CMG-kommentár: Az USA ellentmondásos stratégiája sem tud ártani Kínának

A minap az Egyesült Államok ismét ellentmondásba keveredett a Kínához fűződő kapcsolataiban: egyrészt Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter a 20. Shangri-La Párbeszéden támadást indított Kína ellen, megemlítve a Tajvani-tengerszoros problémáját és az ún. hajózási szabadságot, ugyanakkor az amerikai hadsereg hadihajója a Tajvani-tengerszoroson történt áthaladását említve azt állította, hogy a kínai fél veszélyesen akadályozta azt. Másrészt Daniel Kritenbrink, az amerikai külügyminisztérium kelet-ázsiai és a csendes-óceáni ügyekért felelős helyettes államtitkára június 4-én Kínába látogatott, hogy kapcsolatot keressen Kínával.

A Kínához fűződő kapcsolataiban az Egyesült Államok ellentmondásos magatartása tulajdonképpen a külföldi stratégiájának normális állapota. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a nemzetközi közösségben uralkodáshoz szokott szuperhatalom, az Egyesült Államok, nem igazán rendelkezik általános diplomáciai fogalommal.

Gyakorlati szempontból az USA ellentmondásos magatartása Washington torzult politikai helyzetét tükrözi. Annak hátterében, hogy az Egyesült Államok tévesen pozicionálta Kínát legnagyobb stratégiai versenytársáként, az úgynevezett „kemény fellépés Kína ellen” politikailag korrekt gondolat lett Washingtonban. Szinte nincs politikus, aki meri vállalni a felelősséget a Kínával szembeni enyhülésért. Inkább egyrészt Kínával kapcsolatba kerülnének, másrészben arra próbálják rávenni Kínát, hogy elfogadja az Egyesült Államok játékszabályait. A most lezárult Shangri-La Párbeszéden az Egyesült Államok továbbra is az úgynevezett „kínai fenyegetést” hirdette, ami azt mutatja, hogy az USA hegemón szabályai nem változtak, és továbbra is politikai eszközként használja a kínai–amerikai kapcsolatokat.

Ha akar beszélni, akkor beszél, ha akar harcolni, akkor harcol? Az Egyesült Államok önközpontú és rendkívül önérdekű hegemón diplomáciájára egy kínai dal szövege válaszolhat talán legjobban: „Ha jönnek a barátok, jó bort készítünk, amikor jönnek a farkasok, puskák készülnek.” Ha egyes amerikaiak még most sem értik a más országok szuverenitását tiszteletben tartó legalapvetőbb együttélési módot, akkor újra el kell gondolkodniuk a kínai védelmi miniszternek a Shangri-La Párbeszéden tett komoly nyilatkozatán – Tajvan Kína Tajvanja, a tajvani kérdés megoldása a kínai nép saját dolga, amelybe nem szabad külső erőnek beavatkozni, illetve ne bolyongjanak a külföldi katonai repülőgépek és hadihajók ne „kóboroljanak” Kína területe és tengere közelében, és tudatosan be kell tartaniuk az ENSZ Tengerjogi Egyezményét. Elképzelhető, hogy egy nap, ha más országok hadihajói vagy katonai repülőgépei cirkálnak az Egyesült Államok nyugati vagy keleti tengerpartjánál, mit fog érezni Washington. Még mindig természetesnek venné ezeket?

A közösség világosan láthatja, hogy a kínai–amerikai kapcsolatok jelenleg azért vannak feszült helyzetben, mert az USA téves Kínához fűződő stratégiát határozott meg. Aki hibázott, annak kell vállalnia a felelősséget a hiba kijavításáért. Az Egyesült Államok nem várhatja el Kínától, hogy együttműködjön az Egyesült Államoknak szükséges területeken, miközben figyelmen kívül hagyja vagy akár sérti Kína érdekeit. A tények bebizonyították, hogy amikor Kínával foglalkozik, az Egyesült Államoknak nem teheti meg, amit akar, inkább meg kell tanulnia a kölcsönös tiszteletet, a békés együttélést és a mindenki számára előnyös együttműködést. 

#QLKR