzel a japán agresszió elleni kínai háború győzelemmel ért véget.

A japán agresszió ellen folytatott nyolcéves háború során összesen 35 millió kínai halt meg, és az anyagi veszteség elérte a több mint 560 milliárd amerikai dollárt. A háború során bővítették a kínai népi hadsereget és a Japán-ellenes bázisokat, és hatékony csapást mértek a japán agresszorokra.

ÉRINTETT TARTALMAK