Hszi és édesanyja története – a szülő befolyása a fiú életére

Hszi Csin-ping kínai államelnök számára édesanyja, Csi Hszin sok tekintetben mutatott neki jó példát, és meghatározó szerepet játszott fia értékeinek és prioritásainak alakításában.

1969. januárban a 16 éves Hszi poggyászával elköltözött a Senhszi tartománybeli Liangcsiaho faluba egy olyan kampány résztvevőjeként, amely lehetővé tette tízmillió képzett városi fiatal számára, hogy vidéken éljen és dolgozhasson. Csi Hszin, az édesanyja egy maga által készített varrókészletet adott neki ajándékba. Anyai szeretetét kifejezve három vörös írásjelet hímzett rá: az anya szíve.

A tenyérnyi varrókészlet arra emlékeztette a fiatal Hszit, hogy bárhová is megy, mindig édesanyja szívében van.

„Születésem óta 48 évet töltöttem a szüleimmel. Megértésem és szeretetem irántuk, az idő múlásával egyre nőtt” – fogalmazott Hszi 2001-ben írt levelében. Szerinte a család az élet első „tanterme”, a szülők a gyermek első tanárai.

„Bár gyermekkorunkban nekem és a testvéreimnek nem volt szép ruhánk, de nagyon jó diákok voltunk az iskolában. Belül gazdagnak és egészségesnek éreztük magunkat. A legnehezebb időkben is optimisták voltunk és méltóságban éltünk” – mondta Csi Csiao-csiao, Hszi Csin-ping nővére.

(Első sor jobbról -Csi Csiao-csiao, Csi Hszin, Hszi An'an. Második sor jobbról - Hszi Csin-ping, Hszi Jüen-ping)

Tinédzser korában Hszinek az volt a kívánsága, hogy minden falubeli szomszédja egyen egy jót, és gyakran egyenek húst. 30 éves korában egyszer azt mondta a kollégáinak, „a kényelmes életre való törekvés csak középszerű cél. Kész vagyok a +keserűség tengerébe+ belépni…” 60 éves korában, amikor meglátogatott egy szegénységben élő családot, az idős bácsi kezét fogva azt mondta, ő a nép szolgája.

Hszi számára a család és a családi hagyományok szilárd alapot jelentenek az állami vezetői munkájában. Hosszú évek múltán is még mindig emlékszik édesanyja bölcsességére, és határozottan követi azokat az értékeket, amelyek formálásában még édesanyja segítette.