CMG kommentárja: Japán és Dél-Korea NATO-val folytatott együttműködése végül magukra üt vissza

Január 31-én este Stoltenberg NATO-főtitkár Japánban közös nyilatkozatot adott ki Mansuo Shoda japán miniszterelnökkel, amely szerint a jövőben a két fél együttműködéseket folytat a tengerbiztonság, az internet, a fegyverzet-ellenőrzés és más területeken, azonban Kína katonai ereje is szóba került. Ezzel kapcsolatban a japán média megjegyezte, hogy ez volt a NATO-főtitkár első látogatása Japánban az elmúlt hat évben, „Japán és a NATO gyorsan közeledik egymáshoz”.

Ezt megelőzően, Stoltenberg dél-koreai látogatása során azt állította, hogy Kína kihívást jelent a nyugati „értékeknek és biztonságnak”. Elmondható, hogy a NATO, az Egyesült Államok úgynevezett „indo–csendes-óceáni stratégiája” alatt, az ázsiai–csendes-óceáni régióba elhozta a hidegháború szellemét. Ezért az ázsiai–csendes-óceáni régióban nagy éberségre van szükség.

A NATO a világ legnagyobb katonai szövetsége. A hidegháború végével a NATO elvesztette célját és irányát. Azonban az orosz–ukrán válság kitörése után az Egyesült Államok megpróbálta újraéleszteni a NATO-t, ugyanakkor eszköznek tekinti Kína megfékezésére és az amerikai stílusú hegemónia fenntartására.

A mai NATO azonban különbözik a korábbitól, és szimbolikus jelentősége sokkal nagyobb a gyakorlatinál. A katonai erők szempontjából a hidegháború végével a NATO katonai szövetségből fokozatosan diplomáciai szövetséggé alakult át, amelynek általános cselekvési képessége továbbra is csökken. Az ázsiai–csendes-óceáni régió szempontjából a régió országainak túlnyomó része tisztán látja az Egyesült Államok és a NATO összeesküvését. Japánnak és Dél-Koreának meg kell értenie, hogy a NATO-val való együttműködés végül saját magukra üt vissza.