 A Kelet Jin-dinasztia korában időszámításunk szerint 383-ban Fu Jian, a Qin állam királya a 900 ezer lelket számláló gyalogság és lovasság élén támadást indított a Dél-Kínában uralkodó Jin-dinasztia ellen. Xie Shi és Xie Xuan tábornok vezetésével a Qin-diansztia 80 ezer fős hadserege igyekezett ellenállni az ellenség támadásának. Fu Jian, a Qin állam királya tudván, hogy a Jin-dinasztia katonai ereje nem elég ütőképes, azon volt, hogy katonai fölényét kihasználva rövid időn belül megsemmisítse az ellenálló erőket.
Ámde senki sem látta előre, hogy a Jin-dinasztia csapatai Shouchun térségében megdöbbentő győzelmet fognak aratni, és visszaverik Fu Jian király 250 ezer lelket számláló első alakulatának támadását. A küzdelmek során a támadók több mint 10 ezer katonája veszítette életét, vagy sebesült meg. Ennek hatására Fu Jian, a Qin állam királya egész hadseregének harci kedve megtört, a katonák pánikba estek. Közülük sokan el is szöktek. Fu Jian király Shouchun városnál látta, hogy a Jin-dinasztia csapatai igen fegyelmezettek, kitűnő a harci kedvük. Északra a Bagong hegység felé tekintve még a fákat és a füvet is a Jin-dinasztia katonáinak látta. Ekkor így szólt az előtte álló öccséhez: „Milyen hatalmas az ellenség! Hogy mondhatja bárki is, hogy az ellenséges csapatok hátrányban vannak?!" S akkor már bánta, hogy lebecsülte az ellenség erejét.
Az első csata elvesztése beárnyékolta Fu Jian király szándékának megvalósítását. Ennek ellenére arra utasította katonáit, hogy a kedvező domborzati viszonyokat felhasználva, a Feishui folyó északi partján erősítsék meg állásaikat annak érdekében, hogy változtassanak kedvezőtlen helyzetükön. Ekkor a Jin-dinasztia tábornoka, Xie Xuan arra szólította fel a támadókat, hogy vonuljanak a folyóparttól kissé északabbra egy olyan harctérre, ahol a háborúban álló két hadsereg összemérheti erejét. Fu Jian király kinevette ellenségét, hiszen azt hitte, hogy tudatlanok a hadviselést tekintve. Habozás nélkül el is fogadta az ellenség felhívását, és az az ötlete támadt, hogy rajtaütésszerű támadást mér a már partra szállt, de még felkészületlen ellenséges csapatokra.
Akkor még senki sem gondolta, hogy amint Fu Jian király kiadja a parancsot arra, hogy seregét hátrébb helyezve megnövelje a harcteret, pánikba esett csapatai eszeveszetten menekülnek hazafelé, mert azt hiszik, hogy egy újabb vereség vár rájuk, és a parancs visszavonulásra szólít fel. A Jin-dinasztia csapatai ezt az alkalmat kihasználva, gyorsan átkeltek a folyón és üldözőbe vették a menekülő ellenséges alakulatokat. Ennek során egy nyílvessző Fu Jian királyt is eltalálta.
Ez a közmondás a „Fu Jian élettörténete" című műből ered. A Cao Mu Jie Bing, azaz a „Még a fák és a fű is katonák" közmondás az ember túlzott érzékenységét, túlzott gyanakvását és pánikra hajlamos lelkivilágát tükrözi.
|
