A japán agresszió elleni háború fontos esemény Kína történetében. A háború 1937 júliusától 1945 augusztusáig tartott. Ez volt a kínai nép nyolcéves nagynemzeti forradalmi háborúja a japán imperialisták agressziója ellen. Ez egyben az elmúlt 100 év egyetlen olyan nemzeti felszabadító háborúja, amely külföldi agresszió ellen irányult, és a kínai nép első teljes győzelmét hozta. A háború a KKP és a Kuomintang együttműködésével és széles tömegek részvételével zajlott. A japán agresszió elleni kínai háború fontos eleme volt a második világháborúnak.

A japánok 1931. szeptember 18-án incidenst provokáltak Shenjiangban. Csang Kaj-sek parancsára az északkeleti hadsereg nem állt ellen, és kivonult a városból. Így a japán agressziós csapatok több mint 4 hónap alatt máris elfoglalták Északkelet-Kína három tartományát, Liaoning, Jinlin és Heilongjiang tartományt. 1932. március 1-jén Mandzsúriát független állammá nyilvánították, és bábjukat, Pu Yit, az utolsó kínai császárt ültették trónra. A Kuomintang-kormány kapituláns politikájának következményeként Észak-Kína Mandzsúriával határos részét demilitarizált övezetté nyilvánították. Eközben egyre erősödött a követelés, hogy vessenek véget a polgárháborúnak, és egyesült erővel lépjenek fel a japán agresszorok ellen. A KKP következetesen kitartott a japán agresszió elleni harc mellett, s vezetése alatt a kínai nép meg is kezdte a harcot a japán agresszió ellen. De a 1937. július 7-én Peking környékén, Lugouqiaónál, vagyis a Marco Poló hídnál történt incidenst követően robban ki országszerte a honvédő háború a japán agresszió ellen.

1937. július 7-én a japán agressziós csapatok incidenst követtek el pekingi Lugouqiaónál, amely teljes Kína elleni offenzívával indult. A japán támadás átmenetileg arra kényszerítette Csang Kaj-seket, hogy adja fel áruló, ellenállást nem tanúsító politikáját, és vegyen részt a háborúban, és ezzel felgyorsult a KKP és a Kuomintang között folyó tárgyalás. A Kuomintang elismerte a KKP vezetésével szervezett demokratikus helyi kormányzatokat. A kínai Vörös Hadsereg északon tartózkodó egységei 8. hadsereg néven már augusztustól a kínai hadsereg reguláris kötelékeiként vették fel a harcot a japánokkal, parancsnoka Zhu De, helyettese Peng Dehuai volt. Októberben a délen maradt egységek az új 4. hadsereggé szerveződtek át. A Kuomintang kezdetben néhány csata után, passzív ellenállást tanúsítva Japánnal szemben, folytatta a Kínai Kommunista Párttal való szembenállást. Fő erőit a kommunisták vezette népi erők és a Japán-ellenes bázisok bekerítésére és megtámadására vonultatta fel. Ennek következtében az ellenállás terhe főleg a népi erőkre és azokra hárult, akik szemben álltak Japánnal. A KKP vezetése alatt álló fegyveres erők főleg a japán által megszállt területeken fejtették ki tevékenységüket, létszámuk állandóan nőtt. 1937-ben ezek a csapatok arattak először győzelmet a japánok felett, 1940-ben pedig nagyszabású hadműveletet indítottak a Japán megszállta területeken. A háború utolsó évében a népi erők a Kínában lévő japán csapatok 64 százalékát és kínai kollaboráns csapataik 95 százalékát kötötték le.

A volt Szovjetunió nemzetközi kötelezettségének megfelelően 1945. augusztus 8-án hadat üzent Japánnak, és csapatait Kína északkeleti részére küldte. 1945. augusztus 9-én Mao Ce-tung nyilatkozatában azt követelte a KKP vezetése alatt működő haderőtől, a 8. hadseregtől és az új 4. hadseregtől, hogy mérjenek széles körű csapást a japán agressziós csapatokra. Japán szeptember 2-án a japán Tokiói-öbölben az amerikai hadiflotta egyik csatahajóján aláírta feltétel nélküli kapitulációját. Szeptember 9-én a Kínában állomásozó japán agressziós csapatok főparancsnoka aláírta a feltétel nélküli kapitulációt, és átadta saját kardját a kínai félnek, és ezzel a japán agresszió elleni kínai háború győzelemmel ért véget.

A japán agresszió ellen folytatott nyolcéves háború során összesen 35 millió kínai halt meg, és az anyagi veszteség elérte a több mint 560 milliárd amerikai dollárt. A háború során bővítették a kínai népi hadsereget és a Japán-ellenes bázisokat, és hatékony csapást mértek a japán agresszorokra.